Rendeztek Egerben 1979-ben egy nagyon rangos nemzetközi vízilabda tornát. Az olimpiai bajnoki címvédő éppen Magyarország volt. Olyan válogatottak vettek részt ezen, többek között, mint Jugoszlávia, Olaszország, az USA. Azért csak többek között, mert hirtelen Gerendás György sem emlékszik a többiekre. Ő akkor még a Gyarmati Dezső irányította válogatottban szerepelt, olyanok társaságában, mint Horkai György, Molnár Endre, Faragó Tamás, Csapó Gábor, Szívós István, hogy csak néhányukat említsük.
Igyekeztek is kicsinosítani a már akkor is öregnek számító Bárány uszodát. Dr. Domán László az Egri Dohánygyár igazgatója magára vállalta, hogy a Petőfi tér felől eső kapuhoz fa lelátót ácsoltat, mert számítani lehetett rá, hogy özönlik majd a nép. Szinte mindenki arról beszélt, hogy aki számít a vízilabda életben, azok mindannyian itt lesznek.
Így is volt! Gyarmati arról beszélt számtalan interjúinak egyikében, hogy ez a város már régen megérdemelte volna ezt a rendezési jogot, mert Eger e sportág nagyhatalma.
Rang volt az öreg Bárányba bejutni, rang volt vízilabda meccsre járni. Aki pedig magán érezhette a híres forrás által táplált uszoda vizét is, az egyenesen kiváltságosnak tudhatta magát.
Ezen a tornán is ott szorongott a város apraja-nagyja. Tinilányok sikongatva vadásztak aláírásokat, közös fotókat, míg a nagypapák pedig azt magyarázták unokáiknak, hogy belőlük is lehet olimpiai bajnok, mert hát Egerben vízilabdázni, s a bajnokokra hasonlítani mindig a legtöbb egri gyerek vágya volt.
Igaz az amerikaiak első edzését alig lehetett megtartani, mert nem akarták elhinni, hogy itt, ebben az uszodában, aminek kavicsos az alja, két, fából készült lelátója van, s a csíbor nevű bogár, ami nagyokat tudott harapni, velük együtt tempózik a vízben. Imádták az ódon hangulatát, nem győzték fotózni. Pócsik Dénes, mint házigazda, a sokáig egyetlen egri olimpiai bajnok magyarázta el nekik, hogy a vízforgatót itt ne keressék, hiszen a forrás az, ami mindig biztosítja a friss vizet.
Jól emlékszem rá: hatalmas ünnep volt, a vízilabda ünnepe. Arról senki nem beszélt, hogy épp az idő tájt robbantották fel azt a fedett uszodát, amit úgy sikerült megépíteni, hogy a tízedik születésnapját már nem ünnepelhette.
Kevesen voltak akkor, akik abban hittek, hogy Eger neve hosszabb távon is összeforr a vízilabdával. Gyötrelmes évek után, dr. Ringelhann György a köztiszteletben álló gyermekorvos, mint polgármester is beírta nevét az egri történelemkönyvekbe. Vállalt minden csatát. Anyagit, szakmait, politikait, emberit, s ki tudja még mi mindent, de végül győzött, sikert aratott, mert megépíttette az ország, ha nem egész Európa legszebb uszodáját. Méltán lett a város díszpolgára!
Gerendás már ide tért vissza. Már nem, mint a világ egyik legjobb játékosa, hanem mint edző. Hogy aztán Egerben a vízilabda újra az elődök fényében csilloghasson. Magyar Kupa győzelem, bajnoki arany érem, nemzetközi kupadöntő, és reméljük, hogy e felsorolás az idén még folytatódhat. Profi körülmények, a világ élvonalában jegyzett főszponzor, a ZF Hungária Kft., s az egri szurkolók szeretete jelzi, hogy ebben a városban ez a legfontosabb sportág.
Következik szombaton, 19-én, stílusosan 19 órakor ebben a gyönyörű uszodában egy bajnoki mérkőzés. S bár ebből már több tízezret lejátszottak Egerben, mégis ünnep lesz. Ebben a bajnokságban fordul elő először ugyanis, hogy két egri csapat is szerepel az OB-1 küzdelmeiben, és most egymás ellen csatáznak. Gyarmati, már 1979-ben megmondta, hogy Eger a sportág nagyhatalma. De hogy egy szürke bajnoki meccset is ünneppé lehet itt varázsolni, ezt még ő sem gondolhatta. Hiszen ahogy az a nemzetközi torna ünnepnek számított, a résztvevők miatt, ez is az. A nézőknek elég csak annyit kiáltani: Hajrá Eger?!
Az pedig már csak hab a tortán, hogy Gerendás Gyuri egyedüliként akkor is és most is főszerepet kapott?
FOTÓ: Szántó György