Címünk ismerősen csenghet, hiszen Szabó Ervin kollégánk a BVSC elleni Magyar Kupa továbbjutás hangulatát ezzel a mondattal jellemezte. A szurkoló, szokás mondani, hogy a plusz egy játékost jelenti a vízben, ami a mi esetünkben hatványozottan megmutatkozott.
A vírushelyzet kirobbanása a vízilabdára is rendkívül nagy hatással volt. A sok nehézség mellett a sport egyik ha nem a legszebb része is háttérbe szorult, hiszen szurkolók nélkül kellett a mérkőzéseket megrendezni. Erre természetesen azonnal reagáltunk, ami abban a helyzetben kimagasló volt a sport világában: elkezdtünk élőben közvetíteni a felnőtt férfi és női OB I-es találkozóinkat, továbbá megléptük azt, hogy az országos bajnokságokban szereplő fiú és lány csapataink hazai fordulóit is közvetítjük az interneten. Óriási fejlődés volt ez, amit a visszajelzések mellett a számok tükröztek: több ezer ember követte hétről hétre meccseinket. Ezentúl nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a lehető leginkább közel érezhessék szurkolóink magukat a játékosokhoz, így az online térben sokszínű tartalmakkal jelentkeztünk. A helyzetből megpróbáltuk kihozni a maximumot, azonban azt, hogy a dobok szóljanak a Bitskey Aladár Uszodában, azt semmi sem tudja visszaadni. Az üres lelátókra újra visszatérhettek -a megfelelő szabályok betartásával- szurkolóink, akik bizonyították, hogy a legnehezebb pillanatokban hozzá tudnak tenni az eredmény alakulásához. A BVSC elleni Magyar Kupa negyeddöntő ékes bizonyítéka ennek, hiszen a sikerhez a játékosoknak nagy szükséges volt a lelátóról érkező szeretetre és buzdításra. A dobok újra megszólaltak, a "zenész" pedig nem volt más, mint a hazai és idegenbeli mérkőzésekről jól ismert szurkolónk, Fonó János.
Nagyon szeretném ha elindulnánk egy olyan úton, mint ami régen volt - kezdte gondolatait az Egri Vízilabda Klub egyik főszurkolója, Fonó János. A koronavírus okozta helyzet miatt teljesen megüresedtek a lelátók, azonban újra itt lehetünk, aminek nagyon örülök. Óriási élmény volt Szentesen, majd itthon a Szeged ellen szurkolni a fiúknak. Ezek után következtek a hihetetlen Magyar Kupa meccsek, volt szerencsém végig dobolni és buzdítani a lányokat itthon a BVSC ellen, majd Sopronban az elődöntő során. Sajnos a döntőre nem tudtam elutazni, azonban a televíziós közvetítést végig izgulhattam. Elképesztő siker az, amit a lányoktól kaptunk, soha nem fogom elfelejteni. A szurkoló persze mindig szurkoló marad, azonban nekünk is jól esik, hogy meccs után feltapsolnak nekünk a pólósok, éreztetik velünk, hogy fontosak vagyunk nekik. Jó, ha közel tudunk lenni egymáshoz, ettől egyszerre marad profi és családias az egész. Ha belegondolok, ki sem tudom számolni, hogy hány tízezer kilométert utaztam már, hogy a kedvenceimet láthassam. Az élet úgy hozta, hogy Budapest mellé, Gyömrőre költöztünk, így a hazai ütközetekre is autóba kellett ülnöm. Hihetetlen, de volt olyan, hogy egy nap alatt megjártam a Gyömrő-Eger-Rijeka-Eger-Gyömrő útvonalat. A Bitskey Aladár Uszodára visszatérve én garantálom, hogy a dobok nem maradnak csendben, azonban örülnék, ha a másik oldalról is átjönnének a szurkolók és együtt buzdíthatnánk kedvenceinket. Egy szó mint száz, félre kell tenni a vélt vagy valós sérelmeket, és csak az számít, hogy együtt szurkoljunk az Egernek.
Fotó: Lénárt Márton