Nagyon kellett a magyar vízilabdának az Universiádén elért siker, az aranyérem. Számunkra pedig külön öröm, hogy az egri különítmény meghatározó teljesítménnyel járult ehhez hozzá. Előző cikkünkben már olvashatták, hogy Tóth Kálmán megkönnyezte tanítványai sikerét. Ezúttal a nem kis alváshiánnyal küzdő játékosok közül Bisztritsányi Dávidot sikerült elérnünk egy rövid beszélgetés erejéig.
- Milyen hangulatú volt ez a világverseny?
- Le a kalappal az oroszok előtt! Zseniális rendezés volt, nagyon komolyan felkészültek mindenre. Olyan létesítményekben zajlottak a versenyek, amelyek minden igényt kielégítettek. Ugyanezt tudom elmondani a szállásról, a kajáról. Ráadásul nekünk szerencsénk is volt, mert közvetlenül az uszoda mellett laktunk, csak át kellett sétálnunk, nem volt szükségünk járműre szállni. Magát a hangulatot mindezek nagyban befolyásolták. Igen vidám napokat töltöttünk Kazanyban. Ráadásul egy olyan összetartó csapatot alkottunk, hogy az is példaértékű volt. Együtt mentünk mindenhová, egyenszerelésben, senki nem nyűgösködött, mindent egyeztettünk, mindent megbeszéltünk, jó volt ehhez a közösséghez tartozni, nagyon jól éreztük magunkat.
- Milyen volt együtt dolgozni Vincze Balázzsal?
- Ilyenkor az ember óhatatlanul is összehasonlítja az edzéseket, a klubban végzett munkával. Pedig ez hülyeség, mert nyilván itt egészen más jellegű munkára van szükség, mint egy hosszú klubszezonban. Három hétig tartott a felkészülés. Balázs úgy meghajtott bennünket, ahogy azt a legrosszabb álmunkban sem gondoltuk. Sokat voltunk vízben, s minden feladatot aprólékosan elmagyarázott. Volt persze közte nem egy, ami újdonságnak hatott, s volt nem egy olyan is, ami a Gyuri edzéseire emlékeztetett. Ilyenkor az új impulzusok azok, amik pluszt jelentenek. A két edző, más korosztályt képvisel, ebből is adódnak különbségek. Egyben azonban nagyon hasonlítanak: mindketten nagyon alaposak, a legapróbb részlet mellett sem mennek el csak úgy szó nélkül. Azt sem titok, hogy kíváncsi is voltam, mert a BVSC-ben, meg persze Szegeden is tiszteletre méltó munkát végzett, ezért figyeltem ilyen szempontok szerint is. Gerendás Gyuri, meg Gerendás Gyuri! Őt nem kell az egrieknek bemutatni, mindenki tisztában van képességeivel, magával ragadó egyéniségével.
- A döntőről már olvashattunk itthon. Milyen volt belülről, hiszen a te teljesítményedet külön kiemelte a szaksajtó, az edzők, a szakma, a játékostársak?
- Sokat segített, hogy a felkészülés elején Vincze Balázs közölte velünk, hogy nem szeretné versenyeztetni a kapusokat, én vagyok az első számú hálóőr, így készüljek. Fokozatosan javult a teljesítményem, sikerült egyenletesen jót nyújtanom. Persze ehhez kellett a csapat is. Mint említettem már, nagyon együtt voltunk, igazi közösséget alkottunk, s szerintem ezzel a többlettel sikerült nyernünk is. Azt is hozzá kell tennem, hogy hiába volt ez a komplett felnőtt orosz „A”válogatott, azért az orosz vízilabda, most nem tart ott, ahol hagyományai szerint kellene. Barcelonában a VB-n jó, ha a legjobb nyolcba bekerülnek majd. Ez nem jelenti azt, hogy a döntőben nem kellett hatalmasat küzdenünk a győzelemért. Mindenki mindent beleadott, nekik meg megremegett a kezük a téttől, a hazai pályától, s attól, hogy ott tőlük mindenki győzelmet várt. Azt se felejtsük el, hogy volt ott még egy rendkívül erős szerb és olasz csapat is, s így már joggal lehetünk büszkék a győzelmünkre.
- Mi a további nyári program?
- Most egy kis pihenés következik. Azt egészen pontosan nem tudom, hogy mennyi, mert Gerendás Gyurival még nem egyeztettem. Az biztos, hogy a hétvégén Pécsre megyünk egy jó barátunk esküvőjére, utána pedig azt tervezzük, hogy körbejárjuk a Balatont. Volt olyan elképzelés is, hogy kiruccanunk valahová külföldre is, de arról letettünk, mert az aktív pihenésre is időt szeretnék szánni. Szeretnék az elmúlt szezonhoz hasonló sikereket elérni, megfejelve a kupagyőzelemmel, s sikeresebb nemzetközi szerepléssel. Már ez jár a fejemben. S még valami: nagyon köszönöm a sok gratuláló SMS-t, amit az egri csapattársaktól, Gerendás Gyuritól, Bárány Attilától és a szurkolóktól kaptam. Nagyon jólesett.
- Jó pihenést! Viszlát Egerben!