Az Egri Vízilabda Klub célkitűzései közé tartozik, hogy meghatározó tényezővé váljon a sportágban. Ezért dolgoznak edzők, játékosok, vezetők, s a háttér emberek. Jól példázza ezen törekvések komolyságát az utánpótlásban végzett munka, amelynek eredményei is igen látványosak. Ha van utánpótlásod, van jövőd – szokták mondani. Ennek tartalmi igazsága pedig egyre inkább megmutatkozik. Minden korosztállyal szakedzők foglalkoznak, s a ZF-Eger fiataljai minden bajnokságban megtalálhatóak. Ezúttal a gyermekcsapat, az 1999-2000-ben születettek munkájáról, bajnoki szerepléséről kérdeztük edzőjüket, Gyulavári Zoltánt.
- Minden edző két évig dolgozik egy-egy társasággal – mondta Gyulavári. – Nekem ez volt a második esztendő ezekkel a srácokkal. Amikor korosztályt váltanak új edzőt kapnak, ami több szempontból is jó. Bár mindent elkövetünk, hogy összehangoljuk a munkát az utánpótlás képzésben, de kellenek az új impulzusok, s másként kell foglalkozni egy gyermek-, vagy egy serdülő-, s egy ifi csapattal.
-Adódik a kérdés: milyen képességű társaság volt ez a korosztály?
- Örömmel mondhatom, hogy egész kicsi koruk óta kiemelkedő képességűek, egyenletesen fejlődnek, sokra hivatottak. Ami a legnagyobb hátrányuk, hogy alkatilag nem elég erősek, pedig ebben a sportágban sokat számít, ha valaki magas, erős testű. Erről nem tehetnek, s ez még ebben a korban sokat változhat is. Ugyanakkor a játéktudásukkal, a kreativitásukkal sokszor kompenzálták ezt. Az én dicséretemnél többet mond, hogy hatan-heten korosztályos válogatottak, mert átlagon felüli képességekkel rendelkeznek ehhez a sportághoz.
-Ez az első korosztály, amelyik már a felnőttekével megegyező, országos bajnokságban játszik. Mennyire fontos az eredmény?
- Az eredmény egyfajta visszaigazolása annak a munkának amit elvégzünk, tehát fontos nekünk edzőknek, s fontos a gyerekeknek is. Itt már kialakul a versenyszellem. A BVSC csapata kimagaslott a mezőnyből, veretlenül lettek bajnokok. Rajtuk kívül bárkit le tudtunk győzni, de az is igaz, hogy bárkitől ki is tudtunk kapni. Ez a bírói felfogáson múlott nem egyszer. Ha az nekünk kedvezett játéktudásunkkal felül tudtunk kerekedni. Ha nem akkor „agyonvertek” bennünket a nagydarab, erősebb felépítésű srácok. A felső házban az ötödik helyezést értünk el, de a kiélezett küzdelmet jelzi, hogy négy ponttal maradtunk csak el a dobogótól. Ha valaki a kezdő csapatból kiesett betegség, vagy bármely más okból, az nálunk nagy hátrányt jelentett. A kezdő hetes meghatározó, ők a válogatottak. Poczik Levente, Melegh Milán, Korózs Benjamin, Magyar Márton, Tomozi Bálint, Kürti Dominik. Mellettük még nagyon meghatározó volt Antal Ádám, aki nagyon sokat fejlődött. Rajtuk kívül Darmos Richárd kapott még több szerepet. Az igazsághoz az is hozzátartozik, ha már értékelünk, hogy elég kevesen voltunk. Sok volt a 2000-ben született játékos, ami még ebben a korban nagyon sokat számít. Ők majd az idén lehetnek meghatározóak. Így például Szántó Balázs, Hofman Balázs, Mező Ádám, Tóta Gergő, Kármán Dániel, Siska Máté, Pulay Mátyás, Vincze Zsombor, vagy a kapus Major Alex. Összességében öröm, hogy ezen a szinten tudott teljesíteni a csapat, de még nagyobb öröm, az igyekezetük, az, hogy mindent megtettek a sikerért. Olyan alappal léphetnek feljebb az 1999-ben születettek, hogy már felfigyeltek rájuk a sportágban, ismertek, s ha nem adják fel, sokra vihetik. Tóth Kálmán kollegám irányítása alatt jó kezekben lesznek, hiszen a legelismertebb, a legképzettebb utánpótlás edző az országban.
(FOTO: Szántó György)
