Kovács Gergő: "Amikor az edzővel leültem ebédelni..."
- Írta: Kis Szabó Ervin
- Lábtempó
- Találatok: 11710
Talán nem járunk messze az igazságtól, amikor azt mondjuk, hogy olyan hamar egyetlen más játékos nevét sem jegyezte meg az egri szurkolótábor, mint Kovács Gergőét. Nem minden nap fordul elő ugyanis, hogy bármelyik vetélytárs valamelyik játékosa hat gólt lő a ZF-Egernek egy bajnoki mérkőzésen, ráadásul az egyiket a félpályán túlról. Persze ez utóbbiról azóta már többször bevallotta – talán a Báne iránt érzett tiszteletből fakadóan is -, hogy az azért mehetett be, mert időn túl esett a találat. Biztosan nem ennek a hat gólnak köszönhető, de tény, hogy az átigazolási szezonban szerződésajánlatot kapott Bárány Attila klubelnöktől, s azóta már a ZF-Eger gárdáját erősíti. A szó nemes értelmében, mert fiatal kora ellenére, gyorsan a csapat erőssége lett. Sőt mi több a szurkolók előtt is nagy a respektje. Nemcsak csupaszív játéka, látványos góljai, hanem szerény, közvetlen, igen szimpatikus viselkedése miatt is. Kovács Gergővel beszélgettünk, az elmúlt fél esztendőről, s arról, hogy először volt tagja a magyar válogatott keretének. Végül pedig még Tokió is szóba került.
- Amikor Egerbe igazoltál sokan féltettek, akik ismerték addigi pályafutásodat. Attól tartottak, hogy talán magas lesz még az a lépcső, amin Egerben fel kell lépni…
- Megértem ezt az álláspontot. Tudom én is, hogy voltak, akik attól tartottak, hogy megreked a fejlődésem. Végül is azonban úgy gondolom, hogy teher alatt nő a pálma. Ezt a nagy lépcsőfokot én inkább egy nagy lehetőségnek gondolnám. Nem mondom, hogy azt a tendenciát folytattam ebben a fél évben a fejlődésem szempontjából, mint a Honvédban, de azt tudom, hogy van előrelépés.
- Azért benned is volt egy kis félsz? Hiszen emlékszem, hogy amíg a többiek a nyáron vagy szabadságon, vagy éppen valamelyik világversenyen voltak, te már külön edzéseken vettél részt az egri fiatalokkal…- Persze, én is tartottam az előttem álló feladatoktól egy kicsit. Új környezet, új társak, új feladatkör, egy egészen más szintű csapat. Ez, ami rám várt. Ha nem is félsz, de egy kis drukk azért volt bennem. Ugyanakkor csábított a Bajnokok Ligája, s ez az egész közeg. Nem akartam lemaradni, dolgozott bennem egy megfelelési kényszer. Ezért is vállaltam korábban a szezonra való felkészülést, a fiatalokkal a munkát.
- Dabrowski Norbert valamelyik interjújában megemlítette, hogy elég sokat hezitáltál, mielőtt aláírtad a szerződésedet. Mi volt ennek az oka?
- Én is úgy gondoltam, hogy lehet, maradnom kellene még egy évet a Honvédban. A megszokott környezetben lehet, hogy gyorsabban fejlődtem volna. Ezen hezitáltam. Aztán leültünk Dabrowski Norbival egy közös ebédre, ahol kötetlenül csak a vízilabdáról beszélgettünk. Nem éreztem azt, hogy most engem győzköd, de úgy álltunk fel, hogy már tudtam, ennek kell az én utamnak lenni. Nagyon meggyőző volt, amit mondott.
[vc_single_image image="96118" img_size="full" onclick="link_image"]
- Jöttek a látványos gólok, jól ment a játék, a szurkolók hamar megszerettek. Ugyanakkor volt, hogy szemmel láthatóan nagyon elfáradtál…
- Jó érezni a szurkolók szeretetét, de tény, hogy én is úgy éreztem az év vége felé, hogy egy kicsit belefáradtam a sok mérkőzésbe. Jól jött az a pár nap pihenő, meg a válogatott keretbe szóló meghívó is nagyon feldobott. Így újult erővel kezdhetem az évet.
- Először játszottál a nemzetközi mezőnyben – gondolok itt a Bajnokok Ligájára –, mennyire jelentett ez más feladatot, mi a különbség?
- Sebességben és hozzáállásban is nagy különbség van a magyar bajnokság és a BL között.
- Hozzáállásban mi a különbség?
- Más a színvonal. Amíg magyar bajnoki minden hét végén van, sok csapat ebbe belefásul, mindig ott van a javítási lehetőség. Addig a BL két-három hetente jelent feladatot, sokkal inkább egy valódi kupa hangulattal. Hiszen minden pont számít, egy-egy győzelmen múlik, hogy ott lehet-e egy csapat a végjátékban. Arról nem is beszélve, hogy ott tényleg a világ legjobbjai ellen játszhatsz, szinte minden nemzet válogatottjaival vehetjük fel a versenyt. Azokkal, akik ellen Európa-, világbajnokságon, vagy esetleg olimpián. Nagy értékmérő minden meccs. Láthatod, hogy hol tartasz.
- Először voltál válogatott kerettag, s mint ahogy utaltál rá, ez is segített a mentális és a fizikai fáradtságon gyorsan túllépni. Milyen volt egy csapatban szerepelni azokkal, akikkel többségükben eddig ellenfélként találkoztál?
- Jó! Jó érzés volt, hogy ott lehettem. Még akkor is, hogy ha tudom, ez azért egy megfiatalított keret volt. Azért a társak nem voltak ismeretlenek, mert vagy korábban játszottunk egy csapatban, például az utánpótlás válogatottban, vagy klubcsapatban. Jó volt, hasznos volt, élveztem nagyon. Új impulzusokat adott, feltöltött, értelmet adott az eddigi munkámnak, a munkába vetett hitemnek.
[vc_single_image image="96111" img_size="full" onclick="link_image"]
- A válogatottnál dolgozik egy mentál tréner. Áruld el mit csinál, mi a dolga, egyáltalán mi az a mentál tréner?
- Hát ezt elég nehéz megfogalmazni. Ráadásul én nem is beszéltem vele, de mégis van egyfajta kötődésünk. Én Dunakeszin laktam, ott szomszédunk volt, s azt hittem, hogy zenész. Pár éve elkezdte ezt a mentáltrénerkedést, ami azt jelenti, hogy segít összeegyeztetni a mindennapokat. A vízilabdát, a későbbi civil karriert. Egyfajta jó irányba terelgeti az embert, magát a motivációt fenntartja. Érdekes munka az övé, és nagyon jó, hogy ezen a téren is foglalkozik velünk egy külön ember.
- A te civil karriered hol tart? Úgy tudom, egyetemre jársz.
- Jártam. Most akarok ide Egerbe átjelentkezni, mert be kellett látnom, hogy a pesti tanulás, az egri edzések, mérkőzések sorozata nem összeegyeztethető. Pénzügyi, számvitelire jártam, itt a gazdálkodás és menedzsment szakot kezdem majd meg. A tanulásról nem akarok lemondani. Január 20-ig kell átjelentkeznem. Az első évem hiába volt meg, elölről kell kezdenem mindent.
- Fővárosi fiúként, hogy sikerült megbarátkozni Egerrel?
- Jól! Mondták, hogy télen kicsit kevesebb lesz az impulzus, kicsit unalmas, hogy mindenki behúzódik, emberrel sötétedés után alig lehet találkozni az utcán. Nyáron nagyon tetszett az a nyüzsgés, az segített a beilleszkedésben. Őszintén, nagyon ki vagyok békülve a várossal. Szép, nyugalmas, nem kell autóba ülni. Mint említettem Dunakeszin laktam, onnan a Köér utca a Honvéd uszodája olyan hatvan, hetven percet jelentett. Most ötszáz méterre lakom az uszodától, az Egészségház utcában, másfél perc alatt érek át edzésre. Ezt nagyon élvezem. Összességében nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy megszerettem Egert.
[vc_single_image image="96114" img_size="full" onclick="link_image"]- Érintettük már, hogy szeretnek a szurkolók. Van velük személyes kapcsolatod is?
- Van, akivel személyesen beszélgetek, olyan is van, aki felhív telefonon és megkérdezi, hogy vagyok. Ez engem meglep, nagyon jó érzés, annál is inkább, mert nem volt még hasonló élményem. Nagyon pozitívan élem meg, hogy itt vannak törzsszurkolók, akik minden meccsen ott vannak és szurkolnak, játszhatunk akár hol. Én eddig nem tudtam, hogy ez milyen nagy pluszt tud adni a mérkőzéseken.
- Végül idézzünk egy újabb Dabrowski nyilatkozatot: azt mondta, hogy azért igazoltak le, mert biztos abban, hogy a tokiói olimpián a magyar válogatott egyik meghatározó embere leszel, s nagy jövő áll előtted…
- Nagyon örülök neki, hogy így gondolja! Mindent megteszek érte, hogy igaza legyen, és tényleg ott lehessek Tokióban… Addig pedig még sok örömet akarok szerezni az egri szurkolóknak. Ők valójában megérdemlik!
(FOTO: Fehér Kálmán, archív)