Nem kis meglepetésre a ZF-Eger, az elmúlt kiírás magabiztos győztese, csak döntetlent ért el az újonc UVSE otthonában az OB-I szombati fordulójában. Akik nem látták a mérkőzést, nyilván azt mondják, hogy ezt a csapatot mindenképpen le kellett volna győzni, akármi is történik. Mégsem sikerült. A miértre csak néhányat aludva voltunk képesek választ keresni.

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a választ, akkor azért, mert sajnos olyan játékvezetést kaptunk, ami egyszerűen lehetetlenné tette a győzelmünket. Persze mindez nem ilyen egyszerű. Azt is gyorsan szögezzük le, hogy egy UVSE-t minden külső körülmény ellenére le kell győzni. Tegyük azt is gyorsan mindehhez, hogy a kínálkozó lehetőségeket ki kell használni, a helyzeteket be kell lőni.

Ha a csapat nem küzd, nem hajt - csak ahogy mondani szokás -, a nadrágot dobja be a vízbe, akkor keményen el kell marasztalni valamennyi játékost. Nem ez történt! Ezek a bírók egyszerűen alkalmatlanok voltak feladatuk ellátására. Dr. Kórosnak ez volt az első OB-I-es meccse. Ha finomak akarunk lenni: nem éppen jól sikerült a belépője. Füzesi pedig – kövezzenek meg érte, többször bebizonyította már-, egyszerűen nem ért a vízilabdához.             

     
Ha az a Bárány Attila, aki klubelnökként hozott egy olyan döntést, ami szerint tilos az edzőknek, a játékosoknak a bírókkal foglalkozni, hevesen tiltakozik a zsűri asztalnál, s a játékvezetőknél is, akkor el lehet képzelni, hogy mit fújtak. Nem menti fel a játékosokat, mert szerinte is meg kell verni egy UVSE-t, de mint elmondta, minden lehetséges hivatalos fórumon tiltakozni fog az ilyen színvonalú bíráskodás ellen.

Akkor nézzük a konkrétumokat mi is történt. Csucskovicsot olyan dolgokért állították ki gyors egymásutánban háromszor, hogy az még a sakkban is szabályos. Volt, hogy a labda már rég nem volt az ellenfélnél, megkezdtük volna az ellentámadást, amikor kiküldték. Angyalt, Szivóst végleg cserével távolították el, de ha a sípot működtetőket – direkt nem írtam sípmestereket -, kérdeznénk a miértről, bizony nagy bajban lennének a magyarázattal. Aztán az utolsó negyed elején – biztos, ami biztos -, Erdélyi is megkapta a négyperces, csere nélküli kiállítását. Méghozzá úgy, hogy mi úsztunk fel a labdával, támadást indítottunk volna. Ekkor ugye már négyen hiányoztak, emberhátrányban voltunk. De ha még ez sem segített, akkor jöttek a támadásainknál az olyan kontrák, mint például Vapenszki ellen, aki ziccerben egyedül állt a kapussal szemben, s a környékén nem volt senki. Mindenki azt hitte először, hogy Füzesi, csak rosszul vette a levegőt és ezért fújt a sípjába. De nem! Ő kontrát ítélt! Lehet, hogy Vapenszki nagyon megszorította szegény labdát, s ennek akart véget vetni, mert más kontaktus nem volt. Aztán lehetne még hosszasan sorolni, de tény, az tény: a kispad elfogyott, a vízben lévők már majdnem megfulladtak, amikor pár másodperccel a vége előtt jött Füzesi újabb ötlete. Befújt egy ötméterest a javunkra, amit ugyan meg lehetett ítélni, de inkább a botrány elkerülésének szólt. Ilyen körülmények között még egy Milos Csuknak is megremegett a keze és kihagyta azt.

Óvni, felesleges, mert bírói tévedések miatt eleve elutasítják azt. Pedig Füzesi még egy kicsit a Szolnoknak is segített, mert Biros és Hárai után Erdélyi sem játszhat a rangadón. A csapat tagjainak egybehangzó véleménye, hogy október 22-én, egy új meccs lesz, s a hiányzók ellenére is mindent megtesznek, az egri vízilabda sikereiért, közönségükért. Tisztában vannak vele, hogy telt ház várható, s mindent elkövetnek majd, hogy ne okozzanak csalódást. Ez a fajta hozzáállás, no meg, hogy minden sérelmük ellenére is fegyelmezettek tudtak maradni a Hajósban, megsüvegelendő. Jöhet a Szolnok, csak Füzesi maradjon otthon!

(FOTO: Lénárt Márton, mvlsz.hu)