Semmi sincs veszve, péntek este Szolnokon egyenlítheti ki a bajnoki döntő három nyert meccses párharcát a ZF-Eger.
E.ON OB I., FÉRFIAK, DÖNTŐ, 2. MÉRKŐZÉS
SZOLNOKI DÓZSA-KÖZGÉP VSC – ZF-EGER
SZOLNOK, VÍZILABDA ARÉNA, MÁJUS 5., PÉNTEK, 19.00. (TV: M4 SPORT).
V.: PETIK ANDRÁS, DODOG SZABOLCS.
Nem sok idő maradt a sebek nyalogatására, sőt, egyáltalán nem is kell sebeket nyalogatni, mert akármennyire is fájt a hétfői nap, fel kell állni a padlóról és menni tovább a korábban megkezdett úton.
Ennél okosabb dolgot jelenleg talán nem is lehetne mondani, legalábbis máshogyan hozzáállni az E.ON férfi OB I-es finálé második felvonásához teljesen fölösleges dolog lenne. Nyilvánvalóan meg voltak az okai a 13-7-es vereségnek, ami egyrészt a védelem ezúttal nem olyan szintű működésében, valamint az emberelőnyök rossz kihasználásában rejlenek, több más apróság mellett, arról nem is beszélve, hogy azért mégiscsak a világ egyik legjobb csapata volt az ellenfél.
Viszont ugyanez a rivális vár a ZF-Egerre péntek este is, a helyzetet pedig az is nehezíti, hogy ezúttal már saját otthonában kellene valahogyan elkapni a Szolnoki Dózsát. Az érthetően felspannolt címvédőt, hiszen akárhogy is nézzük, a döntő első meccsét megelőzően a mieink lehettek jobb lélektani állapotban.
- Szerintem, eddig sem volt különösebb jelentősége a hazai pályának, és ezután sem lesz, egy ilyen páros csatában ugyanis sokkal kisebb dolgok döntenek már – fejtette ki véleményét a már említett pályaelőnnyel kapcsolatosan az egri Hosnyánszky Norbert, akinek természetesen az egészségügyi állapotára is rákérdeztünk, visszaemlékezve az országos sajtót bejáró esetre, amikoris a hétfői bemelegítésnél vért köpött fel.
[vc_single_image image="98109" img_size="full" onclick="link_image"]- Ez már egy lerágott csont, szerencsére minden számításba jöhető leletem negatív lett, szóval igazából semmi gond nincs. Elsőre bizonytalan volt, hogy egyáltalán engednek-e játszani, de végül ott lehettem a vízben, azóta pedig semmilyen panaszom nincs. Pontosabban egy valami, hogy kikaptunk. Én ugyanakkor úgy gondolom, teljesen mindegy a vereség aránya, mert egy ilyen párharcban ugyanannyit ér egy minimális különbségű fiaskó, mint esetünkben egy hatgólos. A Szolnok jobb csapat nálunk, mi pedig a végén ráadásul még el is veszítettük a fonalat. Most ezek után nyilván az lenne a legjobb, hogyha már most egyenlíteni tudnánk, de persze az is benne van, hogy 2-0-ra módosul az állás. Ebben az esetben sem ijednék meg, még nem lenne vége a párharcnak, és ugye a tavalyi dönt rá a jó példa, 0-2-ről is létezik visszaút. Ezért sem gondolnám, hogy győzelmi kényszerben kellene játszanunk, egyszerűen csak nagyon jó dolog lenne újra legyőzni a szolnokiakat, hiszen azzal visszajönnénk a fináléban.
Vissza bizony! Más cél nem is lehetne a pénteki napra, azzal ugyanis egészen biztosan legalább négymérkőzéses párharcra késztetnénk a címvédőt. Ebben bíznak az egri szurkolók is, akik az előzetes visszajelzések alapján, nagy számban jelennek meg a Vízilabda Arénában.
Ahogyan azt bizonyára mindenki olvasta a napokban, az Egri Vízilabda Klub aktív szerepet tölt be abban, hogy a szimpatizánsok közül minél jobb feltételek mellett és minél többen a helyszínen tekinthessék meg a döntő második összecsapását. A szolnoki klubbal való egyeztetés alapján kétszáz sárga-kék drukker (van még jegy) foglalhat helyet a kapu mögötti vendég szektorban, az pedig bizonyos, ezúttal sem rajtuk fog múlni a győzelem kiharcolása.
(FOTO: Fehér Anna, archív)
