Fiatalok! Csibészek, bohémek, rendkívül tehetségesek, szeretetre méltóan szimpatikusak és duzzadnak az energiától. Pláne meg hogy mindhárman csatlakoztak a ZF-Eger OB-I-es felnőtt férfi csapatának keretéhez. Arról már nem is beszélve, hogy – mint arról nemrégiben beszámoltunk – mindhárman tagjai Horkai György Európa-bajnokságra készülő utánpótlás válogatottjának is. Nem nagyon kell bemutatni őket, mert ismerhetjük mindhármukat. Itt nőttek fel a szemünk előtt, s már nem egy meccsen vannak túl az OB-I-ben.  Azonban minden újoncnak jár a bemutatkozás. Ráadásul olyanokat is mondtak, ami nemcsak érdekes, hanem jelzi: érdemes figyelni rájuk. Nemcsak most a jövőben is. Hármójuk, három részben. Nevük abc sorrendje szerint az első részben Biros Barnabást mutattuk be, következett a kapus, Csiszár Boldizsár, míg a harmadik rész Szalai Gáborról szól.

A balkezes nagyon jó adottságokkal rendelkező Szalai Gábor már hét évesen megismerkedett a vízilabdával.

- Nem tudom eldönteni, hogy ez ideje korán volt, vagy sem – mondta. – Minden korosztályban játszottam a nálam idősebbekkel is. Én is, mint mindenki, Holló Tivadarnál kezdtem, aztán Gyulavári Zoli bácsi, majd Petrovai Márton voltak az edzőim. A legtovább Tóth Kálmánnál voltam. Olvastam, hogy mit mondott róla Zalánki és az tényleg igaz, akár mindenkire. Összevesztünk, kibékültünk, Kálmán bá’ a második apánk volt. Engem is zavart haza edzésről, de nem mentem, inkább visszakönyörögtem magam, mindent megígértem, csak ne kelljen elmennem. Az életünk legfontosabb részévé tette a vízilabdát, nagyon sokat köszönhetünk neki, jó szívvel gondolok rá, pedig nagyon szigorú volt.

- Mi volt a legjobb eredmény, amit elértetek?

- A 2013-14-es szezonban, még serdülő korosztályú voltam, de már játszottam a bajnokságot nyert ifiben. Nagyon jó csapatunk volt. Csiszár Boldi védett, abban a társulatban játszott Zalánki, Biros Barna, Józsa Bence, Mata Levente, Halmos Peti, de sorolhatnám a többieket is. Az volt a csodálatos, hogy éreztük: rangot jelent egri vízilabdásnak lenni. Amikor megérkeztünk az ország bármelyik uszodájába, a ZF-Eger feliratú szerelésünkben, egyfajta tisztelet övezett bennünket. Ez adott olyan önbizalmat, hogy még el sem kezdődött a meccs, de már mi vezettünk 1-0-ra.

- Még csak most leszel negyedikes gimnazista, de máris több ajánlatod is volt…

- Igen, több klubtól is kerestek. Miskolcról, Pécsről és a Honvédból is. Azonban minden Egerben nevelkedett vízilabdás nagy álma, hogy itt, a Bitskey uszodában játsszon, az egri szurkolótábor előtt. Már több mint tíz OB-I-es mérkőzésen szerepeltem, volt, hogy csak egy-két percet, de mindegyik nagy élmény volt. Legelőször, telt ház előtt a Szolnok ellen mutatkozhattam be. No, azért akkor volt bennem drukk. De kiben ne lett volna, amikor egy Varga Dumi jön vele szemben?! Aztán elmúlt ez a fajta izgalom, a csapattársak nagyon sokat segítettek. Arra is mindig emlékezni fogok, amikor először edzettem a felnőttekkel. Olimpiai-,világ- és Európa-bajnokokkal! Akkor arra gondoltam milyen jó lenne végleg ide tartozni. Úgy érzem, egy álom vált most valóra.

- Válogatottság?

- Minden korosztályos válogatottnak tagja voltam. Ez a nyár az ifi Európa-bajnokság jegyében telik. Gondolom a többiek is ezt mondták: úgy akarok bizonyítani a ZF-Eger színeiben, hogy idővel a felnőtt válogatott szakvezetői is felfigyeljenek rám. De melyik az a pólós kisgyerek, aki nem a magyar Himnuszról álmodik, egy piros-fehér-zöld köpenyben a parton állva…?

Fotó:apoloscsaj.net