Vasárnap már beszámoltunk róla, hogy nyártól ismét a ZF-Eger férfi csapatát erősíti az Egyesült Államokból hazatérő kapus, az egri nevelésű Valics Bence, akivel természetesen kiveséztük hazatérésének körülményeit.

- Az igazi visszatérésre még legalább fél évet várnunk kell, de engedd meg, hogy a távolság ellenére is minden egri vízilabda barát nevében köszöntselek újra itthon!

- Köszönöm, jól esik, hogy sokan örülnek a visszatérésemnek – adott hangot örömének egy internetes beszélgetésnek köszönhetően, egyenesen New Yorkból az Egri Vízilabda Klubnál nevelkedett kapus, Valics Bence.

- Először is hagy kérdezzem meg, mit éreztél, amikor a világ másik végén megkerestek nevelőegyesületedtől?

- Megmondom őszintén, meglepett. Nagyon kellemes csalódás volt, amikor valamelyik reggel kinyitottam az irodában lévő laptopomat, és elolvastam Bárány Attila e-mailjét, amiben az szerepelt, hogy létezhet-e olyan ajánlat, amivel feladom a New yorki üzleti karrieremet, hogy hazatérjek, és Egerben folytassam a vízilabdát.

 - Ezek szerint létezett…

- Nem is így fogalmaznék, hiszen gyerekkori álmom került nagyon közel hozzám ezáltal. Mindig is az volt a célom, hogy Egerben lehessek elsőszámú kapus, és most erre reális lehetőség mutatkozott. Korábban ez nem jött össze, bár voltak felnőtt meccseim otthon. Az ajánlat kapcsán éppen ezért beszélek erről, mert ez számomra egy olyan lehetőséget jelent, ami nem sok embernek adatik meg az életében.

- Mikor döntötted el, hogy igent mondassz a hívó szóra, és hazajössz?

- Nagyjából egy-két hetet gondolkoztam rajta. Próbáltam összetenni az előnyöket és a hátrányokat, de igazából már az első pillanattól kezdve nagyon izgatottá váltam. Jobban megfontolva a dolgot, úgy gondolom, az ember nagyon sok évig dolgozhat, több évtizedig is, de a pólós karrier véges. Jó korban vagyok, pláne, hogy kapus poszton játszom, tehát sokat nem is tétlenkedtem. És ha már jött egy ilyen lehetőség, mindenképp szeretném kihozni belőle a maximumot.

- Hogy fogadta a hírt a család, a környezeted?

- Mondanom sem kell, mindenkit meglepett, hiszen ez egyáltalán nem volt benne eddig az életemben. Magam is így éreztem, hiszen elkezdtem már teljesen más irányba terelgetni az életemet, ám ennek ellenére sem engedtem el teljesen a vízilabdát, hiszen jelenleg is játszom. Fél profi státuszban vízilabdázok itt Amerikában, de azért áthelyeződött a hangsúly a munka felé. Egyébként sokan támogattak a döntésemben, és sokat beszélgettem előtte Bárány Attilával és Dabrowski Norberttel is.

- Az Egyesült Államokban hogyan fogadták a hírt munkahelyeden, a klubodnál, hogy nyáron elhagyod az országot?

- A csapatomnál nagyon büszkék rám, de a munkahelyemnél is elfogadták a döntésemet. Nekik ez egy komoly elismerést jelent, egy nagy pluszt. Amit egyébként tudni kell a New York Athletic Clubról, hogy nem sok a külföldi, szinte mindenki amerikai származású a keretben. Nem is nagyon megy innen senki Európába, bár például a miskolci Alex Bowen pont innen igazolt Magyarországra.

- A büszkeségen túl tudják odakint, hogy milyen csapat a ZF-Eger?

- Hogyne tudnák! Itt, Amerikában, aki a vízilabdában él, mindenki ismeri a klubot. Hogy más sportág hasonlatával éljek, itt kint Barcelonának, vagy Real Madridnak tekintik az egri csapatot, mindenképp az egyik legjobbnak. És ez most nem udvariasság, tényleg így van, legyen szó játékosról, gyerekről, szülőről, szurkolóról. Az internet segítségével folyamatosan látják az eredményeket, a gólokat, szóval eléggé képben vannak itt az európai dolgokkal kapcsolatosan.

- Említetted, hogy fél profi státuszban játszol. Ez mégis mit jelent, milyen formában vagy most?

- Mindenekelőtt azt le kell szögeznem, hogy nem Eger színvonalról beszélünk idekint. A csapatban sok az amerikai válogatott, és azt gondolom, jó játékosállománnyal rendelkezünk, amit bizonyít is, hogy a legutóbbi három bajnokságot mi nyertük. Visszatérve a konkrét kérdésre, a létesítmény adott, remek uszodánk van, ahol napi szinten tudok edzeni, konditerembe járni. Jelen pillanatban heti három edzésen veszek részt, emellett pedig a kondi.

- És hogy érzed, ez elegendő ahhoz, hogy majd nyárra visszaállj az itteni edzéskörülményekhez?

- Erre azt a példát hoznám fel, amikor Miskolcra igazoltam. Az a lehetőség is a semmiből jött, de akkor nem voltam ennyire edzésben, és nem is volt ennyi időm felkészülni a visszatérésre. Úgy látom, hogy két-három hónap egy kapusnak bőven elegendő idő ahhoz, hogy jó formába kerüljön. De ehhez kell egy komoly edzésterv. Nekem most fél évem van erre, ráadásul ismétlem magam, jó erőben vagyok, szóval egyáltalán nem aggódom a formába kerülés miatt.

- Bárány Attila ügyvezető-elnököt is többször szóba hoztad, vele pontosan miben állapodtatok meg?

- Abban, hogy két évre írok alá és a szerződésem július elsejétől él. Annyi kérdőjel még van egyébként, hogy pontosan mikor is térek haza, hiszen itt Amerikában a bajnokság, az US Open augusztus első hétvégéjére esik, ahol még számítanának rám. Ezt tehát még kérdőjel, nyilván egyeztetnem kell az egri szakmai stábbal is.

- Azt már megkérdeztem, hogy a környezetedben mit szóltak a hírhez, de te hogyan éled meg ezt a döntést? Milyen érzéseid vannak?

- Csak ismételni tudom magam, tényleg gyerekkori álmom válik valóra azzal, hogy elsőszámú kapus lehetek Egerben. Ez a fajta bizalom pedig óriási motivációt ad nekem, hogy kihozzam magamból a maximumot. Egyébként azt még el szeretném mondani, hogyha egy másik csapat keresett volna meg, akkor valószínűleg más döntés születik. Ez is mutatja, hogy mit jelent számomra a város, a klub. Ott nőttem fel, ismerem a közeget, az uszodát, a szurkolókat, az egész annyira egyedülálló hely számomra, amit máshol még sehol nem tapasztaltam. Nem tudom, hogy létezik-e Európában Egernél jobb hely.

- Még egy témára mindenképpen szeretnék rátérni. Azzal, hogy visszatérsz Egerbe, új távlatok nyílhatnak meg előtted. Hogyha azt mondom, 2020 Tokió?

- Azt hiszem, korai lenne még erről beszélni, de való igaz, megfordult a fejemben, hogyha jól teljesítek egy ilyen topcsapatnál, akkor felhívhatom magamra a figyelmet a válogatottnál is. A motivációval pedig nem lesz gond, ebben biztos vagyok, mert sok újdonság vár majd rám. Azok a játékosok, akik évek óta a Bajnokok Ligájában edződnek, pontosan tudják, milyen körítése van egy-egy ilyen kiemelt találkozónak. Vannak olyan játékosok is, akik már akár egy évtizede ezt csinálják, aminek azért meg van a maga monotonitása. Nekem ez új lesz, és minden egyes edzés, mérkőzés, utazás élményét meg akarom élni.

- Utolsó kérdés, mikor látunk legközelebb Egerben?

- Az a tervem, hogy tavasszal mindenképp haza menjek. Valamikor májusra tervezem ezt a látogatást, és már be is terveztem magamnak, hogy kimegyek azokra a meccsekre, amelyekre tudok. Általában ekkor zajlanak a bajnoki döntők, a BL-ben is ekkor lesz a végjáték, szóval bízom benne, meg tudom nézni a csapatot ezeken a találkozókon, ami azt jelentené, hogy idén is jó eredmények születnének az egri vízilabdában.