Nem volt egy egyszerű szezon. Hosszú, fárasztó, kimerítő időszakon vagyunk túl. Sok minden nem úgy alakult ahogy elképzeltük. Sem a Bajnokok Ligájában, sem a bajnokságban, sem a magyar kupában. Sem a Fradi, sem az OSC, sem a Szolnok ellen. Miért? Honnan indultunk és hová jutottunk? Ezt boncolgattuk Dabrowski Norberttel a férfi csapatunk vezetőedzőjével szezonértékelő beszélgetésünk során.

-Kezdjük a végéről: elégedett vagy az ebben a szezonban elért eredményekkel? Ez volt a realitás, vagy valami félre csúszott?

- Elégedett közel sem lehetek, hiszen négy egymást követő év után nem vagyunk ott a Bajnokok Ligája végküzdelmeiben, valamint több mint egy évtized után negyedik helyen végeztünk a magyar bajnokságban, ami egyben azt is jelenti, hogy elvesztettük a következő szezon Bajnokok Ligájában való indulásunk jogát. Ez volt- e a realitás? Erre mindig azt szoktam mondani, hogy az eredményjelző soha nem hazudik. Mivel legnagyobb vetélytársainkat a Fradit, az OSC-t, valamint  a Szolnokot egyszer sem sikerült legyőznünk, azt kell, hogy mondjam: igen, ez volt a realitás.

-Mennyire volt ez a te csapatod? Mennyire volt ez a lehetőségek szabta csapat?

-Ez egy összetett, speciális történet. Már 2018 februárjában, amikor a bajnokság és a Bajnokok Ligája legfontosabb időszakát éltük, közölte velünk Braniszlav Mitrovics, hogy eligazol. Nem azt mondta, hogy tárgyaljunk a jövőről, mert megkeresték máshonnan, hanem bejelentette távozását. Sok mindent ezzel nem lehetett kezdeni, mert azt mondta, hogy olyan lehetőséget vázoltak előtte úgy anyagilag, mint szakmailag, hogy ő a szezon zárultával befejezettnek tekinti az egri pályafutását. Nem kell mondanom, hogy milyen komoly bástyát veszítettünk. Azon túl is, hogy minden csapatsport úgy kezdődik: vegyél egy jó kapust. Ő egy igazi példakép volt emberileg, szakmailag egyaránt, a csapatkapitány, a vezér. Elkezdtünk szétnézni, hogy kivel lehetne őt pótolni, s ha már így alakult, akkor hogyan lehet az egészet elölről felépíteni. Ekkor derült ki, hogy Biros Barnabáson kívül mindenkinek lejár a szerződése. Hozzátéve nekem is. Kiderült aztán az is, hogy  Mitrovics esete nem egyedi, hanem már többekkel igen előrehaladott tárgyalásban voltak a konkurens klubok. Ha egy új csapatot kell építeni, akkor mindenki azt kérdezi, hogy ki az edző. Amikor eldöntöttem, hogy maradok, fogalmam sem volt, hogy milyen csapatom lesz. A végeredmény ismert, heten távoztak. Nyilván tisztában voltam a lehetőségekkel, hogy nem a Reccoból fogunk igazolni, de a kihívások mindig érdekeltek, ezért vállaltam a továbbiakban is az egri munkát. Nekem ugyanakkor az járt a fejemben, hogy be kell fejezni a bajnokságot, be kell jutni a BL-ben a palyoff-ba, ott jól kell szerepelni. Ez egy nagyon korai dolog volt még februárban. Meghatározta a bajnokság végét, mert hiába profi játékosok, hiába profi klub, azért egy fél évet ebben a kettősségben élve, dolgozva lehozni embert próbáló volt. Azért veszem ezt ennyire részletesen, mert az is hozzátartozik mindehhez, hogy volt olyan játékos, aki önszántából ment, mert jobb ajánlatot kapott, s volt olyan, akivel nem kötöttünk új szerződést. Úgy voltam vele, ha már új csapatot építünk, akkor  egy új koncepció kell. Az új igazolásoknál volt a paplan, ameddig nyújtózkodhatsz, meg voltak benne kockázatos dolgok is. Ezeknek az új igazolásoknak a fele sült el jól, a másik fele meg nem. Megvallom kockáztatni kellett, de abban a szituációban mást nem nagyon tudtunk tenni. Ugyanis a konkurenseink, a Fradi, az OSC, a Szolnok, de még a Miskolc is, úgy erősítettek, hogy nemcsak a meghatározó válogatott játékosokat szerződtették le, hanem a közvetlen utánuk jövőket is.

-Az sem volt túl hosszú, de a játékosok fejével gondolkodva, nyilván mindenki egy jó csapatban, nagy célokért szeretne küzdeni. Mi meg úgy kezdtük el a szezont, hogy az első válogatott kerethirdetéskor egyetlen egri játékos sem kapott meghívót. Erre hosszú évek óta szintén nem volt példa. A külföldiek közül is egyedül Vlachopoulos volt válogatott, mert sem Murisic, se Rasovic nem volt tagja a nemzeti csapatuknak. Ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy egyetlen játékos igazolását sem bántam meg. Nem akarom tehát megkerülni az első kérdésedet: vállalom, ez az én csapatom volt.

-Mindezek után amit elmondtál meg kell kérdeznem: te megbántad, hogy az adott szituációban új szerződést kötöttél?

-Nem. Azért nem, mert megbánni akkor lehet valamit, ha nagyon elrontottad a dolgot. Nekem a vezetőedzőnek, s itt most a vezetőn van a hangsúly, vállalnom kell a döntéseket. Ahogy az előbb említettem, nagyon más lehetőségünk nem volt, kockázat annál inkább, de dönteni kellett. Nem mondom, hogy nem hibáztam, vagy nem hoztam rossz döntéseket ebben a szezonban, de ha tudom, hogy abban mi volt a rossz, s abból tanulok, épülök és még egyszer nem követem el, akkor pozitív a mérleg. Olyan döntéseket kellett ugyanis meghoznom, amiket az előző években nem. Ez rettentő nehéz, de rendkívül izgalmas dolog. Azért sem bántam meg, mert tudom, hogy hosszú távon ezekből a döntésekből nagyon sokat profitálok. Utólag bátran kijelenthetem, hogy nemhogy megbántam, hanem jól döntöttem, amikor vállaltam a további munkát, az új szerződést.

-Évekkel ezelőtt  Valics Bence, mint egri nevelésű kapus, nagyon jól teljesített. Kiment Amerikába tanulni, közben egy évet magas szinten védett a Miskolcban. Több ok miatt is rá esett a választás. Egyrészt mert egri. Másrészt tudtuk azt is, hogy sok munkával, tehetségének, szorgalmának köszönhetően hamar utolérheti magát. Bence egy okos, intelligens, s rendkívül szorgalmas ember. Volt benne kockázat, de úgy gondoltuk, hogy Csiszár Boldizsár is fejlődött annyit a Bánéval közösen eltöltött évek alatt, hogy ketten megoldják a kapuskérdést. Közel sem gondoltam, esetleg csak reméltem, hogy a bajnokság kezdetétől azt a szintet fogják hozni, ami Egerben elvárható. Úgy voltam vele, hogy lesz idő a bajnokság közepéig felzárkózniuk, és amikor a lényegi dolgok eldőlnek, már megfelelő szinten teljesítenek. Így érkeztünk el februárhoz, amikor az látszott, hogy nincs meg a stabilitás a kapuban, kénytelenek voltunk különböző védekezéseket váltogatni. Mi az utóbbi hat évben a kiemelt mérkőzéseken kevés gólt lőve nyertünk egyel, kettővel. A támadásokkal innentől kezdve meg úgy kellett foglalkozni, hogy túl kell lőni az ellenfeleket. Mondhatnám az itthoni Moszkva elleni meccset, vagy a belgrádi Zvezda ellenit is. Aztán februárban, okulva az előző szezonról elmondottakból, Szécsi Zolival döntöttünk, hogy kapust kell igazolnunk. Nekem akkor beszélnem kellett Bencével, s elmondtam neki, hogy az én felelősségem az ő leigazolása, mint az is, amikor most kapusigazolásról beszélünk. A gond az volt, hogy ő ezt egy elkapkodott döntésnek értékelte, mert szerinte jött fel, fejlődött. A további teljesítményére már ez is kihatott. Nem mondom, hogy nem voltak jó meccsei, de abban a szituációban mi nem engedhettük meg magunknak, hogy várjunk márciusig, áprilisig, mert akkor beszűkülünk. Akár edzőként, akár klubvezetőként ez felelőtlenség lett volna a részünkről. Tehát megint nagyon korán kezdődött az igazolási időszak, ami meghatározta a szereplésünket is, ami nagyon hullámzó volt. A kapus és a védelem nincs egymás nélkül. Ha a kapus elkezd egy jobb százalékban védeni, akkor a védelem is jobban mozog. Ha a kapus bizonytalan, akkor a védelem is azzá válik. Ha egy új csapatot építesz, akkor mindig abból kell kiindulni, hogy megtanítasz egy olyan alapvédekezést, amit mindig minden körülmények között meg tudsz követelni. Említettem, hogy többször kellett változtatnunk ezen.

-Túllépve a kapus kérdésen. Heten ugyan távoztak, de maradt egy stabil tengely: Decker, Hosnyánszky, Vlachopoulos, Rasovic, meghatározói voltak az előző szezonnak is. Hozzájuk érkezett a védelembe Lukács, majd a félévtől Sántavy. Mennyire alakult ki maga a védekezés, a többszöri szerkezetváltás mellett?

-Egy védelem minősége mindig attól függ, hogy milyen képességűek a bekkjeid. Az eldönti, hogy mennyi ideig tudsz szoros emberfogással védekezni. Milyen távol tudja tartani a kaputól a centert. Be lehet-e neki játszani a labdát. Ebből a  szoros emberfogásból, amikor  zónavédekezésre váltasz milyen távolságról tudnak lőni a kinti emberek. A tengely maradt az igaz, viszont itt azt is látni kell, hogy Rasovicnak, Valhopoulosnak, Hosnyánszkynak három és fél negyedeket kellett játszani. Ráadásul a görög, ugyanezt teszi a válogatottban is. Ezt lehet így is, csak az a kérdés, hogy mikor büntet meg ez a játék. Mert hatvan, nyolcvan meccsen keresztül egy szezonban eljön az az idő. Vegyük ide azt is, hogy Decker, meg persze Hosi is, nem fiatalodtak az elmúlt években. Arról szólt az egész szezon, hogy miként tudok ezzel játszani. Többször említettem már: van egy edzői szakma, egy pedagógusi, meg egy pszichológusi. Az pedig egy külön szakmává vált, hogy miként regenerálsz, hogyan menedzseled a játékosok formába hozását, formában tartását. Ezt jól megoldottuk Major Attilával és a stábbal, mert nem volt egyik kulcsjátékosunknak sem krónikus sérülése, csak akkut, azzal meg nem tudunk mit kezdeni ha egy meccsen eltörik az úja, vagy az orra valakinek. Ezek a játékosok azért nagyon elfáradtak a szezon végére, leginkább fejben és ebbe belejátszottak az utolsó negyedekben vezetésekről elszenvedett vereségek. Akár a Fraditól, akár a harmadik helyért vívott csatában a Szolnoktól. A védelemmel úgy ahogy elégedett kell hogy legyek. Persze tudjuk egyikőjük sem válogatott, mint mondjuk a Fradiban, vagy az OSC-ben. Deckert ismerjük, hogy mit tud, Lukács U-20-as válogatott, ő nagyon sokat fejlődött az idén, de még mindig nagyon messze van attól, amit képességei alapján elérhet. Sántavy érkezése pedig pont amiatt volt, hogy Avramovicsnak, vagy Hosnyánszkynak kevesebbet kelljen erre a posztra besegíteni. Ha ő nem jön, akkor a Miskolc elleni meccseink nagyon kérdésessé váltak volna.

-A kérdés az volt, hogy a távozó emberek helyére ki lesz képes azon a szinten belépni, amivel eredményesek lehetünk?

-Kiveséztük a védekezést. Féltettek bennünket az értünk aggódók, hogy mi lesz Mitrovics nélkül. Viszont az is nagyon sokszor szóba került, hogy távozott két válogatott centerünk Bedő és Hárai személyében. Itt nem éreztem különbséget. Lőttünk erről a posztról nagyon sok gólt, kaptuk a kiállításokat. Nem véletlen, hogy Murisic montenegrói válogatott lett, és Sánta Dani is a szezon végére válogatott formában játszott. Ő az Universiade csapatba kapott meghívót, ami a nagyválogatott előszobája. Mondhatom szintet ugrott, ha így fejlődik, nagyon nagy jövő előtt áll. A két centerrel abszolút elégedett vagyok. Kürti Dominik bebizonyította azt, hogy nemcsak az számít a vízilabdában aki százhúsz kiló és két méter magas. Ott volt előtte a jó példa Valcopoulos személyében. Elmondhatom, hogy nem oltották még le úgy a villanyt a Bitskey uszodában, hogy ne a Kürti Dominik, Vlachopoulos kettős lett volna az utolsó, aki kijött a vízből. Mindent megtesz azért, hogy jó játékossá váljon. Nem hiába hívták be az U-20-as válogatottba. Sajnos Magyar Marci most nem kapott behívót, de az ő tehetsége is elvitathatatlan. Három hónapig fekvő beteg volt, az a csoda, hogy így képes volt visszajönni. Gyárfásról mindent elmond, hogy most is együtt készül a válogatottal, nagyot lépett előre. Rasovic is szerb válogatott lett. Emlékszünk még a cikk elejére amikor azt mondtam, hogy Vlachopouloson kívül nem volt az Egernek válogatott játékosa?

-Volt olyan vélemény is, hogy ezt a sportágat hat, hét, emberrel nem lehet eredményesen játszani. Ennyire nem volt kispadunk?

-Ha a mi kulcsjátékosaink közül három, vagy mind a négy jól játszott, akkor bárkivel felvettük a versenyt. Még a Fradival is az utolsó negyedig. Akkor azonban már cserélnem kellett. Tulajdonképpen minőségben csak a bekkeket tudtam cserélni. Beszéltünk arról például, hogy Dominik mennyit fejlődött. A vízilabda azonban egy speciális sportág. Bent van öt játékos akit megszoktak a bírók. Beküldöm Kürti Dominikot, aki ha elkövet egy kisebb hibát, vagy az ellenfél látja, hogy egy fiatal, kisebb testű játékos és oda megy egy az egyezni, akkor a bírónak adunk egy döntési lehetőséget. Ez az Eger nem volt olyan erős, hogy ezt éles meccseken megengedhessük magunknak. Magyarul, amikor éles volt a helyzet mindig annak a hat, hét játékosnak kellett a vízben lenni, hogy ne legyünk a bírók kezében. Ez részemről mindig egy nagy dilemmát jelentett. Ha bent hagyom a kulcsjátékosokat három és fél negyeden keresztül, akkor bírjuk-e a végjátékot. Ha cserélek, akkor meg van-e végjáték. Ugyanakkor egy Kürti Dominik, egy Magyar Marci akkor nő bele ebbe, akkor fejlődik, ha játszik. Ők pont annak a határán vannak, hogy most már a mérkőzés fontosabb lenne a fejlődésük szempontjából, mint az edzés. Ez egyébként a szakirodalomban, a tankönyvekben pontosan le van írva, hogy melyik korban mi a leghasznosabb a játékos fejlődése szempontjából.

-Négy mérkőzés ami nagyon fáj. Mind a négy ugyanaz a kategória. Amelyik kardinálisan befolyásolta a szezonunkat, az a Brescia elleni hazai mérkőzés. Három góllal is vezettünk, és az utolsó negyedben kaptunk ki. Ezt most lehet ragozni, hogy elfáradtunk, vagy a két kapus teljesítménye közötti különbség jött ki. Ez így együtt talán. Vagy az a bizonyos Fradi meccs, amelyiken két gólos vezetésünknél támadtunk a negyedik negyed közepén, mégis kikaptunk. Vagy a kinti moszkvai mérkőzés, ahol 16-14-re kaptunk ki. Tizennégy lőtt góllal nem lett volna szabad. A negyedik pedig a bronzmérkőzés a Szolnok ellen. Ebből a négyből, legalább kettőt meg kellett volna nyerni. Mind a négyre azt mondom, hogy bravúr kategória, de kettőt simán be kellett volna söpörni. Rettentően szeretnék már nyerni, mert régen nyertünk már valamit, s unom, hogy mindig nekem kell gratulálni a győzteseknek. Klopp mondta, hogy a sport nem arról szól, hogy mindig trófeákat nyerjünk. Odáig el is kell jutni, fel is kell építeni a győzelmeket, s ez az igazán szép és értékes edzői munka. Sir Alex Ferguson meg azt mondta, hogy három év kell amíg egy edző felépít egy csapatot. Én hiszek neki, nálunk most telt el egy év...