Ma már minden vízilabdabarát tudja Egerben, hogy Binder Szabolcs befejezte aktív játékos pályafutását. A sportágtól nem szakad el, edző lesz.
Amikor úgy jó öt évvel ezelőtt kezet fogtunk a bemutatásánál, nem lehetett nem észrevenni meghökkentő méreteit. Mégis az maradt meg bennem leginkább, mintha ősidők óta ismernénk egymást. Pedig az volt az első találkozásunk.
Aztán emlékszem, hogy az első hivatalos mérkőzésére egyedül ő nem érkezett köpenyben. Hatalmas testét valami félhivatalos pólótrikóba gyömöszölték bele. Kiderült, egyszerűen nincs akkora köpeny, ami egyáltalán valahogy rámenne. Aztán küldtek egy olyat, amiben úgy nézett ki, mint Zalatnay Sarolta l968-ban a táncdalfesztiválon, amikor nálunk is divatba jött a miniszoknya. De nem csak ez volt a baj vele. A vállát felrántotta a nyaka mellé, az ujja meg alig ért a könyöke alá. Amikor Gerendás meglátta, a csak rá jellemző kaján vigyorral ennyit jegyzett meg: - -Jól nézel ki Szabi! Szerintem ezt a köpenyt a vízben se vedd le. Ha ebben játszol, bekkelned sem kell, mert senki nem jut el a kapunkig a röhögéstől.
Ő csak szelíden mosolygott, s bemelegítés helyett valahogy kihámozta magát a köpenyéből. Eltartott pár percig, miközben pedig mindenki azzal froclizta, hogy vajon hol kellene gyártatni egy valóban rá valót. Több ötlet is volt, de a pálmát a Magyar Fésűsfonó sátorgyártó részlege vitte el.
Láttam néhányszor edzés, vagy mérkőzés utáni étkezését is. Hát mit mondjak? Étvágytalanságra sohasem panaszkodott.
Panaszkodott azonban az izomzatára Eszlári Gergő, a gyúró. Mindig őt hagyta utoljára. Azt mondta azért, mert olyan mintha egy beton villanyoszlpot masszírozna, s próbálna kilazítani.
Sokat beszélnek különböző fórumokon a centerjáték fontosságáról, nehézségeiről, irgalmatlan energiaigényéről. Mégis istenigazából akkor kezdtük itt Egerben a centereket sajnálni, amikor ő is a vízben volt. Úgy fogta őket, hogy a gyengébb idegzetűeknek még a lelátón is halálfélelmük volt.
Amúgy a parton ő volt a megtestesült jóság, szelídség. Nem ismerek olyat, aki ne szerette volna. Jött, láttuk, győzött, összebarátkoztunk vele!
Öt évig volt a ZF Eger igazolt játékosa, mégis olyan, mintha mindig ide tartozott volna. Beírta magát az egri vízilabda történetébe. S nemcsak azért mert itt lett Magyar Kupa győztes, s bajnokcsapat tagja, vagy mert a klub történetének első nemzetközi kupadöntőjéből is kivette részét. Hanem azért is, mert nemcsak termeténél fogva nőtt sokak fölé. Emberileg is példát mutatott, valódi csapattag volt. Hiányozni fog!
Ma már Miskolcon oktatja szeretett sportágát. Biztos ott is sokan megszeretik majd. S nem véletlen az sem, hogy a legtöbben úgy köszöntek el tőle Egerben: Viszlát, Szabi!
/Fotók: Szántó György, Gulácsi Eszter/
