Volt szerencsém nem egy igazán zseniális egri vízilabda edzőt személyesen is ismernem. Baranyai György, Pócsik Dénes, a fájóan korán elhunyt Pozsgai  Zsolt. A munkásságuk az 1960-as évektől, az 1980-as esztendőikig tartotta rangban a sportágat. Aztán itt vannak a maiak, akik szinte észrevétlenül vették át a stafétabotot és írták tovább a történelmet. Utánpótlás nevelésben Tóth Kálmán az országos rangsor élén, de a felnőttek között is maradandót alkotott. Mindenki ismeri Holló Tivadar nevét is, akinek olyanok az edzései, mintha éppen olimpiai döntőt játszana csapata. Gyulavári Zoltán éveken keresztül a szó nemes értelmében életben tartotta a sportágat a felnőtt csapat vezetőedzőjeként, soha nem látott mostoha körülmények között, hogy azt követően az utánpótlással alkosson nagyot. Kelemen Attila éppen tíz éve nyert bajnokságot a nőkkel, akkor amikor a férfiaknál egy idegenlégiós, a zseniális Gerendás György teremtette meg az új korszak sikereit, bajnoki-, és kupa aranyakkal, nemzetközi sikerekkel. Szilágyi Péter minden földrészen volt szövetségi kapitány - Magyarországon is -, ami mindent elmond. Amikor abbahagyta zseniális játékos pályafutását maga a zseni, Biros Péter, dolgozott a férfiakkal, és a nőkkel is, mígnem át nem vette az egész klub szakmai irányítását. Meg ne feledkezzünk Bíró Attiláról, a női válogatott szövetségi kapitányáról, aki valahonnan a messzi távolból lett kapitány és a női szakág legsikeresebb irányítója.  Mondom mindezt persze a teljesség igénye nélkül, előre is elnézést kérve ha valakit kihagytam, és nem sorolom a néhány éve a jövő sikereiért dolgozókat. 

Aztán két évvel ezelőtt dr. Sike József mindenáron haza akart jönni Egerbe. Abban maradtak Szécsi Zoltán klubelnökkel, hogy átveszi a női utánpótlás csapat valamelyikét. El is kezdte a munkát, de közben a női felnőtt csapat vezetőedzője Szilágyi Péter kurtán-furcsán távozott nem sokkal a bajnoki rajt előtt. Akár bevalljuk, akár nem, szükségmegoldás volt dr. Sike kinevezése a felnőtt csapat élére. Már az is elismerést érdemel, hogy vállalta a feladatot. Jött, látott és győzött! Azt nem tudom megítélni, hogy jobb edző e a fentebb felsoroltaknál, de eredményesebb az biztos. Két év alatt két kupát nyert! Az elsőre, a Magyar Kupagyőzelemre még mindeni azt mondta, hogy szerencséje volt. Elfogadta, nem vitatkozott. Na de most, a bajnoki aranyra, már mindenki felkapta a fejét és azt kérdezte ki ez a dr. Sike? Honnan veszi eget rengető energiáit? Mit tud ő, amit mások nem? 

Ismerem gyerekkorától. Játszottunk egy csapatban, az úttörő olimpián kispályás labdarúgásban. Mindkettőnket  a felejthetetlen Gerzovich Józsi bácsi oltott be a sport szeretetével, a mozgás örömével. Végigkísértem játékos pályafutását. Pócsik Dénes kedvence volt. Amit rábízott, azt minden körülmények között megcsinálta. Egész Európa tudta, hogy a fantasztikus tehetséggel megáldott dr. Szivós Istvánt nem lehet lefogni. Ezért egy Eger - OSC meccsen Pócsik úgy gondolta, csinál egy kis show-t. Sikét állította rá. Amikor a parton egymásmellé álltak, kis túlzással, csak a nadrágjáig ért. Ha ez a feladat, akkor ezt akarta megoldani. Talán az egyetlen volt, amiben nem lehetett sikeres. 

Új nevét ezeken a hasábokon írtuk le először: dr. Sike/r/ József. Szerényen mosolygott és a rá jellemző habitussal elkezdte magyarázni, hogy mi, miért történik a csapat háza táján. Mindig többes számban beszélt. Úgy gondoltuk, mi azt a célt tűztük ki, közösen a lányokkal határoztunk, stb., stb. Így volt! Még a szezonkezdet sípszava sem hangzott el, amikor a végül is megvalósult forgatókönyvet felvázolta. Meccsről, meccsre haladt, a fejében volt minden. Először a Szentest kellett maguk mögé utasítani, aztán jöhetett a BVSC legyőzése, hogy bekerülhessünk a legjobb négybe. Az ottani alapszakaszban bekövetkezett vereségek nem nagyon izgatták. Azt mondta: nyugi. Majd a rájátszásban. Minden edzésen azt kérdezte egy-egy sikertelen fórmegjátszás után, hogy hogyan fogják így megverni a Fradit? Ezzel sulykolta a végső célt. Tőlünk azt kérte, hogy le ne írjuk, mert nem akar felesleges terhet rakni a játékosaira. Csak a hitet, csak azt erősítette. Kellett is, mert sokáig kételkedtek a mondanivalójában. Ahogy azonban haladtak előre az időben, egyre többen érezték, hogy nem a levegőbe beszél. Gerendás még udvariasan úgy fogalmazott, hogy "Józsi, biztos kitalál valami váratlant, de ők a váratlanra is felkészültek." Aztán arcára fagyott mosollyal, elhagyott humorérzékkel gratulált: "most már nyerjétek meg" - kapaszkodott egy gyengécske szalmaszálba!

Megnyerték! Mert a jó barátot, a dunaújvárosi csodatevő Mihók Attilát is legyőzte. Újra megtöltötte a Bitskey Aladár Uszodát, újra felszökött a vízilabda láz. Ami pedig a legnagyobb tett: ha csak arra a napra, ha csak arra a néhány órára, de újra összehozta az egrieket. Mindenki imádott mindenkit! Emberek borultak egymás nyakába, csillogó szemekkel, boldogan verték fájóan pirosra a tenyerüket, hogy rekedten adják a világ tudtára: itt a bajnok csapat! A VIP lelátó első sorában, Szécsi Zoltán klubelnök egyik oldalán Habis László, a másik oldalán Mirkóczki Ádám szurkolt. Nem tudható voltak e valaha is ennyire közel egymáshoz. 

Elnézést kell kérjek a lányoktól, hogy így az első aranyérmet dr. Sike József nyakába akasztottam, a szakmai értékelést meghagyom neki, most már majd később, szívesen meg is teszi. Nem állunk messze az igazságtól, ha bátran leírjuk: ennek a fantasztikus sikernek a fő kovácsa ő volt! Büszkén vallhatja magát MAGYAR BAJNOKNAK! Ez a kis ember akkora energiát mozgatott meg, hogy még Sziszifuszt is megcáfolta! A hit erejével görgette  fel a hegyre, a dobogó tetejéig...

/Fotó: Lénárt Márton, archív/