Szomorú hírt kaptunk: 74 éves korában elhunyt Patkó József középiskolai tanár, egykori vízilabdás, az 1972-es Magyar Népköztársasági Kupagyőztes Egri Dózsa csapatának tagja, az egri Senior Úszóklub tizenhétszeres magyar bajnoka.  

Nemrég arról beszéltünk telefonon, hogy felelevenítjük az ötven évvel ezelőtti Ferencváros elleni 7-6-ra megnyert kupadöntőt, mint az egri vízilabda első országos sikerét. Mivel ez az emlékezetes kupadöntő október elsején volt, akkora időzítettünk. Sajnos erre már nem kerülhet sor, mert hirelen elragadta a halál. Pedig nagy elánnal készült a hét végén megrendezésre kerülő senior országos úszóbajnokságra. Aktívan élt, azt tartotta, hogy a sport, a mozgás öröme élteti. 

Sokat köszönhetnek neki egykori tanítványai. Engem is tanított a Dobó István Gimnáziumban. Miatta is jártunk vízilabda meccsekre, remélve, hogy az ott szerzett élmények megosztásával elbliccelhetjük a biológia órákat. Nem engedte! Komoly dolgokról beszélt, olyan humorral, ami csakis rá volt jellemző. Sokkal könnyebben megmaradt így a legszárazabb tudnivaló is. Az uszodában tegeztük, az iskolában magáztuk. A barátunk volt, de nem  adta magát könnyen! Gyűlölte a protekciót, aki nem tanult, azzal könyörtelen volt. Büszkén sorolta, hogy hány tanítványa jutott be az orvosegyetemre, akiket ő készített fel. Nemcsak tehetséges tanár volt, hanem fantasztikusan rajzolt is. Nem egy évfolyamnak ő készítette el a humortablóját. 

Gyermekeinek még felnőtt korukban is egyengette útjukat. Napi szinten vett részt az életükben. Ha segítségre szorult a lányához fordult, mert csak tőle fogadta el az intelmeket. Akik csak felületesen ismerték, akaratos, nehéz embernek tartották. Pedig óriási szíve volt, nagyon tudott szeretni. Soha senkit nem hagyott cserben. 

Nyugodj békében Pepe! Emlékedet nemcsak mi őrizzük, hanem kupagyőzelmed, és bajnoki trófeáid is!