A hab a tortára elkészült, még ha nem is került fel…III. rész: a férfi csapat
- Írta: Kis Szabó Ervin
- Lábtempó
- Találatok: 11636
Sokszor szóba került már a háttérmunka. Mert ha valaki azt hiszi, hogy az Egri Vízilabda Klubban a szezon befejeztével kitört a vakáció, az nagyon téved. Mindenki a fedélzeten és gőzerővel dolgozik a múlt lezárásának adminisztrációjával, vagy éppen a szakmai mérlegek megvonásával, s természetesen a jövőn. Mert megújulni kötelező. Ami eddig elég volt, s eredményekhez vezetett, az már holnap kevés. Így maradhat Európa élmezőnyében az egri vízilabda, így íródhat tovább a büszke történelem, ami már, már Gárdonyi világhírű Egri Csillagok regényének magasságáig ér. Ha művészetileg nem is, de terjedelmében mindenképpen. Bár nincsenek meccsek, azzal járó fárasztó utazások Bárány Attila klubelnök mégis rendkívül elfoglalt. Csak hosszas egyeztetés után jutottunk el odáig, hogy legyen egy óránk mérleget vonni, miközben persze már a jövő is megkerülhetetlen. Mindez azért sem csoda, mert még egy államvizsgának is bele kell férnie az idejébe. Merthogy a Pázmány Péter Egyetemen jogi szakokleveles sportszakember képzésen vett részt, ami már nem mellesleg a negyedik diplomájának megszerzését jelenti. Ebből is látszik, ebben a klubban nemcsak szólam az állandó megújulás. Az első részben a klub legnagyobb értékének tartott utánpótlásról volt szó, majd a női csapatot vettük górcső alá. Most pedig következnek a férfiak.
- Férfi csapatunk a klub zászlóshajója. Elérték a fiúk a kitűzött célt?
- Amit a kezdetekkor kitűztünk azt mindenképpen. Megnyertük a Magyar Kupát, döntőt játszottunk a bajnokságban és a vízben nyújtott teljesítmény alapján bejutottunk a Bajnokok Ligája végküzdelmeibe. Persze menetközben megjött az étvágy, de ki ne szeretne döntőt nyerni, ha már ott van. Nehéz elégedetten nyilatkozni egy vesztes döntő után, de le a kalappal a játékosok és a szakmai stáb előtt is. Én úgy fogalmaznám meg, hogy a hab elkészült, még ha nem is került fel a tortára.
- Miért?
- Láthattuk, hogy akár a Bajnokok Ligájában, akár a bajnoki döntőben nüanszokon múltak dolgok. De higgyék el nekem: ezek a nüanszok a legnehezebbek. Rajtunk kívül senki nem hitt abban, hogy ötmeccses lesz a döntő, ami azért elég messzire mutat a férfi csapat munkájának értékelésénél. Egy hektikus, roppant fárasztó szezont zártunk úgy, hogy erre a döntőre még évek múlva is emlékezni fognak. Miközben mindenkinek az olimpia lebegett a szeme előtt, ezek a srácok kitettek magukért. Egyénileg is fejlődtek, ami óriási dolog.
- Aztán szinte beestünk a Final Six-re a bajnoki döntőt követően…
- Ahol a Dubrovnik ellen is helyt álltunk, akik később meg is nyerték a BL-t. Ez a Final Six azért keserű a számomra, mert nagyon sok egri szurkolt nekünk a Margit-szigeten, mi pedig nem tudtunk három napon keresztül a „színpadon” maradni. Ezért van bennem hiányérzet.
- Már szóba került az olimpia, ami az egész szezonra rányomta a bélyegét, mint a sportág legfontosabb eseménye…
- Így igaz! Milyen öröm ez számunkra: mindig voltak és lesznek egriek. Szivós Marci azért igazolt Egerbe, mert itt látta a fejlődésének a lehetőségét, még harmincon túl is. Köztudott, hogy mennyire fontos számára az olimpia. Mindig elmondta, hogy ő igenis olimpiai bajnok akar lenni. De ott lehet Zalánki is. Hiába igazoltak el, ők Egerből lehetnek olimpikonok, olimpiai bajnokok. De mondok mást: visszautalva a korábbiakra, amikor az egyéni fejlődésekről beszéltem. Még a negyven éves Biros Peti is fejlődött, de mindenesetre meghatározó tagja volt a csapatnak. Őket az új szezonban már nem láthatjuk, de itt ezúton is el kell mondjam, hogy köszönettel tartozunk nekik. Csakúgy, mint a szintén távozó Csoma Kristófnak.
- Tavaly változatlan volt a keret, most lesz öt új fiú…
- Nem változtattunk, mert úgy ítéltük meg, hogy az lesz az erősítés. Igazolódott is, hogy jó döntés volt. Most, már csak életkori sajátosságok, más motivációk miatt is kellett. De állítom, hogy nem leszünk gyengébbek. Decker Ádám harminc éves kora ellenére is fejlődik. Egy rendkívül motivált és egy sokkal komplettebb játékosként tér vissza. Kovács Gergő a jövő nagy játékosa lesz, de erről már Dabrowski Norbi beszélt. Biros Barna, Csiszár és Szalai pedig bizonyítottak, példaként szolgálhatnak: aki sokat dolgozik, az eléri a célját.
- Már volt szó róla az utánpótlásnál, mégis azt kérem, hogy térjünk vissza egy kicsit ahhoz a bizonyos klubmodellhez…
- Azt szeretném, hogy ne csak a nevében legyen benne a klub. Itt mindenki fontos. Mitrovicstól, a legutóbb a gyermekcsapat kapusaként díjazott Pogonyiig. Azért jött létre a Club Café, hogy ott összejöhessünk, akár egy mostani futball őrületben közösen szurkolhassunk, vagy csak egyszerűen beszélgethessünk. Hiszen ott minden a vízilabdára emlékeztet, egyedül álló hangulatot áraszt. Ez egy kis város, kis klubja, de már bárhol megjelenünk, tudják, hogy kik vagyunk. Ezt a szurkolóinknak is köszönhetjük, akik nagy-nagy elismerést érdemelnek, mert nagyon sokat segítettek szeretetükkel, buzdításaikkal, jó hírnevünk építésével. Ugyanakkor meg kell említenem a közvetlen munkatársaimat, akik fáradhatatlanul dolgoznak a klubmodellhez köthető feladatokon, csakúgy, mint a napi teendőkön. Ezekről a dolgokról, ami ebben a három részben megfogalmazódott, nélkülük nem beszélhetnénk, nagy köszönettel tartozom nekik.
- Elmaradhatatlan kérdés az anyagiakról. Lépést tudunk tartani ezen a téren is a megnövekedett igényekkel, az oly sokszor szóba hozott megújulási vággyal?
- A városnak és a ZF Hungária Kft-nek nagyon sokat köszönhetünk. Nélkülük a létünk kérdőjeleződne meg. Azoknak a támogatóknak is nagy köszönettel tartozunk, akik más léptékkel ugyan, de szintén mellettünk állnak. Ugyanúgy, mint eddig, a továbbiakban is minden beszállítónknak pontosan fizetünk, tartozásunk nincs. Mindez igaz a játékosok felé is. Megbízható klub vagyunk, így is tartanak számon bennünket. Részt veszünk a Bárány-uszoda újjáépítésében, mindig fejlesztünk valamit a Bitskey uszodában. Most fejezték be egy teljesen új hangtechnika kialakítását, amit teljes egészében mi finanszíroztunk, szurkolóink még jobb kiszolgálása érdekében. Ugyanakkor beszélni kell arról is, hogy ezt a stabil, biztos szintet is egyre nagyobb erőfeszítéssel tudjuk csak elérni. Miközben újabbnál, újabb terveket szövögetünk infrastrukturálisan, az utánpótlásban, ugyanúgy, mint női és férfi csapatainknál azon is dolgoznunk kell, hogy találjunk egy harmadik lábat jelentő szponzort. Amit eddig felépítettünk azt csak így tudjuk továbbfejleszteni…
(FOTO: Szántó György, archív)