Annyi minden történt. Olyan eseményekben, élményekben és sok minden egyéb másban gazdag szezont tudhat maga mögött az Egri Vízilabda Klub, hogy Bárány Attila ügyvezető elnökkel szinte alig tudtuk számba venni. Igyekezetünk ellenére sem voltunk képesek mindenre kitérni, de azért sok izgalmas kérdésre választ kaptunk. Olyanokra például, hogy mi minden kell ahhoz, hogy egy ilyen kis városnak, mint Eger, évek óta Európa élmezőnyéhez tartozó klubja legyen? Milyen szerepet játszik ebben az utánpótlás, ami minden szezonban nagyobb hangsúlyt kap? Hová tart a női vízilabda Egerben? Hogyan ítéli meg Biros Péter női szakágvezetői munkáját az első szezonja után? Maradt-e hiányérzete a klubelnöknek a férfiak szereplését illetően? Milyenek az infrastrukturális lehetőségek? Bírjuk-e anyagilag a versenyt? Milyen lesz a folytatás? Kapcsolat a szurkolókkal, szponzorokkal, támogatókkal… A kérdésekből is látszik: önmagában mindegyik egy külön fejezet. Az elhangzottakat megpróbáltuk három részbe sűríteni. Az elsőben elhelyeztük Egert Európa vízilabdás térképén, szó volt infrastruktúráról, utánpótlásról. Ezúttal pedig a női vízilabdát vettük górcső alá.
- Az elmúlt szezonban szinte az utolsó pillanatban állt össze a nő csapat kerete. Ráadásul új volt a vezetőedző, Biros Péter személyében. Távozott Czigány Dóra, sok volt a fiatal. Hogyan látod a női csapat helyzetét? - Azzal kezdeném, hogy női vonalon is van egy stabil utánpótlásunk. A női vízilabdát leginkább fiatalok játsszák. Egyetlen más csapatnál sincs tizenhárom felnőtt korú játékos. Azt mondják változott a koncepciónk. Nem, mert itt is az volt a cél, hogy legyen egy jó felnőtt csapatunk, akikhez tudjuk csatlakoztatni az utánpótlásunkat is. A női mezőny változott. Nagyon sok tőkeerős klub rájött arra, hogy érdemes női vízilabdával foglalkozni. Amikor mi mindent megnyertünk 2013-ban – kupát, bajnokságot, bejutottunk a Final Four-ba, a Bajnokok Ligájában -, még közel sem volt ennyire felkapott a női vízilabda a kluboknál. Akkor ezt az eredményt sokkal költséghatékonyabban el lehetett érni, bár azt sem felejtsük el, hogy abban a csapatban is nagyon sok saját nevelésű játékosunk szerepelt. Azóta a női vízilabda respektje szerte a világban megnőtt. Több olyan klub van, akik ilyen, olyan okokból – vagy, mert a férfi vonal nem annyira sikeres, vagy, mert még mindig sokkal költséghatékonyabb, mint a férfi -, ebben látják a kitörési pontot. Nincs is ezzel semmi baj, csak azt is látni kell, hogy ennyi minőségi játékos nem áll rendelkezésre. Ráadásul a következő szezonban elindul a női bajnokságban a Ferencváros is, úgy, hogy nincs utánpótlása, tehát vásárolnak egy csapatot. Ezért egyre nehezebb megtartani az értékeinket és igazolni, egyre jobban felértékelődik a saját utánpótlás szerepe. Mi azt az utat választottuk, hogy saját értékeinkre támaszkodva érjük el célkitűzéseinket. - Ha csak ezt a szezont nézzük, akkor hogyan lehet értékelni? - Nagyon nehezen indult. Attól, hogy Biros Peti lett a vezetőedző, s ezt idejekorán be is jelentettük, azt is vártuk, hogy sikerül megtartanunk a korábbi társaságot, sőt még erősíthetünk is. Megmondom őszintén, ez nem sikerült. Ebben sok minden közrejátszott, akikkel tárgyaltunk végül nemet mondtak. Vérmes reményeket nem tápláltunk, viszont azt sem nagyon lehetett felmérni, hogy ezzel a kerettel meddig juthatunk. Sok fiatallal ifi-, és serdülő korú játékossal vágtunk neki a küzdelmeknek. Ráadásul a legértékesebb játékosunk Rebeka Parkes is csak később tudott bekapcsolódni a munkába, hazájában való iskolai elfoglaltsága miatt. Aztán volt egy eléggé sajátságos versenykiírása a női bajnokságnak. Az első hét meccs vereséggel zárult, a nyolcadik helyen zártuk az alapszakaszt. Ez sem a Biros Peti, sem az Egri Vízilabda Klub presztízsének nem kedvezett. Amit viszont mindenképpen kiemelnék, az a fejlődés, ami az októberi és a márciustól kezdődő mérkőzéseken szembetűnő volt. Nagyon sokat léptek előre a lányok, ilyen értelemben Biros Péter munkája látszott, végül a hatodik helyen zártunk. Úgy, hogy akiktől kikaptunk októberben, novemberben, azokat a későbbiekben simán legyőztük, tehát rajzolni lehetett a különbséget. Ez volt a realitás, olyan ötödik, hatodik helyre vártuk a csapatot, amit a végén hoztunk is, csak sokkal nehezebb úton, mint azt elképzeltük. Ezt a vonalat visszük tovább. Ráadásul úgy, hogy azok a játékosok, akik a serdülő, vagy ifi csapatból az elmúlt szezonban játszottak először az OB-I-ben, megtapasztalhatták, hogy milyen egy Keszthelyi Rita ellen szerepelni. Ők már egyfajta rutinnal bírnak, ami mindenképpen előnyükre válik. Láthatták azt is, hogy mit követel tőlük egy háromszoros olimpiai bajnok a medence széléről, s ha ezen az úton megyünk tovább, abban bízhatunk, hogy egy erős középcsapatunk lesz. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy ha az egész szezont nézzük, hoztuk azt, amit vártunk tőle, még ha nagy sikerekről nem is beszélhetünk. Viszont ha az utat nézzük, azt a fejlődést, amin keresztül mentek a lányok, ha azt látjuk, hogy honnan jutottunk hova, az mindenképpen pozitív. Hangsúlyoznám, hogy ez az út eleje. A sok fiatal miatt bizakodva tekintünk a jövőbe. A női vízilabdának igen is rangja van, amit magának vívott ki a sportág, s mi ennek a rangnak megfelelő módon szeretnénk kezelni. A tervünk az, hogy mielőbb felzárkózzunk a hazai és a nemzetközi élvonalhoz. - Várható erősítés? Hiszen voltak, akik abbahagyták, voltak, akik eligazoltak. - Javában tart az átigazolási szezon. Február óta tárgyalunk, a helyzetünk nem lett könnyebb, mint mondtam, mert sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat, s ez bizony nem kis árfelhajtó tényező is. Alakul a jövő szezon kerete. Neveket még nem mondanék, majd ha véglegessé váltak a dolgok. Vannak még kérdőjelek azzal együtt is, hogy vannak már, akikkel megállapodtunk. Egy-egy rutinosabb játékossal megerősítve, továbbra is a saját utánpótlásunkra támaszkodva az a célunk közép távon, hogy újra a bajnoki táblázat első felébe küzdhessük fel magunkat. Akár, a nemzetközi porondra is. Azzal, hogy Biros Peti lett a női szakág vezetője, annak van egy olyan üzenete is, hogy mindenképpen előre szeretnénk lépni a női vízilabdában. - Többször szóba került már Biros Péter neve. Hogyan ítéled meg az ő munkáját a női szakág élén, az első szezont követően? - Biros Péter kapcsán fölösleges szócséplésnek tartanám, ha arról kellene beszélni, hogy mi mindent tud ő a vízilabdáról. Ha mégis egy egyszerű válaszra törekszem, akkor azt mondom: mindent. Amit játékosként elért, az szinte egyedülálló. Amíg ő aktívan vízilabdázott, többször leültünk, s beszéltünk arról, hogy miként képzeli el a jövőjét. Ő elmondta, hogy mindenképpen edző szeretne lenni. Mi ennek örültünk. Azzal pedig, hogy őt neveztük ki a női szakág élére, a női vízilabda fontosságát is hangsúlyozni akartuk. Nagy elánnal, nagy lelkesedéssel kezdett el dolgozni. Az elején mi is féltettük, de bebizonyította rátermettségét, azt hogy a tudását képes átadni. Nem mellékes, hogy folyamatosan képezte magát, s tudjuk, hogy ezt az igényét a jövőben sem szándékozik feladni. Bennünket megnyugvással tölt el, hogy a kezdeti sikertelenségek nem szegték a kedvét, hanem inkább tovább ösztönözték. Nekünk ez egy nagyon nagy kiváltság tulajdonképpen, hogy egy Biros Péter nálunk edzőként dolgozik. Az ő tudása egy nagyon nagy érték, a neve pedig marketing szempontból túlzás nélkül mondhatom egy kincs. Az edzői, a női szakágvezetői feladatainak ellátását pedig igen nagyra értékelem. - Az utánpótlásról szóló fejezetünkben már volt szó Szilágyi Péterről. Korábbi edzői sikereinek a többségét női vonalon érte el. Volt egyebek mellett női szövetségi kapitány is. Várható az ő szerepvállalása ezen a területen? - Örültünk annak, amikor hosszú évek távolléte után úgy döntött, hogy hazatér, bennünket választott, hiszen Egerben sajátította el az alapokat, mondhatnám: saját nevelés. Dolgozott három földrészen, ahogy említetted volt a női válogatott szövetségi kapitánya, legutóbb pedig egy görög női élvonalbeli együttesnek a vezetőedzője. Az ő tapasztalatait, nemzetközi ismereteit mi is szívesen állítottuk a klub szolgálatába. Az elmúlt szezonban a legkisebbekkel dolgozott. Olyan lelkesen, olyan színvonalon intézte a dolgát, ami számunkra is kellemes meglepetésként hatott. Csak felsőfokon lehet erről beszélni. A következő szezontól Biros Peti mellett, ő lesz a női csapat másodedzője. Ezzel is hangsúlyozni szeretnénk a női szakág fontosságát. Ugyanakkor ahhoz is ragaszkodtam, hogy a gyermekcsapat melletti munkáját is tartsa meg. Így a jövőben ezt a kettős feladatot fogja ellátni. - Akkor mi lesz a továbbiakban Kelemen Attilával? - Attila már korábban is azt tervezte, hogy a női utánpótlásban dolgozik. Biros Péter személye miatt vállalta a női csapat mellett a másodedzői munkát. A következő szezont már az utánpótlás edzőjeként kezdi. Erős szakmai stábbal vágunk neki a következő szezonnak, úgy utánpótlásban, mint a felnőtt vonalon, bár a kettő majdhogynem összemosódik, de az egyértelmű célunk: felzárkózni a legjobbakhoz. Attila mindent tud a női vízilabdáról. Vele értük el ezen a területen a legnagyobb sikereinket. Találkoztak az elképeléseink. Amikor mi megfogalmaztuk, hogy az utánpótlásunk fejlesztésével, a saját értékeinkre támaszkodva szeretnénk elérni a jövő célkitűzéseit, ő azonnal jelezte, hogy ebből szívesen részt vállal. Az ő személye is biztosítéka lesz egy összehangolt, előremutató szakmai munkának.