A minap volt olvasható Braniszlav Mitrovics egyik figyelemere méltó nyilatkozata. Azt mondta a hazánkban, és Egerben is méltán népszerű, eddigi pályafutása során minden jelentős címet begyűjtő világklasszis kapus, hogy a magyar vízilabda lépéselőnyben van. Méghozzá azért, mert előrébb jár a generációváltásban több más nemzetnél, többek között a legnagyobb riválisnál a szerbeknél. Tokióban két olyan játékosunk jelentette be a válogatottól való visszavonulását, akik nélkül az elmúlt években nem rendeztek világversenyt. Az olimpiai bajnok Hosnyánszky Norbert, és Nagy Viktor. Mögöttük ott vannak azok a fiatalok, akik méltán döngetik a válogatott kapuját. Sőt többüket már a nemrég véget ért olimpiáról is hiányoltak. Nemcsak a visszavonulók megüresedett posztjaira vannak jelentkezők, hanem szinte minden helyre éles versenyt hirdettek.

Persze nem lehet azonnal szinte mindenkit lecserélni, mert kell a rutin, az iránymutatás,  de ha az egészséges versenyhelyzet kialakul, azzal csak maga a sportág nyerhet. Kell az átgondolt döntés is, hogy mikor ki kaphatja meg a bizonyítási lehetőséget.

Az Egri Vízilabda Klub élen jár a generációváltásban. Már a második olyan szezon kezdődött, amikor azt a szakmai döntést követik, hogy  többségében saját nevelésű fiatalokkal veszik fel a küzdelmet az OB-I-ben. Fiataljaink nem is vallanak szégyent. Legutóbb a világ élvonalába tartozó Fradit késztették nagy küzdelemre. Méghozzá olyan játékkal, amit az ellenfelünk szakmai vezetése is elismerésre méltatott, a tudósítások pedig úgy summázták a mérkőzésről alkotott véleményt, hogy az rendkívül biztató a jövőre nézve.

Igen, Egerben a jövő épül. Csak ebben az idényben eddig tizenegy olyan játékos kapott szerepet, akik a jó öreg Bárány uszodában kezdték meg egykor a sportággal való ismerkedésüket, köztük korosztályuk Európa bajnokai. Nagy elismerés illeti azokat az utánpótlásban évtizedek óta dolgozó edzőket, akik ehhez hozzásegítették őket. Holló Tivadart, Gyulavári Zoltánt, Tóth Kálmánt, vagy éppen azt a Petrovai Mártont, aki szintén tősgyökeres egriként, az első osztály legfiatalabb trénereként bátran nyúl a fiatalokhoz. Persze teheti, mert jól ismeri valamennyiüket, hiszen játékosaik voltak az utánpótlás valamelyik korosztályában. A rutinosabbak közül pedig egykor szinte valamennyien csapattársai. Meg egyébként s van honnan merítenie, hiszen a klubnak több mint négyszáz igazolt sportolója van.

Nincs az OB-I-ben még egy olyan csapat, amelyik ilyen szinten támaszkodna sajátjaira, még az edzőt is beleértve. Persze ez ma még nem jelent bajnoki rájátszást, vagy éppen Bajnokok Ligáját, mint azt az igényes egri publikum az elmúlt években megszokhatta. Viszont olyan szinten az egrieké, hogy ha nem is két-három ezres tömeg tombol a lelátón, mint jó néhány BL meccsen, de egyre többen kíváncsiak az úgymond mieinkre. 

A magyar vízilabdában zajló generációváltásban Egerben az élen járnak. Biztosak benne, hogy ez a helyes irány! Az eddig mutatott játék is ezt igazolja. Feljogosítja valamennyi egri vízilabda rajongót arra a reményre, hogy minden mérkőzéssel közelebb kerül a bajnoki rájátszás, onnan pedig egyenes út vezet a nemzetközi porondra. Ehhez kell még egy kis türelem, szurkolói támogatás, mert a rutin és a még hiányzó jó néhány kilogramm izom, az évek múltával megszerezhető.