Kicsit csalódottan ébredtem ma reggel. Mert amikor végig gondoltam, hogy mit fogok ma csinálni, hát, ebben a hűvös, borongós áprilisi szombati programban nem volt vízilabda meccs. Pedig már úgy megszokhattuk azt a kellemes várakozással teli bizsergést, ami a meccsvárással telik.
Persze gondolom, hogy a fiúk mindezt nem nagyon bánják. Végre pihenéssel tölthetik a hétvégét. Nagyon régen nem volt erre lehetőségük, sőt a szerdai Partizán elleni győzelmet követően Dabrowski Norberttől azt kapták bónuszként, hogy csütörtök, péntek, szombat, vasárnap nem tart edzést. Legalább megünnepelhették közösen Biros Péter és Hárai Balázs április 5.-i születésnapját. Bár jó páran ezúttal is a válogatott összetartásán vesznek részt.
Kell is egy kis lazítás, mert amit ezek a fiúk a szezon kezdete óta teljesítettek, arra nehéz szavakat találni. Szinte szusszanásnyi pihenő nélkül, hol valamelyik ellenfélhez utaztak, hol meccset játszottak, hol a válogatott programjain vettek részt. Még a karácsonyi időszak sem volt szabad, mert akkor meg kupa és szuperkupa döntőn voltak érdekeltek.
[vc_single_image image="97764" img_size="full" onclick="link_image"]Mi más is juthatna nekünk, ezen a hűvös áprilisi szombat reggelen, így vízilabda meccs nélkül, minthogy egy kicsit megpihenve, visszagondoljunk ez elmúlt hetek, hónapok sikereire. Mert ugyebár azzal egyet érthetünk, hogy fantasztikus volt megélni mindazt, amit a fiúktól kaptunk. Mert erre talán még soha nem volt példa: a kitűzött célok, már-már kora tavasszal teljesültek. Döntő a Magyar Kupában, Final Six, már az utolsó csoportmérkőzés előtt, s egy győzelemre a döntő, a magyar bajnokságban is. (Ne felejtse senki: jövő szombaton 20 órától a Fradi ellen ez is meglehet, hisz már az eddigi eredmények alapján 4-1-re vezetünk.)
Pedig hogy megijedtünk az elején, amikor Hárai Balázs és Milos Csuk hosszan tartó sérülésével indult, az amúgy is egy nagyon nehéz nyári időszak után, a szezon. De ekkor ott volt Hosnyánszky Norbert és Erdélyi Balázs akik nemcsak szinte végig játszották a meccseket, hanem világszínvonalon teljesítettek, valami elképesztő erőről tanúskodva. Hátul pedig a közönség kedvenc Báne jelentette a biztos bástyát. Amikor a társaknak nem ment, ő kihúzta a csapatot a slamasztikából. Egyszer-egyszer úgy kaphatott pihenőt, hogy kapustársa a fiatal Csiszár Boldizsár is megmutathatta már most, olimpiai bajnok mestere legjobb tanítványa. Emlékezzünk csak, hogy az UTE ellen, hogyan húzta le a rolót, szinte őrületbe kergetve az ellenfelet, úgy, ahogy Bánétól nem egyszer láthatta.
Aztán csak csodálkoztunk, hogy a visszatért Decker Ádám, mennyire érett, profi teljesítményre képes elől, hátul. Duzzadt az erőtől, már-már azt éreztük, hogy ha újra le kellene játszani egy meccset ő arra is képes lenne. A másik „új” fiú, Kovács Gergő pedig szinte berobbant ebbe a csapatba. Ontotta a gólokat a kapás szélről isten adta tehetségét csillogtatva.
[vc_single_image image="97765" img_size="full" onclick="link_image"]Jókor senki nem tud megsérülni, de Angyal Daninak pont akkor kellett megműteni a vállát, amikor a legjobb formáját hozta és ráadásul Uros Csucskovics is hasonló problémák miatt hagyott ki hosszú heteket. Aztán mindketten úgy tértek vissza, hogy a legfontosabb láncszemei lehettek a védelemnek. Sőt, ahogy Csucskovics boldogan értékelhette a hátsó alakzatot az OSC meccset követően: „…néggyel vertük az OSC-t, hat gólt lőtt a bekk trió, Angyal, Decker Csucskovics!”
Vapenszki egyedül maradt balkezesként a jobb szélen, s nem egyszer sérülten és betegen is vállalta a játékot fontos gólokat lőve, hatalmas küzdeni tudásról tanúbizonyságot adva. Tette ezt olyan szolgálatkészen, hogy sokszor betegségéről, sérüléseiről nem, vagy csak utólag tudtunk. Aki mindig csak mosolygott és integetett, a gyötrelmekről tudomást sem véve.
Amikor aztán Hárai és Csuk is teljes értékű harcossá vált meglódult a szekér. Az előbbi bizonyította, hogy méltán tartják őt a világ legjobb centerének, míg Milos kinyithatta Dabrowski Norbi taktikai tárházát. Amikor a vízben volt legalább két ellenfélnek kellett csimpaszkodni rajta, de sokszor ez sem zavarta, mert vagy gólpasszt adott, vagy egy sistergős bombát zúdított a kapuba.
Ne feledkezzünk meg Bedő Krisztiánról sem, aki úgy nyilatkozott valamikor a szezon elején, hogy egyetlen világversenyről sem szeretne lemaradni az elkövetkező években. Ehhez méltóan is teljesített, s most, ezekben a meccs nélküli napokban is vállalta a válogatott összetartásán a gyakorlást, pedig ő sem pihen egy pillanatot sem tavaly nyár óta. Aztán ott van Biros Barnabás, aki egyre jobban igazolta, hogy a keret legfiatalabbjaként sem véletlenül kapott sapkát. Egyre többször láthattuk tőle, hogy méltó viselője ebben a sportágban oly nagy tiszteletet kivívott Biros névnek.
[vc_single_image image="97767" img_size="full" onclick="link_image"]Szándékosan hagytam a végére Lőrincz Bálintot. Mert bár senkit nem akartam kiemelni, de az, amit ő teljesített, az emberfeletti. Gyarló módon elvárjuk, mert megszoktuk, hogy Hosi, Erdélyi, Bane, Hárai, Csuk, vagy éppen Csucskovics a világ legjobbjaihoz méltó módon teljesítsenek. Na, de egy Lőrincz Bálint? Úgy nőtt fel közéjük ebben a szezonban, hogy az szinte hihetetlen. Ő az, aki mindenhol ott volt ahol kellett. Bekkelt, rossz kéz oldalról gólpasszokat adott, fontos pillanatokban gólt lőtt, szinte csak kapus nem volt. Kisegített mindenkit, mert a legtávolabbról is oda ért, ahol a segítség elkelt. Tette mindezt olyan alázattal, szerényen, ami csakis a legnagyobbak ismérve. De sok ellenfél irigyelhet bennünket, hogy Egerben felnőtt egy srác, hogy van egy Lőrincz Bálintunk.
Aztán bontogatják a szárnyaikat a fiatalok is. Mata Levente, Sári András, Kürti Dominik, Magyar Márton, vagy éppen Melegh Milán. Ezért is tartozhat ez a klub, a világ élvonalába.
Megvertük háromszor az OSC-t. Gálamérkőzést játszottunk itthon legnagyobb riválisunkkal, a Szolnokkal. Joggal tartanak tőlünk a Bajnokok Ligája ellenfeleink. Mindig képesek vagyunk előre lépni, egy kicsivel jobban, színvonalasabban teljesíteni. A legfontosabb pillanatokban győzni! Kiszolgálni az egyre népesebb szurkolótábort, akik mindig hozzáteszik ehhez azt a bizonyos pluszt.
Már rég szólnunk kellet volna minderről! De csak most volt egy kis szusszanásnyi idő, egy meccs nélküli szombaton.
Hogyan jutottunk idáig? Mi várható még, hiszen most jön a java?! Legközelebb erről beszélgetünk ennek az egésznek a legnagyobb fordulatszámon pörgő, minden nehézséget kezelni tudó motorjával, Dabrowski Norbert vezetőedzővel.
(FOTO: Szántó György, archív)