Azt mondta Dabrowski Norbert a ZF-Eger vezetőedzője még a rájátszás megkezdése előtt, hogy az első meccsen magabiztosan kell nyerni. Szegeden brusztosan, de hozni kell a győzelmet, s akkor már nagy baj nem lehet, mert háromszor egymás után biztos, hogy nem kapunk ki.
Ha valaki, hát Dabrowski jósnak is elmehetne, hiszen az első meccsen magabiztos jó játékkal, fölényes különbséggel vertük a Szegedet. Jó volt látni azt a meccset, minden klappolt, az edzéseken gyakorolt figurák szépen visszaköszöntek. Az eredeti terveket csak Salamon Feri betegsége húzta át, de így is, nélküle is megoldottak a fiúk mindent. Ennyire jól, összeszedetten, koncentráltan régen játszott a csapat. Biros nevéhez, korábbi címeihez, jól megérdemelt rangjához méltó módon pólózott, ami nem meglepetés. Amikor van tét, amikor nagy a nyomás, amikor már nem nagyon van javítási lehetőség, ő mindig az élre áll, s képes magával ragadni a többieket. Köztük a fiatalokat. Szembetűnő volt, ahogy Bátori Bence, Lőrincz Bálint, vagy éppen a csapat legfiatalabbja, Zalánki Gergő minden megilletődöttség nélkül, pazar megoldásokkal teszik a dolgukat. Már írtunk Gór-Nagy Miki zsenialitásáról, csakúgy, mint Bisztritsányi bravúrjairól, az összehangolt, megkomponált csapatmunkáról, ami olyan különbséghez vezetett, ami már nem szokott előfordulni a bajnokság véghajrájában.
Tudta Dabrowski azt is, hogy Szegeden, a hazaiak mindent feltesznek egy lapra, mert ha otthon is kikapnak, már ők sem nagyon bízhatnak még akár a csodában sem. Ennek megfelelően is alakult minden. Volt olyan harc, amire azt szokták mondani, hogy még a víznek is fáj. A szoros emberfogást, itt tessék szó szerint érteni, megtűzdelve némi pofonesővel, gyomrossal, s ki tudja még mi mindennel. Közben a játékosok ártatlan bárányként integettek a játékvezetők felé, hogy itt kérem márpedig nem történt semmi olyan, ami szabálytalan. Férfias küzdelem volt az biztos, ráadásul olyan iramban, amiről azonnal tudni lehetett sokáig nem lehet bírni. Bírták! Méghozzá mindkét csapat tagjai.
Mégis miért nyertünk akkor mi? Mert felkészült a csapat arra, hogy ez bizony vízi ütközet lesz. Mert nem hagyták magukat provokálni a játékosok, amire edzőjük külön felhívta a figyelmüket. Mert egységesebbek voltunk, csapatként jobban domináltunk. Ha egyénileg lebontjuk a teljesítményeket, akkor szinte minden poszton jobbak voltunk. A két kapus között szembetűnő volt a különbség Bisztritsányi Dávid javára, ami persze a csapat védekezését is dicséri. Budschuh azonnal a meccskezdetet követően pazar góllal jelezte, hogy nem csak halászlevet enni jöttünk a Tisza partjára, hanem ennél komolyabb elképzeléseink is vannak. Biros ezúttal is játszott jó néhány poszton, talán csak kapus nem volt. Olyan elnyűhetetlenül harcolt, ami még messzi jövőt sejtet. Gór-Nagynak már a nevében is benne van, hogy mekkora, mindenesetre sok jóra lehet következtetni a közelgő EB kapcsán, mert bizonyította, hogy sorozatban képes kimagasló, fantasztikus vízilabdát bemutatni. Méghozzá olyat, ami igazodik a kor követelményeihez, a mindenkori ellenfélhez, a megbeszélt taktikához, egyszóval: mindenhez. Bátoriról már régen tudjuk, hogy túllépett a tehetség kategóriáján, amihez öles léptekkel Lőrincz is közelít. Varga maga a megbízhatóság, ami azért nagy szó, mert nála nem egyszer joggal lehetett számon kérni a higgadtságot, s különösen ilyen kiélezett, már, már verekedős, harci ütközetek során. Kovács Gábor a jegyzett játékosok sorába lépett e szezon során, s hogy a társai is mennyire bíznak benne azt láthattuk, hiszen ő lőtte be magabiztosan a mérkőzés egyetlen büntetőjét, ráadásul igen kiélezett szituációban. Salamont dicséri, hogy ahogy felkelt a betegágyból azonnal játékra jelentkezett, s meg is oldotta a feladatát. Kevin Graham elővette a góllövő formáját,s a meccs utolsó gólja, amit alig túljutva a félpályán helyezett a jobb alsóba, igazán emlékezetessé tette játékát. Szerintem Nagy Viktor sem felejti el, rossz álmaiban biztos előbukkan az ünneplő kanadai bal csuklója.
Persze vannak fanyalgók, akik most azt mondják, hogy a Szegedet sok minden sújtotta a véghajrához közeledve, kiemelve Szívós Marci sajnálatos esetét. Ez tény és való: így van! Csakhogy azért játszik abban a csapatban egy Molnár Tamás, egy Decker, egy Nagy Viktor, egy Hegedűs Gábor, egy Kiss Csaba, egy Juhász, egy Tóth Marci, vagy a feltörekvő nemzedék figyelemre méltó tagja: Jansik Szilárd. A bivalyerős Semanról, meg a horvát Kunacról már nem is beszélve. Szóval közel sem annyira egyszerű ez a feladat, mint azt az örök elégedetlenkedők beállítják.
Van okunk örülni, és büszkének lenni a rájátszásban eddig látottak miatt, s örüljünk is, s dagadjon a mellünk a büszkeségtől, mert fantasztikus csapatnak szurkolhatunk. Dabrowski után én is jósolnék valamit. Az a sejtésem, hogy pénteken telt ház lesz, s ez így is lenne rendjén. Csak vigyázat, mert az az egy lépés, ami a döntőbe vezet, a legnehezebb lépés lesz, még akkor is, ha már azért gyárthatják a plakátokat a Szolnok- ZF-Eger, mérkőzést hirdetve…
(FOTO: Szántó György)