Rüll Csaba hét év után ismét az Egri Vízilabda Klub kötelékébe tartozik.
Hét év az sok idő, Te akkor mentél el Eger városából, hogy nemzetközi tapasztalatokkal felvértezve, újból elkezdhesd a munkát az Egri Vízilabda Klubnál (EVK). No, de mi történt ebben a hét évben, merre jártál, hol dolgoztál?
- Ahogy mondod, 2006-ban hagytam el az Egri Vízilabda Klubot, amikor kaptam egy nagy lehetőséget, egy megkeresést, miszerint egy japán utánpótlás egyesületnél, egy U12-es, egy U15-ös és egy U18-as csapatnál végezhetek edzői feladatot – idézte fel egykori távozása utáni első állomáshelyét Rüll Csaba, az EVK női utánpótlás szakág-vezetője. - Japánban 2009-ig tartózkodtam, ekkor pedig váltottam, és a Wales-i Úszószövetségnél vállaltam munkát. Itt a helyi edzőknek és vezetőknek a továbbképzésével kapcsolatban voltak teendőim, valamint a vízilabdának a helyi szintű fejlesztéséért is feleltem. 2011-től 2013-ig aztán „átvett” a British Swimming, vagyis a brit úszószövetség, ahol szintén a játékvezetők, edzők továbbképzéséért feleltem, de már valamivel nagyobb szinten, hiszen az angol, a skót és a wales-i szövetség is ide tartozott. Ezek után kértek fel arra, hogy készítsem fel az U17-es fiú válogatottat az Európa-bajnoki kvalifikációra, így lettem én a fiúknál utánpótlás szövetségi-kapitány. Gyorsan összefoglalva, Angliában nagyon sok mindent csináltam. Az edzők, játékvezetők továbbképzésén túl felépítettem a válogatottaknak az utánpótlás rendszerét. Amikor oda kerültem, akkor egyetlen egy korosztály létezett, nekem sikerült felfejlesztettem ezt a számot nyolcra.
Olyan persze azalatt az idő alatt sem fordulhatott elő az egri uszodákban gyakran megfordulókkal, hogy hosszú évekig ne lássanak. Legalábbis elég gyakran edzőtáboroztatok itt Egerben a különböző brit válogatottakkal.
- Természetesen, megpróbáltam összekötni a kellemeset a hasznossal. Ez nyilván nem volt nehéz dolog, hiszen Egernek meg van az a szépsége, hogy bármilyen szintű, korosztályú csapattal jössz, meg fogod találni a saját edzőpartneredet, ami neked a legjobb. Én Egerhez mindig megpróbáltam hű lenni, tehát ez is szempont volt az itteni edzőtáboraink esetében. Hazudnék viszont, ha azt mondanám, ilyenkor nem számított fontos tényezőnek a családlátogatás szerepe is.
Aki viszont idén nyáron tért be a Bárány-, vagy Bitskey-uszodába, az már nem a brit szövetség egyen pólójában láthatott, hiszen most már nem, mint vendég vezényelhetsz tréningeket…
- Hét évet töltöttem távol a várostól, a klubtól, de a lényeg most valóban az, hogy június elsejétől újra itt dolgozom, a legjobb erőm és tudásom szerint. A feladatomat egészen pontosan a női utánpótlás szakág-vezetői teendők teszik ki. A legfontosabb dolgom a női utánpótlás megszervezése, mert nagyon ügyesek, nagyon tehetségesek a lányok, de sajnálatos módon, lyukas korosztályokkal rendelkezünk. Ezt úgy értem, hogy nincs annyi játékosunk, ami elméletileg a nagy könyvben, a piramis rendszeren meg van írva. Szeptembertől az iskolákból, valamint a nyári táborokban részt vett fiatalok közül kell el, illetve visszacsábítani az uszodába gyerekeket, kvázi megnyerni őket a sportágnak.
Milyen feladatokat kell ellátnod az utánpótlás munkában?
- Azt szeretném megvalósítani, hogy Egerben a női utánpótlás egy teljes rendszer alapján működjön. Itt minden korosztály egymásra épülne, és mindenki tudná, mi a dolga, milyen munkát kell elvégeznie. Lesznek elvárások, amiknek meg kell felelni. Népszerű és divatos manapság az életpálya kifejezés, amit szintén szeretnék megvalósítani. Itt arra gondolok, hogy az a kislány, aki az úszás elsajátítása után elkezd nálunk vízlabdázni, egészen a diploma átvételéig sportolhasson és tanulhasson a klub és a város kötelékein belül. Kimondva, kimondatlanul is az a lényege ennek az elképzelésnek, hogy a megfelelő idő és munka befektetése után, azok a tehetséges fiatalok, akik nálunk kezdték el ezt a sportágat, azok nálunk kerüljenek be a felnőtt csapatba. Ezek a fiatalok aztán majd reményeink szerint meghatározó játékosokká is válnak.
Nem csak az utánpótlásból veszed ki a részed, hiszen a felnőtt együttesnél Petrovai Márton helyett a továbbiakban Te leszel a vezetőedző Kelemen Attila segítője.
- Valóban így van, az utánpótlás mellett a felnőtt együttesnél is szerepem lesz, elsősorban akkor, amikor Kelemen Attila a válogatott elfoglaltság miatt nem tud itthon lenni. Ez egyébként már kinevezésem óta így működik, hiszen Attila az Univerziádé kapitányaként nem lehetett itthon a felkészülésünk elején. Amikor pedig Kazanyban véget értek a játékok, már utazott is a felnőtt válogatott után a barcelonai VB-re.
Az egri évek, illetve a nemzetközi munka után elsajátított tapasztalat birtokában elég színes képet kaptál erről a sportágról. Most, hogy újra itthon dolgozol, az eddig eltelt két hónap alatt hogyan látod Egerben a női szakág működését?
- Menjünk végig korosztályról korosztályra, egyesével a csapatokon, hiszen együttesen elég nehéz lenne az értékelés. Utánpótlás szinten megint magamat tudom ismételni, nagyon sok a tehetséges játékos, a gyerek korosztályban úgy néz ki, sok az ügyes fiatal. Itt vannak olyan játékosok, akik majd az idő múlásával jók lesznek, de tudni kell erről a korcsoportról, hogy velük azért még nagyon sokat kell foglalkozni. Ebben a munkában segít Nagy István, aki kimondottan ennek a korosztálynak az edzője. A serdülő és az ifjúsági együttesek viszont az én szárnyaim alá tartoznak. Az ifi csapattal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy jelenleg ők jelentik a legnagyobb gondot, mivel összesen három-négy játékost sorolhatnék fel, akik kimondottan ebbe az „évjáratba” tartoznak. A megoldás itt az lesz, hogy a serdülő keretből többen eggyel idősebb korosztálynál is játszani fognak, ami egyébként szakmailag talán nem is olyan rossz dolog.
Beszéltünk itt a külföldi munkádról és az itthoniról is, egy valamiről viszont nem. Hét év után hogyan tudtál visszarázódni az egri életbe?
- Az biztos, hogy ez a nyár most nekem is az ismerkedésről szólt, bár igaz, sokáig azért nem kellett idegeskednem azon, hogyan sikerül a beilleszkedés. Láttam nagyon ügyes, nagyon tehetséges lányokat, de hangsúlyozom, még nagyon sok odafigyelés és munka vár az utánpótlásban edződő játékosokra.
Fordítsunk egyet a beszélgetésünk menetén és beszéljünk egy kicsit az OB I-es bajnokság címvédőjéről! Mi a helyzet a felnőtt keretnél?
- Július közepén kezdtük el a felkészülést, gyorsan hozzá teszem: hál’ Istennek elég foghíjas kerettel Mielőtt bárki is félre értene, ezt azért mondom, mert a fél csapat kint volt a kazanyi Univerziádén. Így csak pár játékossal kezdtük el a munkát napi egy-egy edzéssel. Aztán természetesen váltottunk a napi kettőre, fokozatosan kezdtük el a hosszútávúszásokat, no meg persze a labdás gyakorlatokat. Jelenleg augusztus végén tartva, úgy látom, nincsenek gondok az erőállapottal, ott tartunk, ahol tartanunk kell. Én úgy tudom, október 5-én kezdődik a bajnokság, tehát semmivel sem vagyunk elkésve. A nyári világversenyek után tiszteletben kell tartanunk, hogy a válogatott játékosainkat nem lehet „kifacsarni”, kellett nekik adni egy kis időt a pihenésre, regenerálódásra, mert ők profi játékosként egész évben rengeteget edzettek.
Sokan féltik a csapatot a válogatottban is meghatározó játékosoknak számító Antal Dóra és Keszthelyi Rita távozása miatt. A „pótlást”, valamint a keret létszámát illetően, vannak-e már fejlemények, vagyis újonnan érkező játékosok?
- Amit perpillanat el lehet és el tudok mondani, hogy augusztus 26-án érkezik hozzánk három brit felnőtt válogatott játékos, amolyan próbajátékra. Nem feltétlenül fogjuk mind a hármójukat leigazolni, de való igaz, Antal Dórát és Keszthelyi Ritát mindenképpen pótolni kell. Egy próbát mindenképp megérnek a brit pólósok. A posztokat illetően, egy bekk és két kapásszélen bevethető játékos érkezik, aztán majd meglátjuk, milyen teljesítményre lesznek képesek. Rajtuk kívül a klub két korábbi játékosa, Jenes Janka és Fekete Krisztina is velünk készül, az ő sorsuk is vélhetően eldőlhet a közeljövőben.
Zárásként még egy kérdés. Közel kéthónapnyi munka után, hogyan látod a jövőt, immáron itthon Egerben?
- Én nagyon örülök neki, hogy hazahívtak, hogy újra itt dolgozhatok. Nagy örömmel fogadtam el ezt a lehetőséget, mert bár maradhattam volna kint Angliában, én úgy éreztem, hogy a haza hívó szavára haza kell jönni. Ezt szakmailag is nagy dolognak tartottam, ráadásul a lányok és az edzőkollégák is jól fogadtak. Egyelőre tehát minden a legnagyobb rendben, és próbálom továbbra is úgy alakítani, hogy a kötelező szakmai munka mellett maximálisan mindenkire oda tudjak figyelni.
(FOTO: archív, illetve a szerző)