Dr. Sike József csapatai nem egy kellemes meglepetést okoztak már. Legyen szó magyar utánpótlás válogatottról, az egri női ifjúsági csapatról, a felnőtt bajnokságokban, magyar kupákban elért eredményekről nem is beszélve. Mindez nemcsak szakmai hozzáértésről tanúskodik, hanem egy olyan emberi értékről is,  amivel kevesen büszkélkedhetnek. Egyszerűen hiteles! Tudom, hogy vannak olyan játékosai - nem is egy, vagy kettő -, akik bármit elfogadnak tőle. Ha azt mondja, hogy most két napig fejen kell állni, mert az hozza meg a sikert, akkor fejen állnak. Persze csapatjátékos ő is. Nem tulajdonítja csak magának az eredményeket. Kérés nélkül sorolja a legnagyobb tisztelet hangján, hogy kik voltak még a siker részesei. Azonban menjünk csak sorjában. Megsüvegeltük a Digi-Eger csapatának,  leány ifjúsági országos bajnokságban elért ezüstérmét, s megpróbáltunk az eredmény mögé pillantai, hogyan miként jött létre.

- Hosszú volt az idáig vezető út?

- Nem! Sőt, túl rövid - jött a meghökkentő válasz. - Úgy indultunk a szezon kezdetén, hogy Czigány Dóra foglalkozik az ifikkel, ami egy nagyon jó elképzelés volt. Mindenki tudja, hogy ennek a sportágnak mennyire kiemelkedő alakja ő. Aztán mivel az élet nagy rendező, közbeszólt, Dóri gyermeket szült. Így januárban én vettem át a csapatot. Be kell valljam, és ez mindenki előtt ismert, hogy számomra a felnőtt csapat jelentette a prioritást. Az ifi csapatból öten - Balogh Villő, Torma Luca, Sóti Lili, Lendvai Natasa, Pogonyi Bíbor -, a felnőtt programot csinálták egész szezonban. Őket e miatt nem egyszer, nem is neveztem az ifjúsági bajnokikra, mert nem lehetett agyonterhelni őket. Így végeztünk az alapszakaszban a hatodik helyen. A play-off-ban az volt a kiosztás, hogy a hatodik a harmadikkal vívhatja az első meccsét. 

- Ezt pedig tudjuk, hogy az a Fradi volt, akik otthont adtak a három napos rájátszásnak...

- Ez sem könnyítette a dolgunkat, hiszen mint rendezők, ők mindenáron eredményt akartak elérni. Ezért is volt nagy bravúr a legyőzésük. Úgy, hogy már 6-3-ra vezettek, mert három negyeden keresztül alig találtunk kaput. Miután azonban átszakadt az a bizonyos gát és a jó védekezésünk mellett elől is eredményesek voltunk, a negyedik negyedet 4-0-ra nyertük, a találkozót pedig 7-6-ra. Ez annyira feldobta a lányokat, hogy a következő ellenfelünket, az alapszakaszban második helyen végzett szentesieket magabiztosan 13-8-ra leléptük. Jöhetett a döntő. Azt mondtam a lányoknak, hogy nem számít az eredmény, élvezzék a játékot. Ha úgy érzik, akkor lőjenek, játszanak felszabadultan. Hiszen az ellenfél azaz Újpest volt, ahol hat magyar bajnok, olimpiai kerettagok játszottak. Lőttünk nekik tíz gólt! Persze az elrontott lövéseinket azonnal megbüntették, lefordultak és ziccereket alakítottak ki. Így lettünk másodikok, ami az ellenfél edzője szerint is elismerésre méltó, őszinte örömmel mondta a mérkőzés után, hogy végre hosszú évek után van egri érem. 

- Akkor most nézzünk e bravúros eredmény mögé!

- Az öt felnőtt bajnokságban is velem dolgozó játékoson kívül nem volt könnyű a többieknek megszokni az én stílusomat. Összesen volt nyolc napunk összecsiszolódni, taktikailag felkészülni. Hiszen mint már említettem, május közepéig elsősorban a felnőtt csapatra koncentráltam. Nagyon kevés volt az idő arra, hogy elengedhetetlen dolgokkal foglalkozzunk. Ez erre volt elég. Ugyanakkor nem kell siránkoznunk, mert az egri uszoda is olyan tehetségekkel van tele, mint sok pesti. Csakhogy azokat a bizonyos reformokat a mi utánpótlásunkban is végre kell hajtanunk ahhoz, hogy folyamatosan eredményesek legyünk. Ki kell mondani, el kell magyarázni a szülőknek, hogy aki komolyan gondol a vízilabdára azoknak komoly áldozatokra van szükségük. Utánpótlás szinten reggel, minimum háromszor le kell jönni az uszodába. Délután pedig ötször két és fél óra edzés a penzum. Mindehhez társul még négy kondi. Igen, ez összesen tizenegy edzés. Ezt a programot Újpesten Ács Berci, az ország legjobb utánpótlás edzője levezényli. Nálunk még nincs így, és ez a különbség. Ezért nem volt sanszunk ellenük a döntőben. 

- Ha önálló ifjúsági edzőnk van, aki csak ezzel a korosztállyal dolgozik akkor ez így működik?

- Sajnos azt kell mondanom, hogy nem biztos. Pedig a női játékos 14 éves kortól, 18 éves koráig minden képzésen át kell hogy essen. Ha ez kimarad, akkor nem fejlődik úgy, amit a sportága megkövetel. Ha jól belegondolunk egy női játékos valódi karrierje szinte csak 24 éves koráig tart. Csak extrém esetekben tolódik ki harminc körülig. Hiszen a lányok férjhez mennek, gyereket szülnek és fontosabbá válik a magánélet, a sport utáni civil lehetőség. Azt a három, négy évet visszahozni pedig nagyon nehéz, szinte lehetetlen. 

- Öt játékost említettél, akik a felnőtt csapatnál is veled dolgoztak. Ugyanakkor ehhez az eredményhez kellettek a többiek is...

- Természetesen. Nagyon jól teljesített Nagy Emma, Borsos Blanka, Urbin Zsófi. A többiek, mint például Zölde Zorka még nagyon fiatalok ehhez a korosztályhoz, nincs meg, nem lehet még meg az izomzatuk, a kellő ilyen szintű játékpercük. Ezért keveset játszottak, de a lehetőség előttük áll, csak rajtuk múlik. Végezetül pedig még valamit! Elnézést, mert ezzel kellett volna kezdenem! Ha nincs egy olyan kapusedző mint Jasu /Jászberényi Gábor, a szerk./, vagy egy fantasztikus munkát végző erőnléti edző, mint Major Attila, akkor most nem beszélhetnénk ezüstéremről, sikerekről, meg a jövőről, hogy mit kell még megtennünk. 

/A következő részben, dr. Sike József a felnőtt csapat bronzéreméről vall, arról az útról, ami a dobogó harmadik fokára vezetett, egy teljesen átalakult játékoskerettel/

/Fotó: Lénárt Márton, archív/