Amikor Kaposvárról Egerbe igazolt Krémer Balázs, kevesen hittek benne, hogy valamikor is első számú kapus lesz ebben a patinás vízilabda klubban. Az első szezonját a kispadon is töltötte. Akkori edzője még annyi lehetőséget sem adott neki, hogy bizonyíthasson, többre  képes. Aztán eljött az ő ideje. Petrovai Márton a jelenlegi bajnokság indulása előtt leült vele és hosszan elbeszélgettek. Felelősségről, bizalomról, következetes munkáról, partnerségről, önbizalomról, s ki tudja még mi mindenről. Részleteket nem akartunk tudni, mert ez mégiscsak kettőjükre tartozik. Így húsz fordulót követően meg már nem is nagyon érdekes, hogy mi is hangozhatott el, kettőjük diskurzusán. Tény: jól sikerült beszélgetés lehetett, mert Krémer Balázs az OB-I-es mezőny kapusainak rangsorában előkelő helyen szerepel. Sőt vannak olyan adatok, ami szerint az ötméteresek hárításában ő a legeredményesebb, csakúgy, mint a centerből leadott lövések és a szabaddobások védésében. Remek teljesítményének titkát próbáltuk megfejteni. Krémer Balázzsal, a huszonhat esztendős kapussal beszélgettünk.

- Az előző évem szörnyű volt. Edzettem, aztán a meccseken a padon ültem. Nem ezért lesz valaki OB-I-es vízilabdázó. Ráadásul mindezt úgy, hogy azt megelőzően, három évig minden meccsen én védtem a Kaposvárban. Nem is jöttem volna onnan el, ha nem Szécsi Zoli hív. Vele annak idején rengeteget dolgoztunk együtt, még amikor ő volt az edzőm. Hitt bennem, biztatott, ezért is váltottam. Az első szezon padozását nem akartam megismételni, gyorsan el akartam felejteni. Erről is szó volt köztünk Petrovai Marcival. Már a Magyar Kupa mérkőzéseket követően jelezte, hogy nagyon elégedett a teljesítményemmel, ami nagyon jólesett és további lökést adott. 

- Volt azért más is. Többet dolgoztál, edzések utáni túlórákról is hallottunk...

- Így igaz, ez is hozzátartozik. Általában ráhúzunk az edzésekre. Szerencsére nagyon jó a csapatszellem, mindenki igyekszik a legjobb teljesítményt hozzáadni. Ezért mindig többen vannak, akik az edzések végeztével még a kapura lövéseket gyakorolják. Persze, hogy maradunk mi is Bögös Zsomborral, mert az a fejlődésünket is szolgálja. Aztán mindenképpen meg kell említeni Jasu /Jászberényi Gábor/ szerepét is. Nemcsak kiváló kapus volt, hanem mindent tud a szakmáról. Olyan érdemi munkát végzünk az irányításával, ami meglátszik a teljesítményünkön. Úgy tudnám jellemezni az együttműködésünket, hogy komoly munkát végzünk, de vidáman, jó hangulatban. Nincs kényszer. Nincs úgymond izzadság szaga az egésznek. Talán ez az, amitől élvezzük amit  csinálunk, még ha a legkeményebb edzésről is beszélünk.

- Mi a véleményed az utánad jövő, úgymond feltörekvő korosztályról?

- Elég sok ifi és serdülő meccset láttam, s nem az udvariasság mondatja velem, hogy ügyesek tehetségesek a srácok. Az ifikapusról, Bene Gáborról különösen jó a véleményem, de nemcsak nekem, hanem az edzőknek is. A szezon elején Békéscsabáról érkezett egy srác, Bucsi Ferenc, aki még serdülő korú, benne is van fantázia,  ha így fejlődik, akkor igazán jó kapussá válhat.

- Nézed a statisztikákat, a rangsorokat, amely szerint a legjobb kapusok között tartanak számon?

- Szoktam nézni és persze hogy jót tesz az önbizalmamnak meg legyezgeti a hiúságomat. Ugyanakkor azt is gyorsan hozzá kell tenni, hogy eléggé csalóka ez a bizonyos rangsor. Azért, mert nem átlag meccsre vetíti az eredményeket, hanem összesenben. Vagyunk egy páran kapusok, akik eddig végig védjük a szezont. Ilyen rajtam kívül Bisztricsányi Dávid, vagy Józsa Ottó. Így ebben az értékelési formában nem is nagyon lehetnénk hátrébb. Ha mindezt meccsátlagban néznék, akkor azért szerintem más lenne az élmezőny.

- Hogyan lehet szinten maradni ebben a sajátos lebonyolítási formában ami hosszú szünetek után, meccsdömpinget jelent?

- Nem egyszerű az biztos. Volt három hét szünet az olimpiai kvalifikáció miatt, aztán játszottunk egy meccset Debrecenben, majd most megint tíz nap szünet után jön egy nagyon fontos mérkőzésünk a Szentes ellen. Munka szempontjából nem baj, hogy van időnk az esetleges lemaradásokat pótolni, ráadásul úgy, hogy nincs ott a mérkőzés feszültsége a fejekben, tehát nyugodtan dolgozhatunk, a hétvége közeledtével nem kell csökkentenünk a terhelést. Ami ebben nehéz az az, hogy majd jön egy szakasz, amikor hirtelen két, három mérkőzést is játszunk egy héten, amikor ugyan úgy egyenletes teljesítményt kell nyújtatnunk.

- Hol végezhet ez a fiatal, alakulóban lévő csapat a bajnokság végén?

- Most hetedikek vagyunk. Ennél lejjebb semmiképp nem szeretnénk végezni. Nem árulok el nagy titkot akkor sem, ha elmondom, hogy mindenképpen előrébb szeretnénk lépni, s nem is csak egy helyet.

Ehhez pedig nagyban hozzájárulhat Krémer Balázs egyenletes jó teljesítménye. Aki eddig a legjobb szezonját tudhatja maga mögött, de tisztában van vele, hogy még közel sincs vége. Mondhatnánk azt is, hogy a neheze még hátra van. Mert az örök igazság ezúttal is érvényes: a csúcsra feljutni sokkal könnyebb, mint ott maradni...

/Fotó Lénárt Márton, archív/