Azt hihettük, hogy ebben a kiírásban messzire jut a ZF Eger vízilabda csapata a Bajnokok Ligája küzdelmeiben. Sajnos már a csoportmérkőzéseken csikorgott a kerék. Látva a hazai találkozókat egyszerűen nem értettük, hogy miként fordulhatott elő a két idegenbeli vereség. Mert egyik ellenfelünk sem volt félelmetesnek nevezhető. Amíg hazai medencében koncentráltan, az előre megbeszéltek szerint vízilabdáztunk, a szó nemes értelmében – addig úgy tűnt képesek leszünk kiköszörülni a csorbát, s az egymás elleni eredmények függvényében előkelő helyen végezhetünk a csoportban. Csakhogy jöttek a rövidzárlatok, s egyik összecsapáson sem sikerült a kellő gólaránnyal nyerni. Így maradt a csoport harmadik helyezése, ami előre vetítette, hogy nem gyenge ellenfél vár ránk a nyolcaddöntőben.
Meg is kaptuk, ami ezek után jár nekünk, méghozzá a Crvena Zvezda ellenében. Nem hiába mondta a sorsolást követően Gerendás György szakmai vezető, hogy ez bizony nemes feladat lesz. Mégis érthetetlen az a pofon, amit Belgrádban kaptunk. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk: hét gól különbség nincs a két csapat között. De bármelyik egyletet sodorhatta volna utunkba Fortuna, egyiknél sem vagyunk gyengébbek, nemhogy hét góllal!
Kár most már ezen keseregni! Pláne meg úgy, hogy nem kis erőről tanúbizonyságot téve, összeszorított fogakkal küzdve – ha néha-néha még döccenő játékkal is -, négy nap múltán megvertük a nagyon jó erőkből álló Szolnokot. Valamit sikerült szépíteni azon a bizonyos bizonyítványon. Mindenekelőtt arra lehetnek büszkék az egri pólósok, hogy a szurkolóik úgy buzdították őket, mintha mi sem történt volna négy nappal korábban Belgrádban. Nem volt hiábavaló a korábbi sikerek sora. Kíváncsi volt itt mindenki, hogy sikerül-e talpra állni? Sikerült! Ebből pedig mindenki kivette a részét! Ezért pedig köszönet jár! Játékosnak, edzőnek – bár Gerendás hárított, mondván: az a dolgunk, hogy talpra álljunk -, de mindenekelőtt azoknak a szurkolóknak, akik ott voltak a lelátón, s hittel, odaadással szurkoltak.
Így volt ez rendjén, de ezzel még nincs minden lerendezve! Következik a visszavágó, s akárhogy is van azt is le kell játszani! Méghozzá úgy, hogy tovább kell köszörülni a már említett csorbán. Most már a becsületünkért kell küzdeni! Meg kell mutatni, hogy azért van itt spiritusz, s azt a meccset ezerszer is lejátszhatnánk, akkor sem kapnánk ki többet ilyen megalázó arányban! A szurkolókon most is sok múlik majd. A klubvezetés ingyenessé tette a mérkőzést, jelezvén, hogy itt most a csapatnak van tartozása.
El kell felejteni a Belgrádban történteket! El kell felejteni a Belgrádban történteket? Ha szerdán a Bitskeyben lefújják a meccset, akkor tudjuk majd megadni a választ. Ha megverjük a Zvezdát, akkor el lehet felejteni, de csak a kellő tanulságok levonását követően. Mert ebben a szezonban több baki már nem fér bele!
Gerendás Gyuri után szabadon el kell mondjuk – bár mindenki tudja -, a nemes feladatok még ezek után jönnek. Olyan mérkőzésekkel, mint amit a Szeged, vagy éppen a Vasas elleni jelent. Aztán következhet a rájátszás, a végén önfeledt ünneplést feltételezve, amikor már senki nem beszél a Crvena Zvezdáról. De ne szaladjunk ennyire előre, addig még van egy feladat szerdán, amikor nem kevesebb, mint a becsületünk a tét…
FOTÓ: Szántó György (fotoszanto.com)