Nagy népszerűséget kiváltva járta be egy fotó a közösségi oldalakat még a nyáron, közvetlenül a felejthetetlen hangulatú Margit-szigeti vízilabda világbajnokság rajtját megelőzően. Decker Ádám öleli magához újszülött kislányát, Pannit. Szinte csak ennyi jutott neki akkor, mert bő két hétre elszólította a kötelesség. Talán csak a meccsek előtti Himnusz hallgatása közben, amikor becsukta a szemét, akkor látta második gyermekét, aztán már a feladatára koncentrált.

Így vált a mozgalmasnál is mozgalmasabbá az élet a Decker családban. Akik közelebbről is ismerik őket, azok tudják, hogy Ádám azért képes mindig a feladatára koncentrálni, mert tudja, otthon minden rendben van. A felesége, Andi, nagyon sok terhet levesz a válláról, a biztos hátteret megteremtve. Na és persze ott van a két és fél éves Lili, aki nagyon apás, akinek mindig ünnep, amikor megérkezik egy valódi óriás, aki nem más, mint az édesapja. Erre mondják, hogy idilli család.

Lili, hogy fentebbi állításunkat igazolja, azonnal a dolgok közepébe vág és közli, most szerelték meg a trambulint apával az udvaron. Ezt Ádám azzal egészíti ki, hogy mi is értsük, hogy eltették télire, majd újra Lili magyarázata következik: ne essen rá a hó!

- Tényleg nagyon apás – mondja Andi. – Amikor Ádám itthon van, szinte le sem lehet vakarni róla. Mindent együtt csinálnak, imád az apjával szerelgetni, Ádám pedig mérhetetlen türelemmel magyarázza neki, hogy mit miért tesznek.

Közben a kicsi Panni kúszik, mászik a földön, hatalmas csodálkozó tekinteteket meresztve az idegenekre. Az is kiderül, hogy nővére egy pillanatra sem veszi le róla a szemét. Segít neki átbilleni egyik mozdulatból a másikba, majd közli, hogy a kicsi még nem tud járni, de nem sokára mindent megtanul ő is.

- Már most összenőttek – hallhattuk Anditól. – Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy miként fogadja majd kistestvérét, aki még meg sem született, amikor már a hasamat simogatva beszélgetett hozzá. A kicsi is jól tűri nővére állandó figyelmét, akinek gondoskodásából lehet, hogy neki még kevesebb is elég lenne. Reggeltől estig mondja és mondja. Talán csak az esti diafilm vetítések alkalmával csendesedik el, ami kihagyhatatlan közös program. A régi diavetítőt is Ádámmal közösen szerelték meg, hogy a hagyományos meséket levetíthessük, amelyen már oly sok generáció felnőtt.

-Ezeket én is nagyon élvezem – szólal meg az addig csendesen szemlélődő családfő. – Amikor nem vagyok itthon, szinte már hiányzik. Visszük magunkkal karácsonykor is, mert akkor bizony útra kelünk. Andi szüleinél leszünk szenteste, majd másnap megyünk édesanyámékhoz. Ott bizonyára találkozunk majd az öcsémékkel is, meg persze a felsőtárkányi otthonunkban is meg kell teremtenünk a karácsonyi hangulatot.

- Most már Lili miatt teljessé kell tenni a képet – mondja Andi. Már együtt sütjük a mézeskalácsot és a beiglit is. Bár még csak két és fél éves, de nagyon érzékeny a külvilágra, minden érdekli, mindent tudni akar. Sokat gondolkodtunk rajta, hogy járjon e közösségbe, de egyelőre itthon vagyok velük, s minden percemet lekötik. Lili már azt is tudja, hogy melyik mamánál lesz liba, melyiknél kacsa, s mert édesapám nagyon szereti ott fő majd a halászlé is. Ez kerül az ünnepi asztalra. A feldíszített fák alatt pedig minden helyszínen ajándékok sokasága várja majd őket.

Még mielőtt azonban mindezeket kibonthatnák még sok feladat vár a Decker családra. Ádám Tatabányán vizsgázik a műszaki főiskolán, ahol mechatronikát tanul. Közben Berlinben is jelenése van, egy nagyon fontos Bajnokok Ligája mérkőzésen, aztán a TIPPMIX Szuperkupa a Szolnok ellen a Komjádiban. Csak szombaton lehetnek újra együtt, amikor már átadhatják magukat az ünnepi hangulatnak. Lili bizonyára felteszi a kérdést – hol voltál apu ilyen sokáig? - , de már tudja, hogy boldog napok következnek. Együtt a család!

Mit is tehetnénk mindehhez hozzá? Áldott, békés ünnepeket kívánunk a Decker családnak! No meg természetesen a vízilabdáért rajongó egyre népesebb tábornak!

(FOTO: Sulyok Erika, Fehér Anna)