Sokszor eszembe jut, amikor Braniszlav Mitroviccsal először beszéltem még a nyáron. Nem taktikázott, nem finomította a mondandóját, őszintén felvállalta, hogy ő igenis az Eger játékosa akart lenni. Tudta, hogy itt jó csapat lesz, bízott abban, hogy amit hallomásból ismert a klubból, az igaz. Ahogy akkor fogalmazott: ő jó csapatban szeretne védeni, ahol profi körülmények vannak, ezért választotta Egert. Bejöttek e eddig a számításai? Milyennek látja egy bő fél év után új klubját? Milyennek látja a csapattársait? Hogyan dolgoznak együtt Csoma Kristóffal? Mi a véleménye az egri szurkolókról? Barátságokról, külön élő feleségről, az előttünk álló sűrű hónapról, a magyar bajnokságról, az eddigi pontvesztésekről, s még sok egyéb másról. Mitroviccsal beszélgettünk egy edzés nélküli napon, mégis edzés után.

Aznap nem volt edzés, ő mégis az uszodában volt. Mondtam neki, hogy nem tud vízbe menni, mert úszóverseny van. – Nem baj – válaszolta, akkor majd nyújtok egy kicsit. Biros Peti látott már egyet, s mást ebben a sportágban. Mégis amikor Mitrovicsról beszélgettünk azt mondta, hogy ennyi munkát, mint amit Mitrovics végez, még egy kapusnál sem tapasztalt. Ahogy a háromszoros olimpiai bajnok szerb csapatársát jellemezte: vérbeli profi!

- Jól esnek Biros Péter szavai – mondta Mitrovics -,  mert nemcsak a vélemény a fontos, hanem az is, aki mondja.

Úgy tűnik jól sikerült a beilleszkedés. Kiegyensúlyozott, remek teljesítményt nyújtottál eddig…

- Ezért akartam Egerbe jönni. Láttam én már Debrecenből is, hogy ez egy porfi klub. Mindenki tudja a dolgát, felépült egy nagyon jól működő rendszer. Sokat vártam, de még többet kaptam, így lehetne összefoglalni az eddigi tapasztalatokat. Ami pedig még nagyon fontos: ez a város nagyon szereti a vízilabdát. Könnyű volt ide beilleszkedni, amikor szinte az első perctől kezdve megismernek az utcán, érzem az emberek szeretetét, azt, ahogy szurkolnak, ahogy a győzelmeket velünk együtt ünneplik. Engem ez nagyon megérint, egyszerűen jó ide tartozni.

Az sem jelent gondot, hogy a feleséged nem tarthatott veled?

- Mi közösen döntöttünk így.  A feleségem Újvidéken egy nagy húskombinát személyzeti igazgatója. Nyolc-kilencszáz ember dolgozik ott. Nagyon szereti a munkáját, s nem az a típus, aki otthon ül és nem csinál semmit. No, meg persze azt se felejtsük el, hogy ez nem foci, vagy kosárlabda, amiből könnyen megélhetnénk. Dolgozunk mind a ketten, így építjük a közös jövőt. Nem könnyű, de megszoktuk, hogy nem találkozunk minden nap.

Elismerésre méltóan kiegyensúlyozott, remek teljesítmény az, amit eddig láthattunk tőled…

- Ennek örülök, ha így látszik, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ez csapatmunka. Norbi / Dabrowski a szerk. / felépített egy nagyon jó védekezési rendszert. Mindenki tudja a saját dolgát, s remekül meg is oldja. Így nekem könnyebb a dolgom a kapuban. Ugyanakkor azért edzek sokat, hogy a mérkőzéseken ne nagyon fáradjak el, végig tudjak koncentrálni. Azt azonban nem győzöm hangsúlyozni, hogy ilyen csapattársak nélkül ez nem menne.

Mi a véleményed a kapustársadról, Csoma Kristófról?

- Ez nekem nagyon fontos, hogy egy olyan srác van mellettem, aki akar dolgozni. Ez engem is tovább ösztönöz. Mindenben támogatjuk egymást. Őszintén mondtam neki, hogy egy teljesen új technikára van szüksége. Tanuljuk ezt meg együtt, aztán döntse el ő, hogy ez számára hasznos vagy nem. Ez nem könnyű munka, ráadásul nem is egyik napról, a másikra látszik az eredménye, viszont, ha így dolgozik nagyon jó kapus lesz belőle. Jó úton jár. Akar sokat dolgozni, akar fejlődni, élvezem vele a munkát.

No és a többiek? Milyen ehhez a társasághoz tartozni?

- Biros, Hosi, Szivós Marci meg én egy kicsit idősebbek vagyunk a többieknél. Jó látni, hogy figyelnek ránk, kíváncsiak arra mit mondunk, hogyan reagálunk. Ez egy nagyon jó közösség, sokat vagyunk együtt az uszodán kívül is. Eddig Magyarországon játszottam a Fradiban, a Debrecenben, de itt van legjobban együtt a csapat. Mindenkinek megünnepeljük a születésnapját nagyon jó érzés, hogy én is köztük lehetek.

Nagyon kemény egy hónap következik…

- Sok jó ellenféllel fogunk játszani. Már alig várom. Az ember ezért edz, az ilyen összecsapásokért. Barcelonában sem lehetetlen nyerni, de tudni kell, hogy nem véletlenül nyertek meg mindent. Aki ilyet állít az nem ért a vízilabdához. Nincsenek sztárjátékosaik, de nagyon jól úsznak, pontosan tudják, hogy mit akarnak, s nagy százalékban meg is valósítják azt. Nagyon nehéz ellenük játszani. A kapusuk meg egyszerűen fantasztikus. Erre mondják, hogy még azt is kivédi, ami kapura sem megy. Aztán rá egy hétre jön a Magyar Kupa döntő Szentesen, majd megint egy BL meccs.

Mi a véleményed a legnagyobb riválisról, a Szolnokról?

- Ahol 18-20 válogatott játékos van a vízben, ott nüanszok döntenek. Ki tud jobban koncentrálni, kinek jön ki jobban a lépés, aznap pont milyen formában vagy. Azt hiszem, ezek már eldőlnek fejben. Az én fejemben pedig csak a győzelmek vannak.

Kikaptunk tőlük itthon, meg pontot vesztettünk az UVSE ellen…

- Ha okos vagy ezekből a botlásokból, amik javíthatóak, tanulsz és épülsz. A Szolnoktól ki lehet kapni, de csak akkor, ha tanulsz belőle, ha látod, hogy mit rontottál el. Ezek a pontvesztések még a bajnokság ebben a szakaszában nem igazán számítanak, de jókor jöttek, figyelmeztetőek voltak.

Szerinted megbocsájtották a szurkolók ezeket a botlásokat?

- Remélem. Mert ezeknek a szurkolónak csak hálával tartozunk. Olyan támogatást jelentenek, mintha nyolcan lennénk a vízben. Volt már olyan meccsünk, például az OSC ellen, amit nélkülük nem nyertünk volna meg. Fantasztikusak. Feltétlen írd meg, hogy mi legalább annyira szeretjük őket, mint ahogy ők minket. Sehol ilyet még nem tapasztaltam, sehol így még nem rajonganak a vízilabdáért, mint Egerben. Na ezért is kötelességünk sokat edzeni, s minden szinten nyerni.

(FOTO: Szántó György, Nemes Péter)