Sokszor írtunk már arról, hogy az LFÁ-ZF-Eger keretében számos olyan pólós található, akik több kontinens tapasztalatával érkeztek meg hozzánk. Alábbi írásunkban Szmodics Viktóriát faggattuk eddigi karrierjéről, egri céljairól és persze arról, hogy milyen indíttatás kell ahhoz, hogy egy fiatal sportoló akkora útra induljon, mint ő.

– Honnan indult ez a hosszú út?

– Nagykanizsán születtem, ott nőttem fel, a családom a mai napig ott lakik. Hamar bekerültem a vizes közegbe, de akkor még úszóként. Ahogy egyre inkább megszerettem az uszodai légkört, elkezdtem érdeklődni a vízilabda iránt. Picit viccesen hangzik, de imádtam még a klóros víz illatát is. Szerencsém volt, mert szülővárosomban akkor is működött fiú csapat, ahol elkezdtem megtanulni a póló alapjait. Ekkor tizenegy éves voltam. Ez az az időszak, amikor az aranygeneráció sorra nyerte az olimpiai aranyakat.

– Mi volt a következő lépés?

– Tizennégy éves koromig edzettem fiúkkal. Az első lehetőség, hogy lányok között is játszhattam, az Szegeden volt. A gimnáziumi jelentkezés volt sorsdöntő, hiszen Budapestre költöztem. A főváros a középiskola mellett még egy nagy lehetőséget hozott, hiszen a BVSC-hez igazolhattam. Összesen négy évig erősítettem őket, majd egy komoly döntést hoztam azzal, hogy Amerikába folytattam a tanulmányaimat. Óriási kaland volt, nagyon nagy hatással volt rám az, amit ott kaptam.

– Milyen indíttatás kell ahhoz, hogy fiatalon ekkora útra induljon az ember?

– Gyakorlatilag az életemet és a karrieremet is más síkra helyeztem. Persze nagyon nehéz egy ilyen váltás, pláne úgy, hogy a vízilabda fellegvára Magyarország. Úgy éreztem, hogy ott lehetek igazán sikeres egyszerre két dologban is, hiszen tanulni és játszani is akartam. Büszke vagyok magamra, hiszen a játékomhoz, fizikumomhoz, és a mentalitásomhoz is sokat hozzátett ez a kaland.

– Hogyan jött a lehetőség, hogy Egerbe igazolj?

– Amerikában ugye nincs profi liga, de én semmiképp sem szerettem volna abbahagyni. Az nem volt kérdés, hogy hazajövök Magyarországra. Az egri vízilabdát szerintem senkinek sem kell bemutatni, ezen felül a szakmai stáb a legmagasabb szinten dolgozik, szóval egyszerű volt a döntés. Ezen felül pedig óriási megtiszteltetés az, hogy a háromszoros olimpiai bajnok Biros Péter tanítványa lehetek.

– Egyre több meccset játszottatok már. Hol tart most a csapat? – Őszintén mondhatom, hogy remek a hangulat, napról napra sikerül összecsiszolódni. Fontos, hogy most már eredményben is megmutatkozzon az, amire képesek vagyunk. Úgy gondolom, hogy a BVSC elleni Magyar Kupa siker is megmutatta, hogy a rangadókon is számolni kell velünk.

– Milyen egyéni céljai vannak Szmodics Viktóriának?

– Az amerikai út egy nagy beteljesülés volt nekem. Egerben úgy szeretnék dolgozni, hogy a lehető legtöbbet tudjak segíteni a csapatnak. Kapás oldalon játszom, ott kell bizonyítanom hétről hétre. Ebben a profi környezetben én is minél profibb szeretnék lenni!

Fotó: Lénárt Márton