Jó kis meccs volt ez! Még akkor is, ha kicsit savanyúvá vált az a bizonyos szőlő a végére nem egy szurkoló szájában. Azt tudtuk, hogy az oroszok masszív, erős csapatot alkotnak, rájuk épül nemzetük válogatottja. Akik nem mellesleg megverték az olaszokat a legutóbbi Világliga mérkőzésükön.
Mégis beigazolódott, amit Gerendás György nyilatkozott még a mérkőzés előtt. Az, hogy jobb csapat vagyunk, s ha posztonként sorra vesszük a játékosokat akkor is bőven felénk billen a mérleg. Szécsi remekelt a kapuban, a védekezésünk magas szinten összeállt. Támadásban rontottunk sokat, ott már voltak bosszantó hibák. Kidolgozott helyzetből kapu fölé szálló lövések, kimaradt emberelőnyök. Elkapkodott megoldások. Különösen a mérkőzés elején, amikor ha higgadtabbak vagyunk, már akkor elvehettük volna az oroszok kedvét a továbbiaktól. A vége előtt nem sokkal így is meg volt a hőn áhított előny, a négy gólos vezetés, ami ha megmarad a lefújásig, fölöslegessé tette volna a további számolgatást. Bizonyították a fiúk, hogy nem a kincstári optimizmus mondatta senkivel, hogy néggyel kell nyerni.
Végül kettő lett belőle, aminek már nem lehetett úgy örülni, mintha az eredeti célkitűzés teljesült volna. Ugyanakkor megmutatkozott az erőnk ezúttal is. Képesek vagyunk ? különösen hazai medencében -, bárki ellen nyerni, esetleg kisebb-nagyobb hátrányokat ledolgozni, ha arra szükség van. Csak emlékeztetőül: nem sokkal a meccs vége előtt a görögök ellen is hárommal vezettünk.
Ha feltételezzük a legrosszabb forgatókönyvet, s a csoportban a harmadik helyen zárunk, akkor sincs tragédia. Végignézve a csoportok második helyére pályázókat, egyik sem erősebb a Volgográdnál, vagy a Vouliagmeninél.
Kell még egy pici plusz, ahhoz, hogy valóságos klasszis csapatként emlegessenek bennünket Európában. Ez az igazán pici plusz, ami ebben a BL-ben igen messzire repítheti ezt a társaságot. Hiszem, hogy ez meg van, ott van a csapatban, s előbb - utóbb ki kell jönnie.
Igaz ez akkor is, ha több fronton is elvárás a helytállás, a magas szinten való teljesítés, hiszen folytatódik a bajnokság, s gyorsan, egymást követően négy mérkőzést kell játszani. Bár ezek nem veretes meccsek, de a későbbi jó játék ilyenkor alapozható meg.
Külön öröm, hogy Benedek Tibor formálódó válogatottjában a közelgő Volvo-kupára hat egri játékos kapott meghívást. Mezei - akit tragikus családi gyász ért a napokban, mégis hatványozott erőbedobással dolgozik -, Bátori, Salamon, Gór-Nagy, Bundschuh, és Bisztritsányi.
Ez a felsorolás is mutatja, hogy jó úton járunk, értékes munka zajlik Egerben. A Volgográd elleni BL-mérkőzésre pedig egyet aludva, nem kevesen fogalmaznak úgy: ez legyen a ZF Eger idei szezonjának legnagyobb problémája, hogy csak két góllal vertük meg az orosz bajnokot.
FOTÓ: Szántó György (fotoszanto.com)