Ha valakinek születésnapja van, az úgy gondolom a legbensőségesebb magánügye. Jólesik ugyanakkor, ha a közvetlen családtagok, a legközelebb álló barátok nem feledkeznek meg róla, s megünneplik azt, akár csak egy-egy jókívánság erejéig is.

  Többször leírtuk már, hogy az egri vízilabda köré egy nagy család szerveződött. Persze egy Eger-Szentes összecsapás nem hozta lázba szombaton a szurkolókat, elég kevesen voltunk a lelátón, stílusosan szólva: családias volt a légkör.    Magára a mérkőzésre kevesen fognak emlékezni, a csapat tette a dolgát, fölényesen nyertek, erről többet nem is érdemes beszélni. Egyvalakinek azonban biztos, hogy örökké emlékezetes lesz ez a nap, ez a bizonyos Szentes elleni összecsapás. Igaz ez akkor is, ha már több ezer mérkőzés részese lehetett eddigi pályafutása során. Gerendás Gyurinak a születésnapja egybeesett ezzel az összecsapással. A hír pedig egyre csak terjedt a lelátón, mígnem a harmadik negyed közepe felé a kórus, a „B” középből elénekelte a „Happy Birthday Gyuri!”-t. Kissé hamisan, kissé pontatlanul, de annál nagyobb szeretettel, s annál meghatóbban. Azonnal felcsattant a taps is, ami gyorsan körbeért a lelátón.

 Maga az ünnepelt intett, jelezve, hogy köszöni, majd zavartan toporgott a kispad körül. Ismerem jól, gyorsan túl akart jutni a rögtönzött ünneplésen, de tudom, hogy legbelül nagyon is meghatódott, jólesett neki annál is inkább, mert spontán jött. Azt is tudom, hogy egyszer valahol, valamikor, amikor majd számot vet pályafutásáról elmeséli, hogy az 59. születésnapján rendeztek Egerben egy Szentes elleni bajnoki találkozót. Az eredményre már nem biztos, hogy emlékezni fog, de arra mindig, hogy ének szólt a lelátóról…