Izgalmak, gólok, örömök, csalódások, végletekig feszített küzdelmek. Fantasztikus csapatok, még fantasztikusabb szurkolótáborok, tv-társaságok, rádióriporterek, újságírók hada, szaktekintélyek, régi bálványok egy csodálatos helyszínen. Ez jellemezte az idei budapesti Bajnokok Ligája hatos döntőjét.

Még az első napi döccenőket leszámítva is azt kell mondjuk, hogy csodálatos rendezvény volt. Talán az egyik szervező fogalmazta meg a legfrappánsabban a lényeget: azért sajnálatos, hogy csak három napig tart, mert onnantól kezdődően már úgy belejönnénk, hogy minden menne, mint a karikacsapás. De így van ez minden gigantikus rendezvénnyel: a végére minden összeáll, s akkor kell elkezdeni csomagolni.

[vc_single_image image="98612" img_size="full" onclick="link_image"]

Történelmet írni! Fogalmaztuk meg az egri igényeket, vágyakat telis-tele izgalommal még a kezdőnapon. Azóta tudjuk, a Brescia legyőzésével ez sikerült. Európa legjobb négy vízilabdacsapata közé még soha nem került egri férfi együttes. Bevéstük tehát a történelem könyvekbe a 2017-es dátumot. Mekkora elismerést jelentett mindez? Azt mi sem jellemzi jobban, mint hogy a mérkőzést követően, a vegyes zónában, ahol az újságírók a játékosokkal találkozhattak, olyan sor állt az egri játékosok és szakvezetők előtt, mint a két nappal későbbi gyermeknapon a fagyit áruló bódéknál. Csak Hárai Balázst sajnáltuk, akit szinte rendszeresen kipécéznek dopping vizsgálatra és ő ilyenkor rendszeresen csak órákkal később képes produkálni a vizsgálati anyagot. Ezúttal is csak jóval éjfél után, valamikor hajnali egy óra tájban telt meg az a bizonyos üveg a dopping ellenőrök, s a vizsgálatot felügyelő csapatorvos, dr. Halmos Péter nagy örömére.

Persze, a remek centert ez egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy a másnapi Szolnok elleni összecsapáson szintén ne az ő góljával kezdődjön a találkozó, mint történt az egy nappal korábban. Fel is szisszentek a szolnokiak, beismervén, hogy bizony a mérkőzés első szakaszában megijedtek. Aztán sajnos megint jött a fordulat, nem sikerült a visszavágás, az elveszített bajnoki döntőért. Kár érte! – mondtuk Dabrowski Norbinak a mérkőzés után, aki hüvelyk-, és mutatóujját alig eltávolítva egymástól mutatta meg, hogy milyen kevés hiányzott. De leginkább azt fájlalta, hogy elment egy olyan lehetőség, ami ki tudja mikor lesz legközelebb.

[vc_single_image image="98613" img_size="full" onclick="link_image"]

A Recco elleni meccset inkább hagyjuk, viszont őszinte szívből gratuláltunk a szolnokiaknak, akik fantasztikus játékkal koronázták meg egész szezonbeli kiváló teljesítményüket és sziporkázva nyertek a döntőben, újabb nagy tekintélyt szerezve a magyar vízilabdának.

Miután fejet hajtottunk a szolnokiak előtt, még szombat este hajóra szállt a csapat, hogy a világ alighanem legszebb fővárosa megannyi nevezetessége előtt elhaladva, egy közös vacsorával búcsúztassuk a szezont. Azt a szezont, amelyik számtalan örömet jelentett és minden egrinek büszkeséggel teli élményeket adott. Köszönte is Bárány Attila klubelnök a jelen lévő családtagoknak az ezért hozott áldozatot és lemondást. Habis László polgármester pedig napjaink hőseinek, példaképeinek nevezte ezt a fantasztikus társaságot, akiknek kimagasló teljesítményét messze földön is megsüvegelik, tovább öregbítve a városunk ismertségét, elismertségét.

[vc_single_image image="98614" img_size="full" onclick="link_image"]

Itt, a hajón vált hivatalossá, amiről már hetekkel korábban suttogtak a jól értesültek, hogy az elkövetkezendőkben nem lesz a csapat tagja Borisz Vapenszki, Erdélyi Balázs, valamint Milos Csuk. Kedves ajándékot kaptak búcsúzóul. Egy olyan fotómontázst, egy olyan videóösszeállítást, amely felelevenítette az elmúlt három év legemlékezetesebb pillanatait, legszebb góljaikat.

Aztán az utolsó közös csapatfotónak a Parlament épülete adta a  díszletet egy hosszúra nyúlt nosztalgikus beszélgetéseket követően. Majd mindenki megölelte egymást, s a kikötést követően elsietett. Megható volt, amikor még Bárány Attila a tősgyökeres egri fiú, Erdélyi Balázs után szólt búcsúzóul: Balázs! Alakuljon bárhogy, mindig visszavárunk!

Na, ilyenkor sajnálja az ember, hogy vége van!  De ki más, mint a csapatkapitány, a társai körében is oly népszerű Báne oldotta a hangulatot, itatta fel a már-már legördülő könnycseppeket, a partról visszakiabálva: „Sziasztok, találkozunk szeptemberben!”

[vc_row][vc_column][mk_photo_album column="1" thumbnail_preview="false" count="1" posts="98617" show_overlay_without_hover="true" cover_image_hover_animation="blur"][vc_empty_space][/vc_column][/vc_row]  

(FOTO: Fehér Anna)