Szinte felrobbant az internet szerda este. Minden egri vízilabda barát a Rijekából érkező híreket leste, várta. Aztán amikor megérkezett az eredmény és a mérkőzésről szóló tudósítás a honlapunkra, szinte egyszerre csettintettek a szurkolók, mondván: ez igen! Bár ez a Rijeka, már nem az a Rijeka, még Igor Pezelj, a horvátok vezetőedzője is a ZF-Egert tartotta e párharc esélyesének, azért nem ártott az óvatosság. Játszik ott még egy-két világklasszis és velük együtt a horvát fiatalok bizonyítási vágya okozott már meglepetést ebben a szezonban, mondjuk például a most is sztárcsapat Dubrovnik ellen. A Bajnokok Ligája főtáblájánál nagyobb motiváció pedig nem kell senkinek. Dabrowski Norberttel beszélgettünk, erről a remek győzelemről, ami már túlmutat Rijekán, az ezer sebből vérző szezonkezdetről, egy lezáruló fejezetről, fiatalokról, újoncokról, teltházról és foghíjas lelátóról, s a következő egy hónap feladatairól.
- Ez a szezon sem indult simán…
- Amióta én vagyok Egerben az edző – az első fél évet leszámítva -, minden szezon nagyon nehezen indul. Tele sérültekkel, a nyári világversenyektől elcsigázott játékosokkal. Egy tanulságos időszakot lezárva nyilatkoztam még az elmúlt idényben, hogy egy fél órával többet fogunk edzeni, mert csak akkor érhetjük el a céljainkat. Jött Decker Ádám és Kovács Gergő, meg a fiatalok. Ahhoz, hogy felvegyék a játékunkat, új taktikai elemeket gyakorolhassunk, fizikailag rendben legyünk nagyon kellettek volna azok a bizonyos két órás edzések. Sajnos nem lehetett megcsinálni. Egyrészt azért nem, mert fizikailag mindenki ki volt facsarva, képtelenség volt terhelni őket, mert megsérültek volna. Másrészt pedig rengeteg meccset kellett játszanunk ebben az időszakban. Egy picivel több, mint egy hónapja tart az új szezon és már mennyi minden történt. Játszottunk négy Magyar Kupa meccset, túl vagyunk négy Bajnokok Ligája összecsapáson és a hazai bajnokság ötödik fordulóján. Mindezt úgy, hogy csak most Rijekában játszott a komplett csapat.
- Mennyit volt a vízben Hárai és Csuk, akik hosszabb ideje sérültek?
- Hárai még csak két-három perceket játszott, Csuk már többet, úgy, mint a sérülése előtt. Jó érzés egy edzőnek, ha minden úgy sikerül, mint ahogy terveztük. Csuk és Hárai visszatérését is erre az időpontra prognosztizáltuk.
- Milyen összecsapás volt ez? Mi játszottunk nagyon jól, vagy a Rijeka volt gyenge?
- Az idén most játszottunk a legjobban! Mindenki nagyon odatette magát. Jól lavíroztunk. Ez azt jelenti, hogy nekem hat meccsre kellett felépítenem a menetrendet. Nem sulykoltam a győzelmet a végtelenségig a Verona ellen, mert akkor a Honvéd, vagy a Miskolc elleni meccsünk közül valamelyik elmegy. Mindig hat meccsre cseréltem. Tudnom kellett, hogy kire mennyi teher fér, s ezt majdhogynem patikamérlegen kellett adagolni. Az utóbbi hat meccsünket teljesen egyben kezeltem. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Rijeka sem képvisel most akkora játékerőt, mint mondjuk, amikor a két Varga ott játszott. Láttam három meccsüket, s nagyon kielemeztem a játékukat. Szinte megtanultam melyikük, mikor mit csinál, hová lő, hogyan védekezik. Úgy készültem, mint egy bajnoki döntőre. Ha ugyanis nem jutunk a főtáblára, szinte ki lehet dobni ezt a szezonunkat. Most már kijelenthetjük, hogy ez a Rijeka nem ver meg bennünket hét góllal hazai medencében. Azért nagyon vigyázni kellett, mert megmutattam a fiúknak a Dubrovnik elleni meccsüket. A harmadik negyedben ránk is jöttek ugyanúgy, mint a Dubrovnikra. Szerencsére jól működött minden, kitettek magukért a srácok, nagyon elégedett voltam velük.
- Egyénileg, hogyan lehet értékelni a szezonkezdetet?
- Kiesett két meghatározó ember, Hárai és Csuk. Jött két új és a fiatalok. Az újaknak gyorsított ütemben kellett beilleszkedniük, amit megoldottak. Visszaigazolták, azt, hogy nagyon jól választottunk, amikor mellettük döntöttünk. Decker, az olimpia ellenére emberfelettit teljesített. Óriási lelkesedéssel, alázattal tette a dolgát. Úgy emberileg, mint szakmailag is nagyon elégedett vagyok vele. Csak jót mondhatok Kovács Gergőről is. Fiatal kora ellenére érett vízilabdás, remek játékos. Mindketten gyorsan beilleszkedtek, az annak is köszönhető, hogy a csapattársak is nagyon szeretik az ilyen mentalitású játékosokat. Pedig higgyék el nekem, nagyon nehéz dolguk volt. A többieknek meg déjá vu érzésük lehetett, mert megint az van, hogy hol ezt, hol azt kellett helyettesíteni. Hosnyánszkyt szinte nem tudtam lecserélni, de ugyanez mondható el Erdélyi Balázsról is. Ugyanakkor fantasztikusan teljesítettek, a csapat motorjai voltak. Mondtam is a nyáron velem dolgozó Angyal Daninak, Kovács Gergőnek, Lőrincz Bálintnak, hogy úgy készüljenek, rajtuk nagyon sok lesz. Most már tudják: nem a levegőbe beszéltem. Nagy dicséret illeti őket. Bane, aki konstans! Lehet eső, jöhet sár, akár hideg van, akár meleg ő mindig hozza a formáját. Annyit dolgozik ezért, amit halandó ember elképzelni sem tud. Biros Barna, Szalai és Csiszár, nekik még kell egy kis idő. Egyrészt ők is végig dolgozták a nyarat a válogatottnál, s ez még nagy lépés a számukra, de szépen fejlődnek.
- Egerben nagyon sok a tehetséges fiatal. Velük is végigdolgoztad a nyarat. Milyen véleménnyel vagy róluk?
- Voltak, akik nagyon megleptek. Ez igaz pozitív és negatív értelemben is. A legjobb véleménnyel Kürti Dominikról vagyok. A negatív meglepetéseket pedig személyesen megbeszéltem az érintettekkel. Egyébként tényleg nagy kincs az egri utánpótlás: Ezt bizonyítja Tóta Gergő esete is, aki tizenöt évesen játszotta élete első OB-I-es mérkőzését a Miskolc ellen bajnokin. Megérdemelte, nyugodtan beállíthattam.
- Hallani lehetett, hogy nem érezték jól magukat a srácok egy csordultig telt lelátó előtt zajló gálamérkőzést követően. A Bajnokok Ligája csoportkör sekély érdeklődés mellett zajlott…
- Elgondolkodtam ezen én is. Ha hiú vagyok, akkor bánt a dolog. Ugyanakkor, meg valahol megértem, mert ez a csapat már letett annyit a sportág nemzetközi asztalára, hogy úgy gondolják, majd a főtáblán. Egyébként is vannak a fanatikusok, akik mindenhová kísérnek bennünket, meg vannak a nézők. Nekünk mindenkire szükségünk van! Mert igazán nagy eredményt, csak telt lelátók előtt lehet elérni. Azt szeretnénk, ha társadalmi esemény lenne Egerben a vízilabda meccs. Akár egy egész napos program. Előtte egy közös ebéddel, a barátokkal, a családdal, vagy utána egy vacsorával, attól függően, hogy mikor van kezdés. Igen, bevallom szóvá tették a fiúk, hogy alig volt érdeklődés például egy Verona ellen, amelyik azért európai élcsapat és nem babra ment a játék. Kell nekik a biztatás, megérdemlik, rengeteget dolgoznak, rendes srácok. Azt kell, hogy érezzék, mint a bajnoki döntőben, amikor nem adták meg Hosi gólját, s szinte összefogott az egész város. Fel is álltunk 0-2-ről. Aztán ott volt a Final Six. Nem nyertük meg sem a bajnokságot, sem a BL-t. Mégis éreztük a szurkolók lüktető támogatását.
Olyan ez, mint a hegymászás! Felcaplatsz egy jó nagy hegyre, és mégsem biztos, hogy eléred a csúcsát. De nem adod fel! Mert legközelebb megint felnézel a hegyre…
Egy hónap múlva már újra a Fradi az ellenfél! Közte meg még ez, az. Például november 9-én a Rijeka elleni visszavágó!
/Fotó:Szántó György/