Fantasztikus napokat él manapság az egri vízilabda. Szerdán a kettős meccs, még sokáig emlékezetes hőfokon, bajnoki döntőkhöz méltó színvonalon és körítéssel, kimagasló rendezéssel. Egyébként sem sűrűn fordul elő, hogy egy klub két csapata is bajnoki elsőségért harcol. Na, és persze nem mellékesen parádés győzelmekkel, ami a lányoknak már a bajnoki elsőséget jelentette, a fiúk pedig győzelemmel rajtoltak a három győzelemig tartó, bajnoki aranyat jelentő párharcban.
Arról beszélt mindenki, hogy mi lesz, mi lehet szombaton. Találgatták az emberek, hogy a szerdán remekül védő Szécsi marad a kapus, vagy a szokásoknak megfelelően cserél Gerendás György, s ezúttal Bisztritsányi kap bizalmat? Játszhat-e három nap különbséggel ugyanolyan jól a ZF Eger? Biros mellett ki dönthet Szolnokon, ki lehet ezúttal a nyerőember? Mert ebben a csapatban igenis az a fantasztikus, hogy több játékos képes eldönteni egy-egy mérkőzést. Az kell, hogy Biros megadja a fazont, aztán elég, ha egy-két játékos felnő hozzá, a többiek pedig hozzák a megszokott jó átlagot. Még a fiatalok közül is nehéz említeni olyat, aki egy-egy meccsen ne emelkedett volna a mezőny fölé kimagasló teljesítményével. Emlékezzünk csak: volt, amikor Bátori, volt, amikor Varga Zsolt, vagy Graham, Salamon, vagy Gór-Nagy, Kovács Gábor, vagy hátul Bundschuh, Gerritse, a két center, Seman, és Mezei, az egyre inkább csapatba épülő Chilkó, de még a legfiatalabb Lőrincz Bálint is, s sorolhatnánk tovább, a még lehetőséghez jutottakat.
Nos, erről szólt a diskurzus a napsütötte szolnoki uszoda partján, míg a két csapat tagjai melegítettek. Egyszer csak azonban annyi egri érkezett, hogy elnyomták a csendes beszélgetést. Jókedvűen énekeltek: „Mi leszünk a bajnokok”, tapsoltak, s doboltak, ahogy kell: SZURKOLTAK! Amikor pedig a szolnokiak részéről nem érkezett válasz a rigmusaikra, boldogan nyugtázva, nyugtatták a játékosokat, mondván: „Itthon vagyunk!”
A felek úgy estek egymásnak, hogy a hazaiak tisztában voltak vele: nem hibázhatnak, míg az egriek tudták, ha itt is nyernek, már csak egy lépés a dobogó teteje. Salamon sistergős, kapufát is érintő gólja jelentette a nyitányt, amire Alekszics válaszolt. Bátori a már megszokott bal felsőbe utat találó bombája idegesítette fel a szolnoki kapust, Deckert, s „robbantotta fel” az egrieknek fenntartott lelátórészt. Ám mégis szolnoki előnnyel ért véget az első negyed, miután a két szerb idegenlégiós bevette kapunkat. Ennyi öröm jutott a szolnokiaknak. Mert ezek után jött újra Salamon és egyenlítettünk. Ezzel volt 3:3 a nagyszünetben. Nem szóismétlés, de a harmadik negyedet egy újabb Salamon góllal kezdtük, majd egy fantasztikus Seman akciógól azt jelentette, hogy kettővel sikerült ellépni az ellenféltől. Erre a Szolnoknak volt ugyan válasza, de már akár ki is találhatták . . . Salamon! Igen! Egy újabb bombagólja, már a VIP lelátón helyet foglaló szövetségi kapitányt is tapsra ragadtatta. Megkockáztatom: élete legjobb formáját hozta. S hogy miért? Arra pedig a menyasszonya mosolyogva adta meg a választ: „Tojásos nokedlit főztem neki!”
A negyedik negyedben az egri drukkerek újra elkezdték keresni a nyugtatójukat. Néhány vitatható ítélet után, Gocsics és Hosnyánszki góljaival újra egyenlő volt az állás. Már mindenki azt hihette: megint a hosszabbítás dönt. Ehhez azonban a zseniálisan irányító Birosnak egyszerűen nem volt kedve. Mert húsz másodperccel a vége előtt, úgy pattintotta a jobb felső sarokba a labdát, amit rajta kívül, ilyen kiélezett helyzetben, kevesen tudnak a világon. A kifogás csak az lehetett, hogy egy kicsit még várhatott volna vele. Mert így még egyet támadhatott a Szolnok. Persze szinte azonnal emberelőnyt kaptak, de úgy védekeztünk, annyi erő maradt a végére is, hogy képtelenek voltak élni az utolsó lehetőséggel.
A meccs végét jelző sípszó után most már teli torokból szólt az egri ének a szolnoki Tiszaligetben: „Mi leszünk a bajnokok, mi leszünk a bajnokok!” S ezzel már a szolnokiak sem nagyon vitatkoztak. Egyedül Kovács István mormolt, szinte csak maga elé valami olyasmit, hogy „Nyertem én már kétszer is bajnokságot 0:2-ről.” Lehet, hogy elfelejtette, akkor Biros Péter az ő csapatában játszott, meg egyébként is olyan régen lehetett, ami szinte ma már ellenőrizhetetlen.
Fantasztikus napokat él mostanság az egri vízilabda! Csupa öröm, s ragyogás! Kedden este újra randevúznak a csapatok, ezúttal a Bitskeyben, ahol bajnokavatásra készül a publikum.
Csak Kovács István maga elé mormolt mondatát ne hallottam volna!
Mindenesetre Salamonnak keddre is tojásos nokedlit rendeltem…
FOTÓ:: SZántó Gy9rgy