Az egri bor megalkotója, annak világhír felé elindítója volt ő. Nagyapja és apja is borral foglalkozott. 1949-ben kezdte meg küldetésszerű munkáját. Több évtizeden keresztül irányította az Eger- Mátravidéki Borgazdasági Kombinátot, majd az EGERVIN-től vonult nyugdíjba.  Az egri borászok szinte majd mindegyike ott kezdte pályáját, tanulta meg a szakmát. Hosszan lehetne sorolni szakmai sikereit, az egri szőlőskertek felvirágoztatásától, az Egri Bikavér megalkotásán át. 

Meglehetősen későn, csak egy évvel ezelőtt kapta meg Eger Díszpolgára címet, holott ha valaki arra érdemes volt, akkor az ő. Eger egyik legkiválóbb polgára volt. Soha nem politizált, csak tette a dolgát. Évtizedeken keresztül mecénása volt az egri vízilabdának. A sportág neki is köszönheti, hogy ma több mint száztíz éves történetről beszélhetünk. Tekintélyére jellemző volt, hogy amikor három évente lehetett csak Nyugat Európába utazni, az egri vízilabdások minden évben egy hetet a hollandiai Amesfoort-ban tölthettek edzőtáborban a barátság jegyében. Amikor feltűnt a jó öreg Bárány uszodában olyan tisztelet övezte, ami keveseknek adatott meg.

Szép kort élt meg, 99 évesen távozott a napokban a  földi létből szellemi frissességben, javarészt jó egészségnek örvendve. Mindenkit név szerint üdvözölt az utcán kalapját megemelve. Milyen kár, hogy csak így utólag mondhatjuk el neki, hogy munkássága, emberi nagysága valamennyiünk részéről megemelt kalapot érdemel. Dancz Pál észrevétlenül, szerényen mégis egy hosszú fejezetet érdemel  Eger történelmében. Nyugodjon békében! Emlékét nemcsak a borászok, a vízilabdások, hanem az egri polgárok tisztelettel megőrzik!