Bár lesz még egy-egy meccs az alapszakasz lezárásaként, a szerdai Vasas-Eger összecsapással szinte eldőlt, hogy a rájátszás során is ez a két csapat mérkőzik majd a döntőbe jutásért. Azért csak szinte, mert a Szeged minden bizonnyal legyőzi szombaton a gyengélkedő Ferencvárost, s ezzel megnyeri az alapszakaszt, az a bizonyos ráadásmeccs pedig senkinek nem jelent majd akadályt az első négy helyezett közül. Ha így lesz, bizonyossá akkor válik a dolog.

     Nekünk így marad a Vasas a döntőbe jutásért vívandó párharcban. Az, hogy ez így alakult a legtöbbet a két játékvezető Vogel Gábor és Juhász György tette. Ha finoman akarunk fogalmazni nem éppen jó formában bíráskodtak. Bennünket a jó kezdésünk után szinte visszarántottak, mintha csak azt mondták volna: na, azért nem kell úgy rohanni! Érthetetlen kiállítások, kontrák. Közben olyan gólokat ítéltek meg a Vasas javára, amit a pankrátoroknál is elítélnek, nemhogy vízilabda meccsen. Meg is kapta a sárga lapját Gerendás Gyuri, aki többszöri felszólítás után sem fejezte be a reklamálást. Aztán elkezdtek, úgymond kompenzálni, ami pedig Földi Lászlónál csapta ki a biztosítékot. Ő is sárgát kapott, nem éppen irodalmi stílusa miatt. Az pedig, hogy egyik edzőnek sem fejeződött be idő előtt az összecsapás, mintegy beismerésként hatott a játékvezetők részéről. Talán – s ez végig jellemző volt -, ők sem mindig értették, hogy tulajdonképpen akkor most mit is ítéltek, s legfőképpen miért.

     Így, ilyen körülmények között mindkét csapat elégedett lehet a döntetlennel, ami csak arról döntött – mint már szóltunk róla -, hogy ezúttal sem kerülik el egymást a rájátszásban. Mindkét edző kitért erre mérkőzés utáni nyilatkozatában, nem éppen boldogságuknak adva hangot.

     Meglepő volt, hogy egy ilyen meccsre alig hatszázan voltak kíváncsiak. Pedig az egri ultrák és szimpatizánsok ott voltak. A fővárosiak viszont a szokottnál lényegesen kevesebben. Lehet, hogy ők már sejtették, lesz itt még Vasas-Eger összecsapás bőven ebben a szezonban. Ami nem változott az állandóságban, az az egy ablakos jegypénztár, s nem a gyorsaságáról híres pénztáros. Így aztán olyan sorok kígyóztak jegyre várva, mint 1962-ben Moszkvában a barna szandálért. Nem tudom meg nem említeni viszont a változást: az egykor az úszó és vízilabda sportágak büszkeségének számító Komjádi Béláról elnevezett uszoda állaga egyre romlik. Valahogy nem sok kedvem lett volna, még a nagyon várt tavasz beköszöntével sem a vízbe ugranom ott. De lehet, hogy ezt csak az egri Bitskey Uszoda kényes igényeket is kielégítő szolgáltatásaihoz szokva jegyzem meg.

     Várjuk hát a folytatást! Méghozzá olyan színvonalon, mint ahogy az a Szeged elleni mérkőzésen feltüzelt mindenkit. Az pedig, hogy a Vasas legyőzése után játszhatunk csak döntőt külön motivációt kell, hogy jelentsen. Milyen lenne már úgy bajnokságot nyerni, hogy a Vasast meg se vertük…?

FOTÓ: Szántó György (fotoszanto.com) - Képen: Bisztritsányi Dávid