Mögöttünk a teljes 2014/2015-ös szezon és a hosszú uborkaszezont megkezdve, elindítjuk évértékelő sorozatunkat. Elsőként az Egri Vízilabda Klub felnőtt női együttesét vettük górcső alá, milyen idényt is sikerült zárni. Az előző nyári változásokról, az új igazolásokról, az eredményekről, a nehézségekről és sok másról Kelemen Attilával, a ZF-Eger-EKF vezetőedzőjével beszélgettünk.
Markáns változásokon esett át egy évvel ezelőtt a női csapat, hiszen kilencen is távoztak a kétszeres magyar bajnok keretéből. A pótlás nem kis feladatot jelentett, egy év távlatában viszont már hiteles lehet az értékelés. Ilyen mértékű játékos vándorlás után egyáltalán mennyire sikerült betömni a lyukakat?
- Én mindig optimistán gondolkodtam, illetve soha nem voltam elkeseredve, mert azt vallom, aki nem akar Egerben játszani, az ne is játsszon itt – reagált honlapunk kérdésére Kelemen Attila. – Nyáron sem voltam annyira borúlátó, amellett, hogy többen azok voltak. Nem estem kétségbe, pláne úgy, hogy első blokkban - legalábbis akkor azt hittük - sikerült megtalálnunk Gangl Edina megfelelő pótlását. Első ugyanis mindig a kapus, és a Cassandra Wyckoff-fal történő beszélgetésünkből azt éreztem, tényleg egy profi szemléletű hálóőrt sikerült szerződtetnünk.
Az amerikai kapus azonban szezon közben távozott…
- A jó kezdés és első benyomás egy dolog, de sajnos nem úgy alakult az évünk vele szemben, ahogyan előzetesen gondoltam, vagy ahogyan vártuk volna. Be kell vallanom, egy nagyon nagy csalódást kellett, hogy megéljek. Edzői pályafutásom egyik legnagyobb csalódását okozta ez a kislány. A körülményeket nem hiszem, hogy most külön taglalnom kellene, de azt mindenképp megjegyezném, szakmai és erkölcsi összetevői is voltak annak, hogy megváltunk a játékostól.
Kapus poszton tehát nem sikerült jól igazolni, viszont mezőnyben is akadt munka bőven, ami a pótlást illeti. Itt mennyire sikerült tüzet oltani?
- A centerposzttal kezdeném, mert Somhegyi Noémi helyett egy szintén nagyon komoly játékost sikerült magunknak megnyerni. Az pedig szezon közben mindenki számára kiderült, mire is képes az új-zélandi lány. Visszatérve még előző centeremre, utólag úgy gondolom, neki és a csapatnak is jót tett a válás. Nyilván ez akkor nem alakult könnyen egyik félnek sem, de ezen a poszton erősek tudtunk maradni Rebecca Parkes érkezésével, hiszen egy hasonló kvalitású játékosról beszélünk. Parkes nagyon komoly pozitívumot jelentett a szezonban, amit viszont úgy érzek, hogy nem tudtunk kellőképpen meglovagolni. Úgy tűnik, rövid volt ez az egy év arra, hogy a játékosok megérezzék azt, mennyi erő rejlik ebben a centerben. E tekintetben mindenképpen várok még pozitív dolgokat.
Visszatérve a kapuskérdésre és még egy Új-Zélandról érkező pólósra, mennyire sikerült megoldani a problémát év közben?
- Olivia Murphy személyében valóban menet közben kellett új kapust köszöntenünk, de sajnos ő sem tudta megoldani a problémánkat. Igazság szerint, ő még olyannyira sem felelt meg szakmailag, mint Wyckoff. Tudvalevőleg pedig, hogy ezt a játékot nagyon nehéz kapus nélkül játszani, nem sok mindenben bízhattunk. Így mindent összegezve pedig elmondhatunk sok mindent pro és kontra, de ez a bajnoki ötödik hely abszolút reálisnak nevezhető. Lehet dolgokat erre, vagy arra fogni, de nem érdemeltünk ebben az évben az ötödik helynél jobbat.
Habár a csapat többször is jól teljesített a rangadókon, a számok sosem hazudnak, ezek pedig azt mutatják, hogy az első négy helyezettel szemben az alap-, és középszakasz mellett a rájátszásban sem sikerült egy döntetlennél jobb eredményt elérni…
- Hogyha ebben a vetületben nézzük az egészet, akkor én úgy gondolom, hogy a BVSC-vel tudtunk a legjobban partiban lenni. Amennyiben a bajnokság első mérkőzésén - amikor hazai környezetben, nagy csatában 14-11-re kikaptunk - nem esünk össze, akkor lehet, hogy más az egész. De a sportban nincs értelme a „mi lett volna ha” kezdetű mondatoknak. Sokkal több volt a garnitúrában, de valamilyen oknál fogva nem tudtuk kiaknázni azokat a dolgokat, amiket kellett volna. Voltak nagyon jó periódusai a játéknak. Elsősorban a legkiegyenlítettebb teljesítményt Parkestól kaptam, aki magas szinten edzett és meccselt, nem véletlen, hogy úgy döntött, magyar válogatott akar lenni. Rajta kívül Czigány Dóra a másik meghatározó játékosa a keretnek, de Ráski Lillát is itt említhetném meg. A szezon vége felé Takács Vivien is pozitív benyomást tett, de azt gondolom, hogyha az egész éves teljesítményt nézem, akkor sokkal kiegyenlítettebb teljesítményt várok el, nem csak a meghatározó játékosoktól, hanem mindenkitől. Mint utólag kiderült, nem szabad úgy hozzáállni a dologhoz, hogy majd a szezon második felében kell komolyan megmutatni mit is tudunk a meccseken. Bizony-bizony év közben is vannak olyan találkozók, amikor igenis meg kell tudni mutatni azokat a dolgokat, amiket edzésen gyakorolunk. Sajnos ezzel nagyon sok meccsen adós volt akár Ráski Lilla, vagy Czigány Dóri, de az év összteljesítményei alapján így is húzóemberként említhetem őket.
A többiek mennyire tudtak meghatározó részesei lenni a csapatjátéknak?
- A kiegészítő emberek közül Miklós Réka játéka nagyon pozitív. Ő egy nagyon fiatal és tehetséges játékos, 1998-as születésű pólós, akiben egyesek már-már az új Antal Dórát kívánják felfedezi. Én azt mondom, jogos az elvárás és a felvetés is, és van is benne valami, mert megérett jó teljesítményekre. De hát azért ő még elég fiatal, és azért Antal Dóri csak egy van, hiszen ő egy zseni. A többiekkel kapcsolatosan, Jenes Janka és a nyáron hazatérő Szeredi Krisztina a vége felé már nagyon pozitív hatást nyújtott, elég sokszor hozzájuk lehetett nyúlni. Ez kimondottan az edzésmunkának volt köszönhető, illetve Fritz Péternek, aki a lányok táplálkozásában is sokat tudott segíteni. Szívós Paloma is inkább pozitív, mint negatív, de ő nagyon-nagyon lentről indult. Nem ismertem korábban a játékost, neki csak adtunk egy lehetőséget, és most is azt gondolom, még dolgoznia kell, hogy meghatározó játékos legyen.
Hogyha a szezon további részét boncolgatjuk és a csapatjátékot, akkor azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy ellenben a bevált móditól, itt nem a védekezés alakult ki elsőre, hanem inkább a támadójáték. Miért volt ez?
- Akik figyelemmel kísérték a meccseinket, azoknak is kiderülhetett, hogy valóban elég sok gólt lövünk, viszont nagyon sokat kapunk. Hiába lőttünk átlagban tíz találat fölött mérkőzésenként, hogyha ennél rendre többet kaptunk. Nagyon érdekes dolog ez. Csak egy szemléltető példa: az elmúlt években közel sem gyakoroltuk ennyit a védekezést, mint idén, ennyire egyszer sem raktuk össze, de mégis hiányzott valami. Sok meccset néztem meg év közben, sőt, még a szezon után is, de azt be kell vallani, nagyon sok gólt kaptunk azért, mert egészen egyszerűen nem volt megfelelő kapusunk. Nem biztos, hogy a védekezés volt rossz, hanem pontosan azok a kapusteljesítmények hiányoztak, amit ez a fajta védekezési forma megkívánt. A statisztika nem igazán szokott hazudni, és az éves adatok azt mutatják, hogy húsz százalékos hatékonysággal védtek a kapusaink összességében, ezzel pedig a futottak még kategóriában lehet a helyünk. Hogyha egy magára valamit is adó csapat legalább egy negyven-ötvenszázaléknyi teljesítményt nem tud hozni, akkor a csapat azzal legfeljebb a sóhivatalba mehet. Sajnos egyik kapusunk sem felelt meg, és itt érintenem kell Katona Rékát is, mert amikor megtudta, hogy Wyckoffal bajok vannak és januárban már nem jön vissza, én pedig kerek-perec kijelentettem, hogy ő lesz az elsőszámú kapus, akkor Réka pszichésen nem tudta elviselni a terhet különböző okoknál fogva.
Pontosan ez lett volna a következő kérdés, hogyha adott egy tehetséges, saját nevelésű hálóőr, aki elvileg a probléma meg van oldva. Vagy ezek szerint mégsem?
- Katona Réka egy állati tehetséges kapus. Csak hát, aki a sporttal foglalkozik az rengeteg olyan tehetséges emberrel találkozott már, akiből a kvalitásai ellenére nem lett semmi. Én most nem azt mondom, hogy Réka is ide tartozik, de addig, amíg ő nem tesz érte, addig nem fog jó teljesítményt nyújtani. Sportban élünk, ezért nyugodtan mondhatom, elsősorban arról a súlyfeleslegről beszélek, ami most is megvan rajta. Felnőtt emberről beszélünk, egy tizenkilenc éves hölgyről, akinek már nem egyszer elmondtam, hogy nem mehet így tovább a dolog. Vagy kategorikusan változtatni tud, és akkor van esélye jó kapusnak lenni, vagy pedig nem.
Nehézségből talán több is akadt, hiszen szezon közben ilyen-olyan oknál fogva négyen is kiváltak a keretből.
- Valóban. A négyből ugyanakkor Fekete Kriszta kiválása teljesen más, hiszen ő anyai örömök elé néz, aminek mi természetesen nagyon örülünk. Ugyanakkor tény, sajnáltam, mert iszonyúan használható embert veszítettem vele, főleg a védekezés területén. Ami viszont a leginkább fáj, az Ráduly Fanni és Elbert Stefánia esete. Előbbi játékos kimondottan befolyásolható kislány, akire utóbbi szépen hatott is. Na most azt tudni kell, hogy ez a két játékos nyáron bejelentkezett Egerbe, novemberben pedig azt mondták, hogy az iskola mellett nem tudják folytatni a munkát. Holott mi pontosan azért segítettünk nekik a főiskolai tanulmányuk elkezdésében, hogy itt tudjanak lenni. Ez igazából azért is érthetetlen, mert a csapatból többen is járnak főiskolára, vagy egyetemre, és rajtuk kívül mindenki össze tudta egyeztetni a dolgokat. A két lány megkapta az esélyt, de azt hitték, ez itt amolyan „tingli-tangli” lesz. Mivel délelőtt és délután edzésre kellett jönni, ez nekik nem nagyon tetszett, ezért a könnyebbik utat választották. Hosszabb távon nekem Ráduly Fanni döntése fájt jobban, mert nem csak az Eger, hanem a magyar női vízilabda számára is egy jó védekező játékossá válhatott volna, nekünk pedig pontosan ezen a poszton voltak hiányosságaink.
A szezonban ugyanakkor nem csak csalódások, szép dolgok is történtek. A Magyar Kupa-bronz ide sorolható?
- Abszolút. Én akkor úgy gondoltam, hogy az egy nagy lökést fog nekünk adni a folytatáshoz, legalábbis erre lehetett volna építeni. A későbbiek azonban mégsem úgy alakultak, ahogyan elterveztük. Ez egy nagyon jó tanuló év volt abból a szempontból, hogy motiválatlan játékosokat én nem nagyon szeretnék a csapat közelében látni. Aki ilyen, annak meg is fogom köszönni az ittlétet. Az új szezonnak már így szeretnék neki vágni. Igazából ezt azért mondom, mert a Magyar Kupa négyes döntője előtt még mindenkiben láttam a motivációt, de a harmadik hely elérése után már nem igazán köszönt vissza ez a dolog.
Ahogyan említetted, egyeseknek meg fogod köszönni, de nyilvánvalóan szeretnétek erősödni is. Mit hozhat a jövő az egri női vízilabda számára?
- Egy játékos érkezése már egészen bizonyos. Pont a napokban egyeztünk meg Kiss Alexandrával, aki eddig a bajnok UVSE második számú kapusa volt. Ő mellesleg a junior válogatott elsőszámú hálóőre is. Mögötte továbbra is Katona Réka lesz második a poszton, ezzel pedig az is eldőlt, hogy az új-zélandi Murphy nem tér vissza a csapathoz. Ami rajtuk kívül még biztos, hogy Rebecca Parkes már aláírt, tehát ő jövőre is nálunk lesz, de Czigány Dórával, Ráski Lillával, Zajácz Hannával és Miklós Rékával is megállapodott már Bárány Attila elnök. A Takács, Szeredi, Jenes hármassal most következnek az egyeztetések, de nem tudok olyanról, hogy bármelyikük is távozni kívánna.
Az interjú korábbi részében már felmerült Antal Dóra neve, és azt is tudjuk, hogy a sikeres olimpiai felkészülés érdekében a következő idényt minden válogatott kerettag Magyarországon tölti…
- Nem titok ez. Úgy gondolom, jelenleg az az elsőszámú célunk, hogy Dórit haza tudjuk csábítani. Ez az ügy jelenleg is az elnök úr asztalán van, aztán majd eldől, hogy sikerül-e megegyezni, avagy sem.
Mennyi esélyünk lehet „Dodó” leigazolására?
- Az már korábban eldőlt, hogy mindenképp visszajön erre az évre az OB I-be, de nyilvánvalóan vannak más kérői is. Én nagyon szeretném, ha az elkövetkezendő időben jó játékával segítené nevelő klubját, mert vele azért nagyon komolyan erősödne az Eger. Tény, hogy az Újpest és a Szentes is kapaszkodik Dodóba, a nemzetközi kupában való indulás miatt pedig nincs is könnyű döntési helyzetben korábbi játékosom. Én nem akarom érzelmileg befolyásolni, mert az nem én lennék, ezért csak annyit mondhatok, kimondottan jól esne, hogyha minket választana, de megérteném azt is, hogyha nem.
Van B-terv is, hogyha esetleg nem itt köt ki az Egerrel kétszeres magyar bajnok pólós?
- Van, természetesen, mert például hogyha az UVSE-t választja, akkor ott az ő posztján valaki háttérbe fog szorulni, vagyis lehet még vadászni a piacon. Azt gondolom, emiatt is nyitottak a kapuk, de még tárgyalni nem tárgyaltunk ezen a poszton mással, mert Antal Dórát szeretnénk mindenképpen megszerezni. Azt még megjegyezném, hogy egy másik játékossal is kapcsolatba léptünk, a válogatott Menczinger Katát is szeretnénk sorainkban tudni.
A keret alakulása tehát még képlékeny, viszont a nyári menetrend bizonyosan kialakult…
- Még mindig edzenek a lányok, noha nem olyan intenzitással, mint szezon közben, ez pedig egészen június 15-ig így is marad. Persze olyanok is találhatóak a keretben, akik szinte abba se hagyták a munkát, mert hál’ Istennek válogatottjaink is vannak. Czigány Dóra a felnőtt keret bő keretének tagja, Zajácz Hanna és Takács Vivien pedig a Dél-koreai Univerziádéra készülő együttesnél tartózkodik. Az utánpótlásból Miklós Réka az U20-as válogatottal utazik a bakui Európai Játékokra, a többiek pedig az említett dátumtól pihenhetnek majd július végéig, amikoris elkezdjük a felkészülést az új szezonra. Remélem, hogy augusztus közepe, vége felé már a válogatottak is itt lesznek.
A mögöttünk hagyott évre utoljára visszakanyarodva, nem nagyon emlékszem ilyen erős mezőnyre a magyar bajnokságok történetében. Egy év és itt van Rió, a válogatottak pedig mind hazatérnek. Jövőre még ennél is keményebb lehet a bajnokság, de hol lehet a mi helyünk?
- Én azt gondolom, hogy a 2012-es bajnokság – amikor a brit válogatott is az OB I-ben szerepelt - hasonló lehetett. Akkor volt itthon mindenki utoljára. Biztos, hogy az élcsapatok próbáltak tovább erősödni, mint ahogyan mi is, de azért komoly csodákat nem lehet tenni. Én elsősorban nem helyezésben, éremben gondolkozom, hanem, hogy alakuljon ki egy jó csapat. Ha ez megvalósul, akkor az a társaság bármilyen játékosokból is áll, nagy dolgokra lesz hivatott. Ebben lehetnek zsenik, tehetségek, zongoracipelők, de akkor is egy csapatot kell, hogy alkossanak. Hogyha ezt nem tudjuk megvalósítani, akkor lehet bármilyen csapatunk, soha nem fogunk semmilyen eredményt elérni. Én elsősorban azon dolgozom, hogy ezt a lehető leghamarabb megvalósítsam és ebből merítve, a csapat erejének megfelelő helyezést érjünk el. Ezt nagyjából október-november tájékán meg lehet már fogalmazni. Én most jelen pillanatban tudva, hogy ki azok, akik már aláírtak, és kik azok, akikkel tárgyalunk, azt tudom mondani, ha ilyen kerettel tudunk nekivágni a szezonnak, akkor igenis elérhető a dobogó. Hogyha nem, akkor marad a negyedik és a hatodik hely közötti pozíció…
(FOTO: Szántó György, archív)