... nem hinném! Mégis úgy tűnt, olyan magától értendőnek! Egy ami biztos: így még soha nem győztük le a Vasast. A végére szinte csak a gólarány volt a kérdés.
Na de az elején! Az első negyed végén csak annyi jött ki a szurkolókból, hogy húha! Álmos, párás meleg, korai időpont – a tv közvetítés miatt -, s annak megfelelő játék. Mintha edzésen lennénk egy szürke hétköznapon, s nem Eger-Vasas derbi zajlana. Izgalommentesen vezetett a Vasas 3:1-re. Gerendás Gyuri is először csak legyintett, de benne azért mindig ott a tűz. Nem tudom, hogy mit mondott az első szünetben, de az látható volt, hogy valami elindult. Biros az élre állt, s a meccs végéig ott is maradt. Bátori olyan szemtelenül ejtett Nagy Viktor kapujába, mintha csak a strandon akarna megviccelni valakit, bemutatván: íme, én ezt is tudom!
Szép lassan, már-már „unalmasan” csordogált a játék. Mert onnantól kezdve, hogy átvettük a vezetést szinte lehetett érezni: ezen a meccsen csak a házigazdának teremhet babér. Egyszer csak – nem is igazán tudom, hogy pontosan mikor -, beállt Varga Zsolt. Méghozzá a legszebb napjaira emlékeztető formában. Ha kellett hátul bekkelt, ha kellett centerezett, amikor pedig úgy adódott kintről, átlőve az egész zónát bombázott a kapuba. Szembetűnően összeszedetten, fegyelmezetten, a csapat érdekeinek megfelelően tette a dolgát. Nem csak a feladatához nőtt fel, hanem a kivételes formában játszó Biros Peti mellé is felzárkózott. Látta ezt a kapuból Bisztritsányi is, aki néhány potya után elkezdett védeni, s nem akart lemaradni teljesítményével mögöttük. Ahogy jöttek a bravúrok, úgy bizonytalanodtak el a Vasas nehéztüzérei, s lőttek egyre többet fölé, vagy mellé, mert nagyon helyezni szerették volna a labdát.
Nem szeretnék én itt most csapatfelsorolást tartani. A tudósításokból tudjuk, hogy kik voltak a vízben. Mindenki hozzá tett, mindenki figyelt a másikra, ha kellett kisegített. Ezt hívják csapatmunkának.
Csak még valami, helyesebben még valaki: Gerendás György! Lehet őt szeretni, vagy nem szeretni, lehet róla szépeket, vagy csúnyákat mondani, csak azt nem lehet elvitatni,hogy valamit nagyon tud erről a játékról, amit más nem. Sokszor úgy tűnik nem csinál ő semmi különöset, aztán mégis! Nem hiszik el, de van amikor ő a nyugalom szobra! Nyugtat, s visszafog, csendesíti a vitatkozni akarót. Máskor üvölt, korhol, és ostoroz. Hisztizik és balhézik, de soha nem öncélú. A bírók teljesítményének fokmérője. Igazságtalanul még véletlenül sem küldte el egyiküket sem melegebb éghajlatra. Olyan egyéniség, aki nélkül sokkal szegényebb lenne ez a sportág. Személyisége megfejthetetlen tán még a hozzá egészen közelállók számára is. Ezért érdekes, s tán ezért képes átadni nézőnek, s játékosnak azt a tüzet, azt a lelkesedést, ami a játék szeretetét jelenti, s őt még így a hatvanhoz közel is annyira jellemzi.
Sima volt? A fentiek összessége kellett hozzá! Bár Biros Peti nagyokat szusszantott a mérkőzést követő tv interjúra várva. Ami nekünk simának tűnt, nekik azért egy Vasas elleni ütközetet jelentett. Kár, hogy nem látták a helyszínen többen, egy igazi sportélményt mulasztottak a távolmaradók. Várjuk a keddi folytatást. Tudjuk minden meccs más! Azonban nagyon szeretnénk már kedd este döntősök lenni. Simán, vagy nem: mindegy, csak hagyományosan irány a döntő, aztán…
FOTÓ: Szántó György