A minap a kezembe került Karinthy Frigyes örökbecsű műve, az Így írtok ti. Bizonyára sokak kedvence. Bármikor lenyűgöz ahogy eltúloz és lefokoz, ahogy az adott szerző jellegzetes szóhasználataira, szószerkezeteire utal. Ez a zseniális irodalmi karikatúra még véletlenül sem bántott meg senkit. Szinte elképzelem, ahogy a New York Kávéházban ülve Ady Endre nagyokat mulatozik a Babits Mihályról írt fejezeten, vagy ahogy Babits mosolyog az Adyról írottakon. Vajon összesúgott-e Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyuláról olvasván, vagy Molnár Ferenc, a Móricz Zsigmond résznél. Inkább volt megtiszteltetés ebbe a kötetbe bekerülni, mint abból kimaradni, hogy aztán a New York Kávéház korabeli kedvenc témája lehessen. Annak a New York Kávéháznak, amelyiket nemrég a világ legszebb kávéházának választottak, ahová többek véleménye szerint legalább egyszer mindenkinek el kell mennie, amit Karinthy csak Nyehónak nevezett. S ha azok a bizonyos törzsasztalok amelyeknél a legnagyobb művészek, írók, cseréltek eszmét nap, nap után egyszer beszélni tudnának. Mert Márai Sándor szerint is a kávéház nélkül nincs irodalom.
Ez azonban egy másik kávéház – szokták mondani. Szóval Karinthy örökbecsűje adta az ötletet, így az év végéhez közeledve, én is egy úgynevezett görbe tükröt tartsak, s elmeséljem: hogyan is nyilatkoztok Ti. Mert Fenyves Balázs kollegámmal és barátommal együtt az elmúlt években nem egyszer megkaptuk azt a bizonyos Karinthy féle mondatot: Így írtok ti. De mint mindennek, így ennek is van egy másik oldala. Remélem nem megbántva senkit ezt tárom most az olvasó elé.
[vc_single_image image="94958" img_size="full" onclick="link_image"]Dabrowski Norbert: Mint vezetőedző, nyilatkozik a legtöbbet. Ennek okán, talán még a felesége sem látta annyiszor letolt gatyáját mint én. Merthogy mélyen szántó gondolatait mindig az edzések kezdete előtt, átöltözés közben osztja meg velem. Nem tudom megélem e egyszer, hogy leülünk egy kávé mellé – ha nem is a New York Kávéházban, hanem mondjuk az egri uszoda szomszédságában lévő Club Caféban -, eszmét cserélni a vízilabdáról, vagy magáról a csapat szerepléséről.
Bárány Attila: Jól vigyáz arra, hogy csak akkor szólaljon meg, ha valóban elnöki mondandója van. Persze résen kell lenni. Mert vagy jó előre e-mail-ben bejelentkezik hozzá az ember – mert mindig elfoglalt és siet –, vagy öles lépteivel, nyelvet lógatva, nem egyszer sikertelenül lépést tartva vele, az uszodai lépcsősoron memorizálhatom amit mond. Az sem egyedi eset, hogy a késő esti órákban, úgy valamivel éjfél előtt tör rá a közölhetnék, mondván ez fontos. Bár a végeredményt általában csak reggel engedi közlésre adni, mert mire megíródik, ő már rég elalszik.
[vc_single_image image="92262" img_size="full" onclick="link_image"]Dr. Halmos Péter: Nincs ember – nemcsak az uszodában –, aki ne szívesen beszélgessen a csapatorvossal. Mindig sziporkázik, mindig elsüt egy éppen aktuális viccet, mindenkiről mindent tud – még azt is amit az alany sem tud magáról –, mindig készséges. Legutóbb éppen Dabrowski Norbit nevezte hazudósnak, aki azt nyilatkozta Fenyves kollegának, hogy annyi a beteg, majd a csapatorvos megmondja az összeállítást. Mondván, a recepteken kívül ő még össze nem állított semmit, nemhogy egy vízilabda csapatot.
Biros Péter: A legenda, aki nem egy legendás nyilatkozó. Aki nem ismeri a testbeszédet, az jobb, ha nem is próbálkozik vele. A nekiszegezett kérdés után általában inkább fintorog mint beszél. Kezeit széttárja, nyakát előre nyújtja, törzsével köröz egyet. Így annyi sztori a torkán ragadt már, hogy abból folytatásos regényt lehetne írni. Amit azonban a hozzá közelállók mesélnek, abból egészen jól meglehet élni.
[vc_single_image image="95970" img_size="full" onclick="link_image"]Angyal Dániel: A legnépszerűbbek egyike az újságírók körében. Mindig készen áll egy-egy nyilatkozatra, bár általában szabódik egy kicsit. „Miért pont én?” Aztán elgondolkodik, mint Albert Einstein a relativitás elméleten, majd olyan kérdésekre is válaszol – természetesen tudományos alapossággal -, amit soha senki meg nem akart kérdezni tőle. Nem hiába tartják róla, hogy igazán nagy jövő áll előtte.
Hosnyánszky Norbert: Hülye kérdésekre hülye választ ad, méghozzá úgy, hogy megszakad az ember a röhögéstől. Legutóbb egy riporter Zinédine Zidane-hoz hasonlította valamelyik ellenfél csapatának edzőjét, amire lakonikusan úgy reagált, hogy amennyiben már ő is lefejelt valakit, akkor tényleg nagy a hasonlóság. Egyébként vérbeli profi, akár csak a nyilatkozataiban is! Ismerek kollegát akivel nem hajlandó szóba állni…
[vc_single_image image="95973" img_size="full" onclick="link_image"]Braniszlav Mitrovics: Ő egészen egyedi eset. Bár kiválóan beszéli a nyelvünket, azért nem egyszer előfordul vele, hogy ő sem érti amit mond. Egyszer úgy megnevettette a sport tévé riporterét, hogy gyorsan a stúdióba kellett kapcsolni. Történt, hogy egy rangadó után nekiszegezett kérdésre azonnal igyekezett válaszolni. Érezte, hogy valami nem stimmel, majd visszakérdezett, hogy tessék már elmondani mit is jelentett a kérdés. Viszont élmény vele interjút készíteni.
Erdélyi Balázs: A leghálásabb alany! Amikor megkapja a kérdést, az esetek többségében a kérdés feltevőjére bízza a választ is. Te olyan jókat írsz – szokta mondani –, hogy olyan jól én úgysem tudom megválaszolni. Erdélyi Balázs magyar hangja nem egyszer tehát maga az újságíró.
[vc_single_image image="95976" img_size="full" onclick="link_image"]Biros Barnabás: A fiatalok még imádnak szerepelni. Egészen pontosan számon tartja, hogy hányszor nyilvánult már meg Csiszár Boldizsár, s azt is tudja, hogy mit mondott. Igyekszik túlszárnyalni korabeli kollegáját, tisztelettudó, készséges. A humort még nem mindig engedi meg magának, s figyel a reakciókra. A nyomtatásban megjelent neki tulajdonított mondatokat megtanulja, aztán választékosan használja.
Hárai Balázs: Ő a legpontosabban kéri azt megjelentetni amit mondott. Többször visszakérdez, kijavít, mondván, hogy nem ez volt a mondandója. Aztán lelassul, hogy hátha így már sikeresebbé válik az ő szemszögéből is a nyilatkozat, majd rövidre zárja a beszélgetést: ennyi. Teljesen jogos, hogy a világ legjobbja, a világ legjobbját akarja!
Uros Csucskovics: Ő is nagyon jól beszél már magyarul. Igaz, meg sem közelíti a népszerű Báne nyelvtudását. Amikor legutóbb a fájós válláról beszélt, magyar szavakat rakott össze, valamiféle délszláv összetett mondatokba. Erre mondta neki Dabrowski Norbi, hogy teljesen mindegy, hogy mit mondasz, úgyis az van amit én akarok. Erre Uros, csak lebiggyesztett szájjal bólogatott.
Bedő Krisztián: Vele sem mindig könnyű, habár jól ismeri szerződésének azon pontját, hogy a szurkolókat nyilatkozataival is minden esetben kötelező kiszolgálni. Ezért aztán készséges. Kiválóan el lehet beszélgetni vele a kutyájáról, az élet egyéb történéseiről. Ha már Karinthyt emlegettük, akkor ő a Tanár úr kérem, Rossz tanuló felel Bauerje, aki mindig csak azt hajtogatja: Tanár úr kérem! Én készültem! Persze mindezt olyan bájjal, hogy az ember el sem hiszi ha nem látja: Ő bizony egy ütésálló, kőkemény center!
Lőrincz Bálint: A leghálásabb, a legkészségesebb, a legrendesebb, a legszimpatikusabb, a leggalamblelkűbb, a legszeretetre méltóbb riportalany. Mégis mi teszi azzá? Ő az, aki mindig kihúzza az újságírót a slamasztikából. Amolyan Karinthy féle Jó tanuló, aki mindig felel. Kérdezhetsz tőle bármit és bármikor.
Kovács Gergő: Az intelligensen rácsodálkozó, aki – bár a nézésében benne van -, de a világ minden kincséért sem kérdezne vissza egy kapitális hülye, zavarosan feltett kérdés után, inkább megpróbál valamit válaszolni.
Decker Ádám: Nemcsak rutinos játékos, hanem rutinos nyilatkozó is. Úgy megtanulta a sablonokat, hogy akár mit kérdezhetsz tőle, az ő válasza mindenre jó.
Borisz Vapenszki és Milos Csuk: A két nagy menekülő. Valószínű, hogy a nyelvi problémákból adódik, de bármiféle interjú előtt képesek úgy felszívódni mint ha nem is léteznének.
Szóval: így nyilatkoztok Ti! Bár Karinthy örökbecsűjéhez képest ez az írás hagy némi kívánnivalót, ez mégis egy tükör. Lehet, hogy nem is annyira görbe? Na jó! Legalább foncsorozott! Egyet ígérhetek Fenyves kollegával együtt: Szilveszterkor senkit nem fogunk interjúkért nyaggatni. Aztán azonban, 2017-ben, kezdődik minden elölről… már ha ezek után egyáltalán szóba álltok még velünk.
Addig is nagyon boldog, sikerekben, győzelmekben gazdag új évet kívánunk a csapat, a stáb minden tagjának, s valamennyi vízilabda barátnak. Köszönjük, hogy 2016-ban is velünk voltatok, s olvastatok bennünket!
(FOTO: Fenyves Balázs, Nemes Péter, Fehér Kálmán)