Minden rosszban van valami jó ? tartja a mondás, de idézhetnénk azt a fajta bölcseletet is, miszerint semmi nem történik véletlenül. Még ha frázisnak is tűnnek az előbbiek, attól még igazak. Embert próbáló meccsdömpingen vannak túl a ZF Eger játékosai. A Volgográd elleni BL mérkőzést követő egy hét alatt négy bajnoki mérkőzést kellett lejátszaniuk. Nem szeretnék tanácsot adni az újonnan felálló elnökségnek, de a Magyar Vízilabda Szövetségben a honi bajnokság lebonyolításába vihetnének az elkövetkezendőkben egy kicsivel több rendszert. Összehangolva a klubok nemzetközi kötelezettségeit, a válogatott programját, és a bajnoki mérkőzéseket. Nemcsak a csapatokat felkészítő edzők, a játékosok dolgát könnyítenék meg ezzel, hanem a nézőkét is ? akikért a sportág létezik -, s programjaikba illeszthetnék a mérkőzések időpontjait. Amikor mindezt felvetettük Gerendás Györgynek ? bár nem örült a lebonyolítási rendnek, inkább kihívásként értékelte azt. Mint mondta, minden kollegájának meg kell küzdeni ezzel. Játszott tehát a csapat egy hét alatt négy bajnokit és egy BL csoportmeccset, s a mérleg igazán imponáló. Megvertük az orosz bajnokot, szereztünk tizenkét bajnoki pontot, lőttünk több mint hatvan gólt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Kaposvár, a Junior válogatott, s az OSC közül egyikük sem tartozik legnagyobb ellenfeleink közé. A számok mégis azt bizonyítják, hogy nemes küzdelem volt minden mérkőzésen. S ugye minden rosszban van valami jó: debütáló, vagy eddig egy-két alkalommal lehetőséget kapott fiatalok egész sora mutathatta meg felkészültségét, kóstolhatott bele az OB-I légkörébe. Valamennyiüket öröm volt látni. Küzdöttek, inuk szakadtáig, hajtotta őket a bizonyítási vágy, egyikük sem okozott csalódást. Sándor, Hornyák, Józsa, Kovács, Kostenik, Halmos, Horváth, Zalánki, Lőrincz. Jó lesz tanulgatni e neveket. Utóbbi kettő már a hannoveri BL mérkőzésen is szerepet kapott, sőt ketten együtt öt gólt is lőttek azon az összecsapáson. Minden elismerést megérdemelnek az utánpótlással foglalkozó edzők, hogy így felkészítették őket, csakúgy, mint Gerendás György, aki egy életre emlékezetessé tette a tűzkeresztséget jelentő összecsapáson lehetősséghez jutóknak ezeket a meccseket. Az sem mindegy, hogy ezek a fiatal fiúk Szécsivel, Birossal, Vargával, Gór-Naggyal egy csapatban játszhatták első felnőtt bajnokijukat, olimpiai-, világ és Európa bajnokokkal, többszázszoros válogatottakkal. Olyanokkal, akiktől megtanulhatnak sok mindent a vízilabdából, a sportág szeretetéből, s nem utolsó sorban az ellenfél tiszteletét. Mert bár gyengébb ellenfelek jöttek most sorban, mégsem csak kötelességszerű játszadozás, hanem bajnoki mérkőzéshez méltó küzdelem, lendület, és győzni akarás volt jellemző. Mondhatnánk azt is valódi példamutatás! Ebből a meccsdömpingből felsejlett a jövő. Az egri vízilabda jövője. S ez még akkor is örömteli, ha őszinte szívből kívánjuk, hogy a magyar vízilabda legsikeresebb generációjának még nagyon sokáig tapsolhassunk tetszetős, csakis rájuk jellemző megoldásaik, góljaik után.

FOTÓ: Lénárt Márton (lenartfoto.hu)