Bizonyára sokan elgondolkodtak már azon a vízilabda szerelmesei, hogy mitől ilyen sikeres ez a sportág. Sok mindent sorolnak ilyenkor. Például azt, hogy az összes sportág közül a legmagasabb a diplomások aránya, vagy azt, hogy olyan példát mutatnak a világsztár válogatottjaink, hogy a gyerekek szívesen választják második otthonukká az uszodákat. Sokan tudják azt is, hogy az elért eredmények, a sikerek mögött sok lemondással járó, áldozatos munka van, de ez szinte már frázisnak tűnik. Aki viszont látott már egy egyszerű, hétköznapi, semmi különlegeset nem tartalmazó vízilabda edzést, az még annak nézésébe is jócskán belefáradt.
Persze mind ez nem elég! Jócskán kell a tehetség, az elhivatottság, a szűnni nem akaró megújulási szándék. Azt tartják, hogy a magyar vízilabda mindig húz valami meglepőt, valami újat. Ezúttal két olimpiai bajnok Gergely István és Székely Bulcsú ötletelt, majd szervezett, s dolgozott kifulladásig, hogy megvalósulhasson az első Vízilabda Expó. Mi is ez tulajdonképpen? Először is mindenki, aki ebben a sportágban számít, egy légtérben tartózkodik ugyanazon időben. A csapatok saját standot építenek, ahol bemutatják a rájuk legjellemzőbbeket, kiállítják eddig nyert trófeáikat, ellátják szóróanyagokkal az érdeklődőket, s fogadják a szurkolókat, aláírásgyűjtőket. Sorjában bemutatkoznak nyíltszíni riportokban, ahol a tervek, örömök, nehézségek, új igazolások kerülnek szóba. Klubelnökök, edzők, játékosok a sportág helyzetét vitatják meg, tapasztalatokat cserélnek, kapcsolatokat építenek úgy, mintha nem is riválisok lennének. Akarva, akaratlanul azt demonstrálják, hogy egy nagy baráti társaság az egész kompánia. Kicserélik, megmutatják ötleteiket, vitatkoznak, szakmáznak. Mindezt úgy, hogy közben kielégítik a kíváncsiskodókat, beszélgetnek a szurkolókkal, labdákat, mezeket, fürdőköpenyeket írnak alá. Amikor már fáradnak egy kicsit, s a nap vége is közeledik, akkor pedig játszanak egy jót. Egymás közt, maguknak, s a szép számban összeverődött közönségüknek.
Leegyszerűsítve ez volt a Vízilabda Expó, ami első alkalommal rendeztek meg Budaörsön egy esős szombati napon. Kicsit nyűgösen érkezett mindenki a fővárosból, vidékről egyaránt, az ítéletidő miatt. A rendezvény helyszínén aztán ragyogott a nap! Világsztárok egyszerű halandóként jártak, keltek az érdeklődők gyűrűjében, családok, kicsik, nagyok, meglett korúak, s egészen pici gyerekek vetélkedtek ki tud több aláírást összegyűjteni. Érdekesebbnél, érdekesebb előadásokat hallgattak dopping szakértőtől, sportpszichológustól, klub- és szövetségi elnöktől, szövetségi kapitányig, már visszavonult háromszoros olimpiai bajnoktól, az ifiből most kiöregedő s szárnyait bontogatni kezdő játékosig. Volt, aki nem akart mást, csak kezet fogni, érinteni, megölelni, hogy szeretetét, nagyrabecsülését, rajongását ily módon fejezze ki.
Ez volt az első Vízilabda Expó, köszönet érte Gergely Istvánnak, Székely Bulcsúnak, s mindenkinek, aki ott volt. Egy szomorú, nyárvégi, esős napból ünnepet varázsoltak, a vízilabda ünnepét. S ezen az ünnepen milyen jó volt egy kicsit ünnepeltnek lenni.
Mert a ZF-Eger standja előtt mindig sorbaállás volt, köszönhetően az aktuális bajnok iránti érdeklődésnek is. Záporoztak a kérdések: milyen lesz a női csapat, milyenek az újonnan igazolt külföldiek, szerbek, s a montenegrói, hogy van Szívós Marci, mit csinál ennyi világsztárral Dabrowski, miért nincs itt Biros, ki az a Csoma Kristóf, játszik e majd az ifi világbajnok Hornyák, kipihenték e már a nyári sűrű eseményeket a válogatottak? – s lehetne sorolni a végtelenségig. Számtalan közös kép készült Szívóssal, Angyal Danival, Bedővel, Hosival. Megálltak az egri stand előtt a régi egriek, Szecska, Kiss Csaba, Matajsz Márk, Nyéki, Vidumanszki, vagy éppen a közel múltból Gór-Nagy Miki, Bisztritsányi. Néhány mondat, kis nosztalgiázás, egy-egy pillantás a kiállított bajnoki címért járó serlegre, aztán mindenki tette a dolgát. Nem elfelejtve, hogy legközelebb már a bajnoki meccseken találkozunk.
Aki ott volt az nem kérdezi többet, hogy miért oly népszerű a póló e hazában. Láthatta, érezhette. Nincs kimondva, de szinte biztos: egy hagyomány teremtődött az elmúlt szombaton, mert már a jövő évi expóról is sok szó esett. Mondván – most már tudjuk, hogy jövőre mit csinálunk másként. Jövőre veletek – ugyanitt! Addig azonban lesz még számtalan nagy ütközet, komoly játék, feszültség és bajnokavatás. De szép is lenne, ha 2015-ben is az egri standon lenne látható a mindenki által hőn áhított serleg, a bajnokok serlege…
(FOTO: mvlsz.hu)
