Még mindenki a szombati fantasztikus diadal hatása alatt él. Arról beszélnek az emberek,hogy milyen jó is volt a siker részeseinek lenni. Merthogy megteltek a lelátók, szóltak a dobok, s nem kicsit fájtak a vörösre tapsolt tenyerek. Az utolsó negyed közepétől állva tapsolva ünnepelt a nép, a vízilabda népes egri szurkolótábora, büszkén veszítve el a hangját a szurkolást követően. Mert nemhogy csak legyőztük a Barcelonetát – biztosítva ezzel helyünket a legrangosabb kupa végküzdelmeiben -, hanem olyan parádét varázsolt elénk a csapat, amely bármely sportágban csak kevésszer adatik meg.
Biros tanárian – mit tanárian, professzori szinten – irányított. Jobbra nézett, s balra passzolt, ha úszóversenyre kényszerítették, akkor elől ment, s csak a hátát nézték a nála jóval fiatalabbak is. Kőkeményen védekezett, s mindent átlátott. Figyelmeztetett a taktikára, dicsért, s ha kellett kisegített. Hosnyánszky mindig ott játszott, ahol éppen szükség volt rá. Ha kellett irányított, ha a helyzet úgy hozta a „rossz kézen” húzta meg a szélét, bekkelt, s centerezett. A hálóba bombázott senki máshoz nem hasonlítható mozdulattal középről, kapás oldalról, s rossz kéz hátsóból. Erdélyi olyan gyors volt, mintha vízen járna, s kellőképpen higgadt, amikor az ötméterest bevállalta. Úgy védekezett, hogy embere a levegőt is kölcsön kérte, elhozta a labdát, amikor arra a legnagyobb szükség volt. Mitrovics nem egyszer átírta a fizika törvényszerűségeit. Ha Arkhimédész ismerhette volna ezt a roppant szimpatikus és népszerű szerbiai fiút, még egyszer átgondolta volna a folyadékba merülő testre ható felhajtó erejéről szóló törvényét. Amit pedig Szivós „kiszorított” ezen az estén az maga volt a csoda. A spanyolok hálóőre a végére úgy rettegett tőle, mint első horrorfilmjén a mozivászon előtt. Gyors volt és bombaerős, s az irányzék is precíziós. Amikor csak elengedte a labdát az sisteregve vágódott a kapuba. Mondta is Dabrowski: ihletett formában játszott, s teljesítményén még Benedek Tibor is csak ámult a VIP szektorban. Vapenszki akkor találta meg a számára oly kedves rövid sarkot, amikor arra a csapatnak a legnagyobb szüksége volt. Lőrincz Bálintról elmondtuk már máskor is, hogy szinte hihetetlen küzdeni tudásról tesz tanúbizonyságot minden alkalommal. Most is ott volt mindenhol, s sehol nem tudták megverni, semmilyen játékszituációban, még a nála sokkal erősebb felépítésűnek látszó ellenfelei sem. Csucskovics és Angyal hátul rendezkedett, de vérbeli csatárként tűntek fel az ellenfél kapuja előtt is. Csuk csuklójától is láthatóan tartottak a spanyolok. Bedőt és Hárait figyelve csak azt nem értem, hogy a gyerekek miért is akarnak centerek, Bedők és Háraik lenni. Amit ők kapnak minden alkalommal a darálóban, abból másnak – ha túl éli -, egyszer elég egy életben. A választ Hárai víz alóli káprázatos csavar gólja adta meg. Mert így szeretnének ők is szemeket, lelkeket elkápráztatni.
Új fejezet íródik hát 2015. május 2.-tól az egri vízilabda történelem könyvébe. A több mint száz éve íródó história először jegyezheti fel: a ZF-Eger résztvevője a Bajnokok Ligája végküzdelmeinek. Ezt később még boncolgatjuk majd, de az élet itt nem állt meg. Másnap, május első vasárnapján mindenki az édesanyákat köszöntötte, akik meghatódva gratuláltak fiaiknak e történelmi tetthez. Sajnálták a röpke időt, amit hős fiaikkal együtt tölthettek, de tudják ők is a film pereg tovább! Szerdán már az OSC-nek kell visszavágni, hogy tovább küzdhessünk a magyar bajnoki döntőért. Hétfőn már senki nem beszélt a csodálatos BL diadalról. Csak arról, hogy szerdán este negyed héttől levetítik újra a csoda második részét, mert a film pereg, csak pereg tovább…
(FOTO: Szántó György)