Abban, hogy Miskolcon magabiztos győzelmet aratott a csapat az elmúlt hét végén nincs semmi különös. A szakzsargonnal élve, mondhatnánk, hogy papírforma győzelem született. Igaz ez még akkor is,, ha azt is gyorsan hozzátesszük, hogy egyre acélosabb csapat alakul az Avas alján. Mégis volt egy igazi szenzációja ennek a mérkőzésnek. Tóta Gergő, a másodikos gimnazista, aki tizenöt évesen bemutatkozhatott a világ legjobb bajnokságának tartott magyar OB-I-ben. Ráadásul a világ legjobb kapusának tartott, Rióban olimpiai aranyérmet nyert, Braniszlav Mitrovics cseréjeként.
- Hogyan kerültél a miskolci mérkőzés utazó keretébe? – érdeklődtünk a debütáló kapustól.
- Dabrowski Norbert szólt, hogy úgy készüljek, én is tagja vagyok a keretnek. Az az igazság, hogy a nyáron végig vele edzettünk, így alaposan megismert, s nem egyszer vettem már részt a felnőtt csapat játékosainak a gyakorlásán is. Ezzel együtt is meglepett, hogy bajnoki mérkőzésre utazhatok. Már az is nagy szó, hogy tegezhetem a többieket.
- Mikor jött el a te pillanatod? Hogyan történt a csere, mikor álltál be a kapuba?
- Amikor a negyedik negyed elkezdődött, akkor mondta a vezetőedző, hogy ha még egy gólt kapunk, akkor beállok. Három perc volt még hátra a meccsből, amikor gólt lőttek a miskolciak, s akkor én következhettem. Persze senki ne arra gondoljon, hogy Mitrovics nem védett jól, s ezért történt a csere. Egyszerűen csak meg akarta adni Norbi a lehetőséget. Nagyon jól esett.
- Mit mondtak a többiek, az olimpiai-, világ-, és Európa-bajnok csapattársak?
- Nagyon jól eső módon biztattak. Mondták, hogy ne izguljak, teljes jogú csapattagként kezeltek. Ez egy remek közösség, ha csak egy kicsit is, de nagyon jó volt ide tartozni. Meccs után kivétel nélkül mindenki gratulált, akár a legszebb álmaimban, olyan volt a bemutatkozás.
- Mit szóltak az osztálytársaid? Egyáltalán hová jársz iskolába?
- Az Eszterházy Károly Egyetem Gyakorló Iskolájában vagyok másodéves gimnazista. Az osztálytársaim nem is tudják, hogy mi történt, én meg nem dicsekedtem vele. Jól van ez így, egyáltalán nem bánom, hogy nem tudnak róla. Az iskolában szeretnék ugyanolyan gimnazista maradni, mint bárki más, ott nem a vízilabdával kell kitűnni…
- Apropó: hogy megy a tanulás?
- Remélem, ha ezt a tanáraim olvassák egyetértenek vele: jól. Igyekszem maximálisan teljesíteni az iskolában is.
- Hallottam, hogy Egerbocsról jársz be minden nap. Utazás, iskola, edzés. Ez tölti ki a napod, vagy azért van valami szabadidőd is?
- Szinte semmi! Mondhatnám, hogy nem unatkozom. Tartalmas minden napom. Ehhez hozzáteszem, hogy hétvégeken ott vannak még a meccsek, merthogy a serdülő csapat kapusa vagyok, ez a miskolci csak egy amolyan kirándulás volt.
- Felfogtad már, hogy milyen nagy dolog történt veled?
- Azt hiszem, még nem! Mindenesetre arra nagyon jó volt, hogy rájöttem: érdemes sokat dolgozni. Ez megtöbbszörözte az erőmet, mert nagyon jól éreztem magam. Szeretnék minél több időt a vízben tölteni a felnőttekkel.
Nem lenne teljes a kép, ha a nevelőedzővel, Gyulavári Zoltánnal ne beszéltünk volna. Arra kértük, hogy mutassa be nekünk az edző szemével tanítványát.
- Nagyon büszkék vagyunk rá! Én is, meg az egész serdülőcsapat. Sokszor tartani kellett benne a lelket, hogy ne csüggedjen, mert azért nem egyszerű dolog Egerbocsról naponta bejárni, s az iskolában, s az edzéseken is megfelelni. Szorgalmas, nagyon jó testi adottságokkal rendelkező srác. Jók a reflexei, s hatalmas lapáttenyereivel mindenhová odaér. Nagyon jó kapus lehet belőle. Fejlődéséhez az is nagyban hozzájárult, hogy van egy kiváló vetélytársa: Poczik Levente. Az ő egészséges rivalizálásuk, mindkettőjük hasznára vált.
- No és mit tart ifjú csapattársáról a népszerű Báne, aki nem mellesleg megörökölte a csapatkapitányi tisztséget Biros Pétertől?
- Két oka van az ő színrelépésének. Az egyik, hogy tehetséges, de ezzel gondolom nem mondtam semmi meglepőt. A másik pedig az, hogy fantasztikus munkát végeznek az egri utánpótlásban. Van egy rendszer ebben a klubban, amelyben mindenki ugyanazt a munkát végzi. Erre Norbi nagyon odafigyel. Jött Biros Barna, Csiszár Boldizsár, Szalai Gábor, de játszott már az OB-I-ben Fejes, Kürti és most a legfiatalabbként Tóta. Egyik sem okozott csalódást. Most ő mutatta meg, hogy nagyon sok a tehetséges fiatal Egerben, ez pedig a jövő szempontjából nagyon sokat számít.
- Elárulod, hogy mit mondtál a srácnak a meccs után?
- Öröm ezeknek a fiataloknak segíteni. Mi már tudjuk, hogy milyen nehéz az első lépéseket megtenni. Jó a csapatszellem, jó a közösség. Kerüljön hozzánk bármelyik fiatal, mi készségesen segítjük őket. Elmondtam neki, hogy most tart ötven százaléknál. Sok munka vár rá, mert megmutatta, hogy jó kapus lehet belőle. Innen csak rajta múlik, mert a tehetsége adott.
Mit tehetnénk mindehhez hozzá? Kezd beérni Dabrowski Norbert munkája, aki kinevezésével egy időben meghirdette programját. Ugyanazon módszerek alkalmazásával kell az edzéseket elvégezni a legkisebbektől a felnőttekig. Ebben pedig jó partnerekre talált az utánpótlás edzőkben. Holló Tivadarban, Gyulavári Zoltánban, vagy az ország legjobb utánpótlás trénerének tartott Tóth Kálmánban, Csakúgy mint az előkészítő csoporttal dolgozó Szilágyi Péterben, Rostás Andreában. Valamennyien szakképzett edzők, pedagógusok. Tóta Gergő példája is azt mutatja: érdemes Egerben vízilabdázni, és érdemes erre a klubra áldozni…
/Fotó: vizipolo.hu/