Mint arról korábban már beszámoltunk a ZF-Eger férfi csapata az elmúlt héten négy napot Belgrádban töltött egy közös felkészülésen, a Partizán vendégeként. Mivel szombaton a debreceni csoport tagjaként, a Magyar Kupa selejtezőben az első meccset rögtön az OSC-vel vívja a társulat, nagyon kellett ez a néhány napos kiruccanás. Pláne annak tudatában, hogy az OSC Marseille-ben, a BL selejtezőtornán olyan csapatokkal vívott tétmérkőzést, mint többek között a Volgográd, a Posillipo, vagy éppen a Radnicski Kragujevác. A belgrádi tapasztalatokról, már az itthoni hétfő esti edzés előtt kérdeztük Dabrowski Norbert vezetőedzőt.

     

- Mindenek előtt nagyon örülök ennek a felkészülési lehetőségnek – hallhattuk -, mert nagyon hasznosnak ítélem. Én magam is kíváncsi voltam, hogy mire leszünk képesek játékban, ennyi munka után. Ráadásul úgy, hogy a fizikai felkészülést folytattuk tovább Belgrádban is.

     

Ha pontos eredményt nem is tudunk, de azért minden alkalommal legyőztük a Partizánt…

     

- Ez így van, s ilyenkor azt szoktuk mondani, hogy ez most nem számít. De én úgy gondolom, hogy igenis számított. Pláne meg úgy, hogy egy fiatal, jó erőkből álló, pörgős csapat lett a Belgrádból. Ők is dolgoztak keményen, a délelőtti meccsek előtt ők voltak konditeremben, az esti összecsapások előtt pedig mi. Mondjuk a gyorsaságon, a tempón látszott is, hogy ki mikor kondizott.

        

[caption id="attachment_74508" align="aligncenter" width="595"] Biros Péter (balra) Belgrádban még nem játszhatott az újakkal, Dabrowski Norbert viszont már többet láthat a képletből.[/caption]

    

Meghatározható az, hogy most hol tartunk a felkészülésben?

    

- Pont ott, ahol kell. Voltak dolgok, amiben meglepően jól teljesített a társaság, s voltak játékelemek, amelyek során többet vártam. Nehéz konkrétumokról beszélni, mert három csoportban, három szintről kezdődött a munka. Van, aki már augusztus elejétől dolgozik, s van, aki még csak pár napja. Az már most látszik, hogy Mitrovics hátul a kapuban meghatározó szerepet játszik. Nemcsak remekül irányítja a védekezést, de amikor neki kell védenie, akkor véd is. Volt, hogy négy negyeden át csak három gólt kapott, amiből egy nem volt bent, egy az bőven két méteren belülről jött, s egy az, amit bevágtak neki.

     

A többiek egyénileg?

     

- Erről a már említettek miatt, még nem szeretnék beszélni, de annyit azért megjegyeznék, hogy volt, aki meglepően jól mozgott.

     

A sok új játékos miatt nagy kérdés a csapategység alakulása. Hol tartunk ezen a téren?

    

- Ez is majd éles helyzetben mutatkozik meg igazán, amikor egymásért is küzdeni kell. Az már látszik, hogy nincs klikkesedés, öregek, fiatalok, külföldiek, válogatottak, stb.. Jól kijön egymással mindenki. Belgrádban kedves gesztus volt a szerb játékosoktól, hogy meghívták a csapattársaikat egy étterembe. Annyi kaját kaptunk, hogy alig bírtuk megenni. Látszott, hogy viszonozni akarták azt, amit Egerben kaptak, azt a segítséget, a sok ilyenkor megszokott ügyintézést, kalauzolást, magyar nyelvórákat, városismertető sétákat, egyáltalán a beilleszkedésük megkönnyítését. Szívüket-lelküket kitették, hogy jól érezzük magunkat, ami sikerült is. Ez csak egy példa, de ezen a téren is alakulnak a dolgok.

    

Mindezek után mi várható Debrecenben?

    

- Ugyan úgy dolgozunk tovább, mint eddig, csak közben már tétmeccseket is játszunk, például rögtön kezdésként az OSC-vel. Mondtam a fiúknak, meg még néhányszor hallani fogják a hét végéig, hogy senkit nem az érdekel, hogy mit és mennyit és mikor dolgozunk. A szurkolóknak eredmény kell. Az idény elején, közben, s a végén is. A továbbjutás a minimum elvárás, az OSC elleni meccs meg presztízs. Ők már Marseill-ben bizonyítottak, hogy jó formában vannak, s az egy remek felkészülés is volt a számukra. Most viszont rajtunk a sor, mert a szurkolóink ezt várják el tőlünk. Bizonyítanunk kell, hogy méltóak vagyunk a szeretetükre, hogy nem hiába való a felfokozott várakozásuk. Ja, hogy közben a fizikai felkészülést sem hagyjuk abba az a mi dolgunk, az mást nem érdekel. Mert Belgrádban már látszott valami, de még az is, hogy nagyon sokat kell dolgoznunk… 

     

     

     

     

     

     

(FOTO: Nemes Róbert)