Világsztárok, a nagy lehetőség előtt állók, rutintalan fiatalok. Így áll össze a ZF-Eger férfi vízilabda csapata. Mi lesz ebből? Hogyan zajlik a felkészülés, ami még soha ilyen korán nem kezdődött el? Milyen edzői feladatot jelent ez a keret? Hol tartunk most, és hol kell tartanunk májusban? Újra meggyengültünk, hogy aztán megerősödhessünk? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amikor Dabrowski Norberttel a ZF-Eger vezetőedzőjével beszélgettünk.

- Az új játékosaink nagy része már májusban befejezte a bajnokságot – mondta a vezetőedző. -  Ezért kellett a korábbiaknál hamarabb elkezdeni az edzéseket. Sőt! Nem egy közülük külön edzéstervet, egyéni programot kapott, hogy ne kelljen a nulláról indulniuk. Megismerkedtünk, aztán elkezdtünk dolgozni. Ami a nehézsége ennek az időszaknak, hogy túl hosszú az az idő, amit  meccsek nélkül, játék nélkül, valódi taktika nélkül töltünk. Ráadásul a szokott okok miatt – válogatottbeli kötelezettségek -, összesen hat, hét játékosról beszélhetünk a kezdésnél. Szinte csak a csapat új tagjaival tudtam együtt dolgozni. Ezért csak fél részeket vettünk ki a taktikából. Az emberelőnyös szituációk fél oldalát, s ugyanúgy a hátrányos védekezések egy oldalon való gyakorlását. Sok egyéni képzés volt, meg fizikai felkészítés.

- Tehát fokozatosan kapcsolódtak be a többiek, ahogy véget értek a nemzetközi tornák…

- Igen, de akik végig dolgozták a nyarat, azoknak pihenőt kellett adni. Úgy láttam például, hogy Vlachopoulosz a szokásosnál jobban el is fáradt az Európa bajnokságon. Talán ez lehet az oka, hogy amikor terhelést kapott, meg is sérült a keze, amit pihentetni kell, ezért a labdás edzéseket nem végezheti.

- A korai kezdés gondolom annak is szólt, hogy egy teljesen új csapatot kell építened…

- Ez így van. Sok olyan játékos jött, akikben láttunk fantáziát, s nagyon ígéretes jövő előtt állnak, de még nem játszottak a Bajnokok Ligájában, nem játszottak még olyan terhelésben, ami előttünk áll, novembertől szinte egyhuzamban májusig. Persze sokat kell együtt játszani ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, s ezt csak edzéssel, meccsek nélkül nem lehet szimulálni.

- Ha megnézzük a programot, akkor ez igen csak problémás. Tulajdonképpen egy tétmeccsel a hátatok mögött kell elindulni Barcelonába. Most akkor a bajnokság kezdődik későn, vagy a Bajnokok Ligája hamar?

- Abból a szempontból szerencsés, hogy az igazi tétre menő meccseink azok novemberben lesznek, akkorra kell összeállni, formába lendülni. Október harmadikán játsszuk a Szentes ellen az első bajnokit. Nem mondom, hogy könnyű lesz, mert tavaly is ott kezdtünk, s megszenvedtünk a győzelemért. Most is kötelező lesz a győzelem Szentesen. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor a Barcelona elleni mérkőzések idegenben eddig sem voltak a mi meccseink. Nem kalkuláltunk onnan most sem a három ponttal. Eddig az utóbbi négy évben egy döntetlennel jöttünk onnan haza. Nem nyerni járnak a csapatok a katalán fővárosba. Otthon nehéz őket megverni, nem is nagyon sikerült senkinek, talán egyszer nyert a Recco. Ez a meccs egy jó értékfelmérő lesz. Megmutatja, hogy hol tartunk, de istenigazából nekünk a Barcelonát itthon kell megvernünk, majd a csoportkör utolsó fordulójában, valamikor májusban. Ha októberben is sikerülne, az nagy bravúr lenne.

- Emlékszem, amikor az elmúlt év  hasonló időszakban beszélgettünk, azt mondtad, hogy kicsit meggyengültünk, hogy aztán megerősödhessünk. Hogy látod, milyen csapatod lesz az idén?

- Most is azt tartom, hogy kicsit gyengültünk, hogy aztán erősödhessünk. Ez most egy picit hosszabb folyamat lesz. Eddig egy csapatot, meg egyfajta játékot kellett kialakítani azokra a személyekre, akik ide igazoltak. Ez most is igaz. Mert például meg kell találnunk azt a fajta védekezést, ami egy Valics Bencének a legjobb. Mert még  Mitrovics egy két méter magas, nyúlánk testalkatú kapus, addig Bence,  alacsonyabb, de sokkal gyorsabb. Meg persze más emberek is védekeznek előtte. Ezt össze kell hangolni. Ugyanúgy támadásban is ki kell alakítani a közös mozgást. Vagy mondok mást: amikor  Csucskovocs igazolt ide, akkor ők előtte megverték a Reccot, a Partizánnal, tehát volt nemzetközi rutinja, tudta a feladatát. Most Lukács Dorián játszik majd a helyén, akinek ez még nincs meg, mert nem játszott európai élmezőnyhöz tartozó csapatok ellen. Csúnyán fogalmazva, most nekem az a feladatom, hogy játékosokat kell csinálnom. Tehát eddig csapatot kellett csinálnom, most meg játékosokat, hogy csapatról lehessen beszélni. Eddig is volt ilyen feladat, mert  Lőrincz Bálint,  Zalánki Gergő, vagy Kovács Gergő sem volt kész játékos, csak most van hat, hét. Eddig meg évente jutott egy, kettő. Most a csapat fele ilyen. A másik fele meg rutinos, akiknek megint más munka kell. Itt ezt a kettőt össze kell gyúrni, s a legfontosabb szó ezúttal a türelem. Nekem is, meg az idősebb játékosoknak is. Ezzel egyelőre nincs probléma, mert az idősebbek nagy türelemmel vannak, hiszen látják, hogy a rutintalanabbak mindent megtesznek. Ezzel máris beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, mert egy hang nélkül öt, hat órákat dolgoznak naponta, két részletben. Nem egyszer előfordul az is, hogy a kemény vízben töltött edzésidőt megfejelik, s ott maradnak, gyakorolnak.

- Mit szeretsz jobban? Fiatalokkal, vagy világsztárokkal dolgozni? Mert most gyakorlatilag mind a kettő adott.

- Ez egy abszolut vegyes munka. Mást igényel egy KSI, ahol képezni kell a játékosokat, s mást egy Recco, ahol a világsztárokból kell egy csapatot csinálni. A Recco azért nem nyer évek óta, mert ezt nem sikerült végigvinni. Ez Cseh Sanyinak sikerült Szolnokon, amit tökéletesen megvalósított. Varga Dani mondta, amikor egymás mellett ültünk egy előadáson, az egyetemen, hogy szerinte hosszú évek óta most lesz olyan csapatom, ami igazán jól áll nekem. Ezzel egyetértek, s nem is tudom jobban megfogalmazni. Nyilván nagyon motivál ez a munka. Ugyanakkor pont tegnap beszélgettünk erről Vlachopoulosszal. Mondtam neki, hogy vezetni egy kávézót, vagy egy multinacionális céget, vagy egy vízilabda csapatot,  strukturális szempontból ugyanaz. A nagypapámtól meg azt tanultam, hogy az embereket ki kell fizetni. Ami nem azt jelenti, hogy minden hónapban oda adod a fizetésüket, hanem tudod, hogy az egyik gyors, a másik lassú, a másik gyorsabban savasodik, vagy az egyiknek nem aludt az éjszaka a gyereke, nem pihent rendesen, a másik meg iskolában volt és vizsgázott, vagy a tizenhét évessel másként kell bánni, mint a harminc évessel. Tehát mindegyikkel külön kell foglalkoznod, hogy részévé váljon az egésznek. Viszont nem kivételezhetsz senkivel, következetesnek kell lenni. Azért nagyon motivál engem ez a munka, mert itt minden megvan. Van nagyon fiatal, van világsztár, van nagy lehetőség előtt álló. Egyiknek sem okozhatok csalódást.

- Feltettem a kérdést Valics Bencének is nem rég egy interjúban, tőled is azt kérdezem, s a szurkolókat is ez foglalkoztatja: képes lesz pótolni Mitrovicsot a kapuban?

- Senkit nem kell pótolni. Ő  Valics Bence,  Mitrovics pedig az örök Bane. De ez már egy másik csapat. Soha nem tudjuk meg, mert nincs ha, meg de, abban azonban biztos vagyok, hogy ez a csapat egy Mitroviccsal gyengébb lenne, mint egy Bencével. Mert ez a csapat másként lett felépítve, más a struktúra, más a motiváció. Ez egy új csapat. Ha eltűnik a lövészárokból egy társad, akivel hosszú idő óta együtt küzdöttél a sikerekért, s jön helyette egy új fiú, már más a bizalmi viszony. Itt meg a többség az új, akik nagyon akarnak, bizonyítani akarják, hogy bennük is megbízhatnak a régiek. Nem szeretek a pénzzel foglalkozni. Tény azonban, hogy a négy nemzetközi szintű magyar csapat közül – FTC, Szolnok, OSC, Eger -, nekünk van a legkisebb büdzsénk. Na de könyörgöm Herceg Noviban sincs pénz, vagy pont a napokban beszéltem azzal a Petar Kovacseviccsel, aki fantasztikus csapatot csinált a sztárok nélküli Spandauból. Szisztematikus munkával, türelemmel fel lehet építeni. Ma már egy magyar bajnokságot nehezebb megnyerni, mint a BL-t. Mert vallom, hogy amíg a BL-ben fel kell ülni egy hullámra, három napra,  az szinte végig repít, meg azon az egy meccsen bárki,  bárkit megverhet. Addig a magyar bajnokságban hosszú hónapokon át kell egyenletes jó teljesítményt nyújtani. Úgy, hogy mellette ott a magyar kupa, a BL csoportkör, s a végén szembe találod magad egy Fradival, Szolnokkal, OSC-vel, akiket háromszor meg kell verni, ami szinte majdnem, hogy lehetetlen küldetés. Persze ne felejtsük el, hogy a sok új mellett azért nekünk vannak sztárjaink, hiszen itt van  Hosi,  Sztráje,  Decker, Vlachopoulosz, hogy hirtelen csak őket említsem. Azért mondom, hogy nem kell itt pótolni senkit, csak dolgozni kell, bizalommal, türelemmel.

- Hol tartunk most, egy bő hét múlva kezdődik a bajnokság?

- Úgy ítélem meg, hogy jó úton vagyunk. Tudom, hogy lesznek buktatók, de az is beletartozik.

- Ez a csapat oda érhet ahová a szurkolók a te csapataidat mindig is várják?

- Oda! Lehet bármit mondani, az eredményt ugyan úgy elvárják, mint eddig. Tudom, hogy nem engem, meg a különböző játékosokat szeretik istenigazából, hanem a győzelmeket. A szurkoló azért jön, hogy a csapata nyerjen! Ez az Eger, amelyik hamarosan elstartol a bajnokságban egy nagyon szerethető Eger lesz. Itt mindig felvetődik, hogy egri, vagy külföldi. Nézzük meg, hogy hány saját nevelésű fiatal van a tizennyolcas keretünkben, akik játszani is fognak, ezt garantálom. Az egri vízilabda történelme kötelez. Ez nem frázis, bár annak tűnik. De pont a Bárány uszoda átadásán gondoltam végig, hogy itt mindig nagyon jó vízilabdázók nevelkedtek. Ez azt jelentette, hogy mindig saját csapata volt Egernek. Most is az van! Nézzük végig: Magyar, Kürti, Valics, Biros Barnabás, Csiszár, Sári, Tóta, Bögös, Szőke Ákos.  Ez majdnem a keret fele. S ez minden évben így van, felsorolhatnám a fél OB-I-et, akik itt nevelkedtek, s itt lettek OB-I-es játékosok, válogatottak. Mi mindannyian azon vagyunk, hogy segítsük a fejlődésüket, hogy azzá válhassanak, mint az elődeik. Segítsék őket a szurkolók is, mint eddig mindig tették, mert megérdemlik, szép jövő előtt állnak.