Helyesebben több levél margójára! Merthogy olyan leveleket kaptunk egy kedves szülőtől, ami igen csak elgondolkodtatott bennünket. Először udvariasan megírta, elmagyarázta, hogy mi a dolgunk, a gyermekek egészséges fejlődése, a sport és a mozgás örömének megszerzése terén. Mindezt tette azért, mert nem értett egyet kolléganőnk úszásoktatási módszereivel. Azzal, ahogy elmagyarázta, majd bemutattatta a helyes mellúszás szabályait.

Aztán a következő levélben kulturáltan, de nyíltan megfenyegetett bennünket a nyilvánossággal, „külső szakemberek” vizsgálatával. Tette ezt azon igényének bejelentésével, hogy a szóban forgó kolléganőnket azonnal távolítsuk el az adott csoporttól. Majd meghatározta a közös célt, ami szerint „vigyük közelebb a gyerekeinkhez a sport szeretetét.”

Meglehetősen szomorúan olvastuk sorait. Évente több száz gyermeket tanítunk meg úszni, valamint ismertetjük meg velük a vízilabdázás alapjait. Olyan oktatókkal dolgozunk, akiknek szakirányú edzői végzettségük van, s többségük pedagógusi végzettséggel is rendelkezik. A legkisebbeknél a felhőtlen öröm, a szórakozás, a játék, ami meghatározza a foglalkozások hangulatát, persze a komoly munka mellett. Többek között például az ominózus mellúszás szabályainak elsajátítását.

Tesszük ezt olyan körülmények között, amilyen párját ritkítja az országban. Ezzel együtt is minden évben komoly összegeket költünk a körülmények még jobbá, tökéletesebbé tételére.

Többször hangot adtunk már azon jogos igényünknek, hogy a szülők ne legyenek jelen az edzéseken, az oktatásokon, mert megosztja a gyermekek figyelmét. Egyikünk munkahelyét sem látogatja hozzátartozó, minősítve az ott folyó munkát, munkatársakat. Sajnos sokan nem tartják tiszteletben ezen kérésünket. Gyermekeiket, uram bocsá’ edzőinket tanácsaikkal, utasításaikkal látják el, ami felborítja a rendet, az oktatások, edzések menetét.

Mivel az adott szülő megfenyegetett, bennünket, megpróbálta megzsarolni a klub vezetését ezért arra az álláspontra jutottunk, hogy a jövőben nem kívánjuk vele és gyermekével folytatni a közös munkát. Tettük ezt annak ellenére, hogy számunkra a legfontosabb az utánpótlás nevelése, az, hogy minél több gyermekkel megszerettessük a sportágunkat. A konkrét ügyet alaposan kivizsgáltuk, és semmilyen visszásságot, elitélendő dolgot nem állapítottunk meg.

Ebben a városban kétféle ember él. Aki már vízilabdázott, vagy aki majd vízilabdázik. A sportág úgy hozzátartozik a városhoz, mint a Dobó tér, a vár, a barokk belváros, a Bazilika, vagy éppen a diáksereg, a turistaáradat, és a Bikavér. Napi munkánk során a felelősségünk nem kicsi, mert szép hagyományt hagytak ránk elődeink, amit kötelességünk tovább vinni. A hagyomány azonban nemcsak bennünket kötelez…!