Nem cseng rosszul a Rüll név az öreg egri Bárány Uszodában. Kezdhetnénk úgy is, mint a mesében: egyszer volt hol nem volt, volt egyszer Egerben egy vízilabda kapus, akit Rüll Csabának hívtak. Majd húsz éven keresztül kezdődött nevével az Egri Dózsa összeállítása. Közelről, szinte lehetetlen volt neki gólt lőni. Fantasztikus reflexeivel szinte mindent védett. Távolról azonban nem egy olyan volt a hálójába került lövések között, amit az uszoda világában a potya kategóriába sorolnak. Az igazsághoz tartozik, hogy akkoriban nem volt még kontaktlencse, optikai segítség nélkül pedig nem kis problémák akadtak a látásával. Amikor dicsérték a teljesítményét, s mondták, hogy milyen jó kapus, Pócsik Dénes soha nem hagyta ki a csak keveseknek megengedhető poént: „képzeljék el, ha még látna is…”. Benne volt persze ebben a szeretet, a megbecsülés, a sportembernek kijáró tisztelet is, mert az az ember volt, akit mindenki szeretett, s hiába haladt előre a korával, ő mindenkinek Rüll Csabi maradt. Fájóan korán ment el, de ha szóba kerül az ódon létesítmény vízpartján mindenki nagy szeretettel emlegeti.
Folytatódhat a sztori tovább ugyanúgy, mint a mesében: egyszer volt, hol nem volt, a népszerű egri kapusnak volt egy fia. Hogyan máshogy is hívhatnák, mint Rüll Csabának. Természetesen ő is megfertőződött a vízilabdával már kicsi gyermek korában. Nem kerítettek akkoriban különösebb feneket a pólós csemeték úszásoktatásából. A papa bedobta őket a vízbe, s mivel egyiken sem szerettek volna megfulladni, hát valahogy a partra evickéltek. Így kezdődött az ifjabb Rüll úszó- és vízilabdás karrierje is. Később persze az ő fején is kopogott Bitskey Aladár bácsi botja, ami több tízezer úszni tanuló gyereknek jelentette Egerben a mézes madzagot. A bot volt ugyanis a biztonság, de azt megfogni a legkevesebbeknek sikerült. Ha mégis, azért járt vele a koki.
Kérés nélkül sorolja a pályáját meghatározó pedagógusokat, edzőket: Fábián Józsefné Mancika nénit, Baranyai Gyuri bácsit, később Szilágyi Pétert, vagy Kelemen Attilát, de akire mindig feltétel nélkül, akár tátott szájjal is képes volt felnézni az az édesapja, a kiváló kapus, sok egri gyerek kedvenc tanára. Persze a gimnazista évek is meghatározóak voltak, ahol angol tanár édesanyja volt az osztályfőnöke. Mint mondja olyan családban élt, nőtt fel, ami példaként szolgál számára ma is. Gyermekét, a legkisebb Rüll Csabit olyan szeretetben szeretné felnevelni, mint ahogy őt nevelték pedagógus szülei.
Az első igazi nagy lehetőség még a gimnáziumi évek alatt adódott. Dél-Afrikába hívták pólózni. Édesapja talán akkor volt a legszigorúbb, mondván, amíg diplomája nem lesz, addig nem mehet sehova. S persze mindig csak utólag tudjuk, hogy ezúttal is az aggódó szülőnek volt igaza.
A Testnevelési Egyetemet úszó szakedzői szakon végezte el, majd utána levelezőn diplomázott vízilabdából is. S bár marasztalták a fővárosban jó nevű vízilabda egyesületek, ő hazavágyott Egerbe. Pólózott a Vízműben, s beállt édesapja mellé segíteni. Sajnos hamar megörökölte azt a kis csapatot, amelyben egyetlen lányként Antal Dóra is szorgalmasan edzegetett együtt a fiúkkal, köztük Valics Bencével, Erdélyi Balázzsal. Később persze csatlakozott a többi lány is, mint például Pócsi Bianka, Jenes Janka, Szabó Ivett, Bene Kinga, Szeredi és Fekete Kriszta.
Két diplomája ellenére is képezte magát. Édesanyja segítségével tökéletesítette az angol tudását, s letette a nemzetközi játékvezetői vizsgát is. Amikor 2006-ban megkapta a lány utánpótlás válogatottak 14 éves korosztályát megint nagy dilemma elé került. Meghívták Japánba. Aki csak egy picit is hallott már az ottani kultúráról az tudhatja: nem európai embernek találták ki. A japán nyelv ismerete nélkül pedig szinte lehetetlen vállalkozás az ázsiai szigetországban való boldogulás. Belevágott! Nyolc hónap alatt úgy elsajátította a nyelvet, hogy japánul tartotta az edzéseket. Azt mondja, hogy inkább ebbe fektetett nem kis energiát, mint az ázsiai angol megértésébe. Amikor pedig 2009-ben már látszott munkájának az eredménye, máris Walesben találta magát.
A londoni Olimpiára akartak fejlődni, ami komplex munkát jelentett. Versenyrendszerek kialakítását, játékvezetők, edzők képzését, s persze edzések levezetését. Magáért beszél, hogy tette ezt olyan eredményesen, ami után 2010-ben, már arra kapott megbízást, hogy készítse fel Nagy-Britannia U 17-es válogatottját az Európa bajnoki kvalifikációra. Kiderült, hogy alig van kiből válogatni, s minden évben mindent a legelején kellett kezdeni. Felépítette hát az utánpótlást, korosztályonként, úgy ahogy az itthon is működik. Közben persze edzői továbbképzéseket tartott, magyarázta a módszertant, s bemutatta azt a gyakorlatban is. Ekkor már a skótokat, a walesieket, s az angolokat tömörítő úszószövetségnek dolgozott. Átvették és alkalmazták módszereit. Megrendezték a skót, ír, walesi Három Nemzetek Tornáját, ami az itthoni Újpest-Fradi presztízsénél is többet jelent. Ott aztán mindenki nyerni akar.
Olyan fejezetek ezek egy fiatalember életéből, amelyek sokunknál egy emberöltőt is kitöltöttek volna. Rüll Csaba azonban mindezt úgy érte el, hogy még csak 33 /!/ éves. Most az ódon egri Bárány Uszodában tart edzést az ifjúsági és serdülő leány csapatnak. Olyan szeretettel sorolja a neveket Virág Prisztilláét, Tilk Zsófiét, Szívós Annáét, Urvári Liliét, Vályi Vandáét, s a többieket, hogy egy percig sem kérdőjelezem meg, amit mond. Mert hiába marasztalták az angolok, hiába kérték: dolgozzon tovább, ő Bárány Attila Klubelnök hívó szavára hazajött. Azt mondja, hogy neki ma az egri leány utánpótlás jelenti a kihívást. No meg az, hogy Kelemen Attila segítője lehet a női csapatnál. Hozzáteszi azt is, hogy az angolok, amikor megtudták, hogy az egri klubhoz hazajön, megadták magukat, s nem kérlelték tovább. Mint mondja ilyen tisztelet még soha nem övezte az egri vízilabdát Európa szerte, mint most. Európa legnagyobb klubjai között emlegetik, s rögtön képesek elhelyezni a térképen.
Figyelem a kislányoknak tartott edzését, amilyen szeretettel magyaráz, ahogy bemutat dolgokat, azonnal megértem a céljai közt legfontosabbnak tartottat. Neki a Rüll névnek kell megfelelni, mert a szülei munkásságukkal magasra tették a mércét. Akik mindig a tanulásra ösztönözték, s kinyitották előtte a világot. S hiába itták minden szavát Japántól kezdve Skóciában, Írországban, Walesben, vagy akár Angliában, ő hazavágyott Egerbe, a leány utánpótlást oktatni.
Isten hozott itthon Rüll Csaba!