Dubrovnik után, Belgrád előtt és ami közte van...
- Írta: Kis Szabó Ervin
- Lábtempó
- Találatok: 11659
- Nem kell azon agyalni, hogy milyen sorozatban vagyunk – mondta Dabrowski Norbert, amikor számba vettük az előttünk álló feladatokat. – Jó előre ismertük a programot, tudtuk, hogy ez vár ránk. A csapatnak mindig csak a következő meccsre kell készülni, nekem kell a sorozatra programot, tervet készíteni. Játszottunk egy jó meccset Dubrovnikban, de úgy érzem, hogy ott jött ki a fáradtság ami a későbbiekre borított mindent és a tervezetthez képest másképp kell építkeznünk Belgrádra.
- Fejben, vagy fizikailag fáradt el a társaság?
- Ok, okozati összefüggés van. A tíz gólból amit kaptunk, öt olyan volt, amilyeneket mi nem szoktunk kapni. Azok a játékosok, akik a szerkezeti problémáink miatt túl voltak terhelve - sokáig hiányzott Csuk, meg Hárai és nélkülük kellett megoldani a feladatokat -, fejben is, meg fizikailag is elfáradtak. Ez okozott hibákat. Most ezt azért mondom el, mert nekem ehhez kell igazítanom mind fizikailag, mind mentálisan a Partizán elleni meccsre való felkészülést. Belgrádban ugyanis nagyon nehéz lesz. Nagyon fiatal csapatuk van, otthon sokkal jobban játszanak, teljesítenek, mint idegenben. Cseppet sem veszélytelenek. Szervezettek, van egy iskolájuk, amit nem kell bemutatni, s ontják a tehetségeket. Ők úgy készülnek, hogy egy Dubrovnikot, vagy egy Reccot még otthon sem tudnak megszorítani, de azért egy náluk magasabbra taksált Egert, vagy Barcelonát mindenképpen el akarnak kapni.
- Ahogy elnézzük a csoport erőviszonyait, nekünk Belgrádban kötelező a győzelem…
[vc_single_image image="94825" img_size="full" onclick="link_image"]- Mindenképpen! Nekem is ez lebeg a szemem előtt, ezért is kellett módosítanom a felkészülésen. Ezért kezdtem azzal, hogy nem a sorozattal kell foglalkoznunk, jussunk csak túl először a Partizánon. Mert a Magyar Kupa négyes döntője, ami ugye a belgrádi fellépésünk után egy héttel lesz, az már megint egy másik történet.
- Foglalkoztok azzal, hogy mindig a harmadik negyedben jön valami megmagyarázhatatlan holtpont, amin csak a véghajrában tudtok úrrá lenni?
- Minden mérkőzés más. Nem mondanám, hogy nekünk a harmadik negyed a holtpont. Ha megnézzük például a Dubrovnik elleni meccset, az tulajdonképpen igaz, hogy a harmadik negyedben, de gyakorlatilag harminckét másodperc alatt ment el. Amikor Bedő megúszott és kihagyta a ziccert, abból gólt kaptunk. Utána, egy abszolult buta szituációban kaptunk még egyet, aztán jött egy emberelőny és a 4-4 után máris 7-4 volt oda. Na, most ez harminckét másodperc alatt lezajlott, amivel anuláltuk az addig felépített dolgainkat és elment a meccs. De miért hagyta ki Bedő a ziccert? Mert rengeteget játszott. Ha van Hárai, akkor egy sokkal pihentebb Bedő, biztos, hogy belövi egy ilyen szituációban és akkor mi vezetünk 5-4-re. Vagy itt van Csucskovics esete, akinek nagyon régóta fáj a válla. Csak imádkozni tudok, hogy kibírja valahogy. De említhetném Hosnyánszkyt, aki a Rijeka meccs óta cipel egy igen komoly bordasérülést. Erdélyi Balázst az olimpia óta képtelen voltam pihentetni, mert mindig hiányzott valaki. Persze, hogy fejben is elfáradnak, nemcsak fizikailag. Ha már itt tartunk akkor elmondom, hogy halandó ember elképzelni sem képes, amit Decker Ádám, vagy Angyal Dani dolgozik. Felérni a center pozícióba, beállni, birkózni, majd húsz másodperc múlva már a saját kapu előtt védekezni, emberfeletti. De csinálják, szó nélkül, ugyanúgy mint a többiek. Kicsit betegen, félig sérülten. Most Erdélyi Balázs hívott fel, hogy lázas. Mindig van valami, de ez más csapatoknál is így van, csak általában más sem, meg mi sem beszélünk róla. Ezek a nem kalkulálható feladatok, amit menet közben kell megoldani. No, ezért is van az, hogy bár van egy programunk, de mindig csak a következő feladattal kell foglalkoznunk. Ami ugye most Belgrád, ahol nyerni kell!
[vc_single_image image="94827" img_size="full" onclick="link_image"]A szerda délelőtti edzés előtt aztán megkérdeztük Csucskovicsot, hogy hogy van a válla?
- Áh, ez csak a bal vállam és mint tudható, én jobbkezes vagyok. Az úszásban zavar egy kicsit, de lőni tudok. A viccet félre téve néha nagyon fáj. Szombatra remélem rendben lesz, bár elég régóta érzem. A Bajnokok Ligája azonban meggyógyít mindenkit. Veszélyes csapat ez a fiatal Partizán, de azért mi jobbak vagyunk, és nyerni is fogunk.
Decker Ádám ehhez csak annyit tett hozzá, hogy ő elmesélte már minden csapattársának a tavalyi kellemetlen meglepetésüket.
- Még az OSC-vel, simán kikaptunk Belgrádban, mert úgy mentünk oda, hogy biztosan nyerünk. Aztán jött a hidegzuhany, mert előre elkönyveltük a győzelemért járó pontokat. Teljes odadással, koncentrációval kell vízbe ugrani és akkor nem lehet baj, mert tényleg jobb csapat vagyunk. Miskolcon is azért kaptunk ki, mert azt hittük, hogy máris győztünk, pedig még el sem kezdődött a meccs. Az is egy jó tanulság volt, okulni kell belőle.
Belgrádba készülnek egy olyan Partizánhoz, ahol még csak bontogatják szárnyaikat a fiatalok. De nem veszélytelenek! Kicsit betegen, félig sérülten, de győzelemre éhesen. Ahogy közeledik a mérkőzés időpontja, már Hosinak sem fáj annyira a bordája, ahogy ő fogalmazott: egyre jobb. Szombatra Erdélyi is rendben lesz, meg már Hárai is játszik. Mert ahogy Csucskovics fogalmazott: a Bajnokok Ligája mindenkit meggyógyít.
Ezért hívják őket a modern kor gladiátorainak…!