Alig egy hete arról értekeztünk, hogy mennyire fontos a barcelonai Bajnokok Ligája mérkőzés. Csoportunkban ugyanis, az erőviszonyokat és az eddig lejátszott mérkőzéseket figyelembe véve, úgy tűnik ennek a két csapatnak a párharca dönthet a budapesti hatos döntő egyik résztvevőjéről.

A barcelonai ütközet ismert. A második félidőben valami megtört, valami megszakadt és simán kikaptunk. Mi lehetett az a valami? Mi nem működött? Mennyire befolyásolhatja a katalán fővárosban elért eredmény a szombat esti visszavágót, ami így már majdhogynem élet-halál kérdés? A csapatkapitány Braniszlav Mitroviccsal beszélgetve kerestük a választ.

-Tudtuk, hogy ha Barcelonában nyerünk, akkor nagy valószínűséggel elérjük a célunkat, s ott vagyunk a Final Six-ben -kezdte a népszerű Bane. - Jól is indult minden, hiszen nem kezdtük rosszul a meccset. A félidőben 3:3 volt az állás, de már akkor lehetett érezni, hogy nem igazán jól alkalmazkodunk a játékvezetői felfogáshoz. Ez nem egy könnyű feladat, mert szinte minden mérkőzésen más. Talán erre a legnehezebb felkészülni, mert még ugyanazok a bírók is  más-más felfogásban vezetnek. Persze nem azt akarom mondani, hogy a bírók miatt kaptunk ki.

- A harmadik negyed nem egyszer volt már kritikus...

-Sajnos ez igaz. Pedig jó állapotban voltunk. Nem mondhatom azt, hogy elfáradtunk, pedig nekünk szokatlanul meleg volt a víz. Lőttek olyan gólokat, amiket nem minden nap lőnek. Gondolok itt azokra a kaputól három méterre vízre pattintott lövésekre, amit nagyon nehéz kivédeni. Be is ment sajnos az egyik a pipába, a másik a rövidbe. Innen meg mindenki elkezdett rohanni az eredmény után. Az egész addig felépített játékunk egy káosz lett és sajnos innen már nem tudtunk visszajönni.

-Egy ilyen vesztes meccs után mi történik az öltözőben? Leültök, megbeszélitek, hogy ki miben hibázott? Vagy megpróbáljátok minél előbb elengedni a negatív élményeket, elfelejteni az egészet?

-Mindenki fejében megmarad, hogy miben kellett volna jobban teljesítenie, ki, hol hibázott és mikor. Ebből tanulni kell. Sokat rágódni nem szabad, mert jön a következő feladat, s addigra a vereség okozta görcsnek el kell tűnnie. Viszont közösen ki kell elemezni. A héten már többször leültünk Dabrowski Norbival. Megbeszéltük, hogy mi az amin változtatni kell, mi az amivel foglalkozni kell, s mi az amivel nem. Elmondta, hogy szerinte mi nem működött, s mi lehet a megoldás. Ez a csapat, attól csapat, hogy ilyenkor nem esünk egymásnak, hanem mindenki a saját dolgát elemzi.  Arról beszél, hogy neki egyénileg milyen problémája volt és ezt hogyan lehet kiküszöbölni a következő meccsen.

-Ez érthető. De lehet erről konkrétabban is beszélni, vagy ez inkább maradjon az öltözőben?

-Nincs itt titok! Azt lehet látni, hogy a mi játékunk a védekezésből épül fel. Nem azért mondom ezt mert én kapus vagyok, hanem azért mert ez így működik. Ez ad egyfajta magabiztosságot a csapatnak, ha hátul minden rendben van, akkor nagyobb az önbizalom a támadásban, gördülékenyebb minden. Nem mondok újat ezzel, mert a csapatsportágakban ez általában így van felépítve. Ha ez megbicsaklik egy-egy mérkőzésen, akkor sajnos az van, amit Barcelonában láthattunk, annak általában vereség a vége. Mert a Barcelona jó csapat és azonnal észre vette, hogy van egy kis probléma és képes volt ezt kihasználni.

-Tudjuk, hogy minden meccs más! Mire számíthatunk szombaton este?

-Arra, hogy mindenkit doppingol a győzelmi kényszer. Most már nyernünk kell! Ennek a csapatnak ott van a helye a Final Six-ben. Mindenki azt érzi, hogy ez a miénk, s ezt nem vehetik el tőlünk. Tizenhárman leszünk ennek a részesei, s mindannyian a végsőkig fogunk harcolni. Nem fogunk csalódást okozni sem magunknak, sem pedig a szurkolóinknak. Biztosak lehetnek benne, hogy mindent elkövetünk, a végén pedig együtt örülünk majd! Izgalmas, jó mérkőzést várok, az eszembe sem jut, hogy vereséget szenvedünk, de kell a segítség, mert a szurkolók, a sok néző, a telt ház, az nagyon sokat számít. Együtt könnyebb lesz, ezért kérjük, hogy teljenek meg a lelátók!

(Fotó: Szántó György, archív)