Az első idegenbeli fellépésen még nem volt esély a pályaelőny elvételére.                                                                                                                                                  

Ha a szurkolókon múlna, alighanem már a finálé első felvonását megelőzően egri aranyérmet osztottak volna ki. Nem csoda, hiszen nagyjából negyed órával a Szolnoki Dózsa – ZF-Eger bajnoki döntő első mérkőzése előtt már olyan intenzitású és erejű hangorkán hallatszott a Vízilabda Aréna vendég szektorából, ami elég komoly hadüzenetet jelentett a címvédőnek.

Bíztunk benne, hogy az a fajta harci tűz, ami az uszoda sárga-kék részéből érkezik, átragad majd a kedvencekre, nagyon fontos lett volna ugyanis rögtön az első meccsen elvenni a bajnok pályaelőnyét.

Nos, az első egri támadásból meg is született az a találat, ami lélektanilag mindenképp fontos lehetett a hevesieknek, egy öt méteren megítélt szabaddobást Hárai Balázs bombázott a hosszú felső sarokba. Sajnos a nagy örömünk nem tartott túl sokáig, mivel a másik oldalon rögtön jött az egyenlítés.

Az emberelőnyös akció végén Vámos Márton büntetett, majd egy támadással később, egy időkérés utáni fórnál már lövésig sem jutott a házigazda. Sokáig aztán egyik oldalon sem zörrent a háló (bár akadtak azért komoly lehetőségek), a viszonylag hosszabb gólcsendet így újból egy bal kezes pólós, Madaras Norbert törte meg, amivel először vezetett a Szolnok (2-1).

Még a negyed vége előtt Dabrowski Norbert is időt kért, amiért Hárai ellen szabálytalankodtak. A második vendég emberelőny – ugyanúgy, ahogyan az első is – Angyal Dániel húzására volt kijátszva, ám Nagy Viktor ezúttal is védeni tudott.

Amennyire bíztatóan kezdődött az első etap, olyannyira lélekrombolóan startolt el a második. Az első említésre méltó dolog a két kettes sapkában játszó játékosról szólt, előbb ugyanis Angyalt küldték ki, majd a létszámfölényes lehetőségbe kerülő hazaiak Zsivko Gocics jóvoltából mentek el kettővel. Majd Milan Alekszics ötméteresével hárommal.

Nem is meglepetés, hogy ezt követően rögtön megint időt kértek a mieink. Nem jól alakultak a dogok, ráadásul két egri támadásnál is komoly reklamáció érkezett a vendég kispadról (a másodiknál Dabrowski olyan hevesen gesztikulált, hogy meg is csúszott a vizes csempén), a reakció pedig csak egy sárga lap lett…

Csak, hogy még tovább mélyüljön a válság, a félidőig Kis Gábor vitt végig egy fantasztikus center akciót, Uros Csucskovics még hátulról sem tudott vele úgy szabálytalankodni, hogy abból ne születhessen gól. A felvonás utolsó akkordjaként a negyedik emberfórját is kihagyta az Eger, ezzel pedig a meccs felénél tartva, elég komoly bajba került a társaság.

Valamivel pozitívabban folytatódott a találkozó, hiszen tizenkilenc perc után (!) sikerült ismét betalálnia a vendég gárdának. Ez is úgy jött össze, hogy a szolnokiak ekkor kapusuk nélkül voltak a vízben. Történt ugyanis, hogy a hatodik sikertelen egri emberelőny után, a lecsorgó labdánál Nagy Viktor nyomta ellenfelét a víz alá, amiért egyértelműen járt a kiállítás. Erdélyi Balázs pedig nem hibázott (5-2).

A felzárkózásról szövögetett tervek azonban nem tartottak túl sokáig, Varga Dániel használta ki, hogy egy pillanatra üresen maradt a kapás oldalon. Tovább feszült tehát a húr, amin az sem sokat segített, hogy Zalánki Gergő irtózatos erejű felső léces góllal jelentkezett, a másik oldalon ugyanis megint Kis Gábor harcolt ki büntetőt, amit ezúttal Stefan Mitrovics vágott be névrokonának.

Nem sokkal később már a mi Mitrovicsunk nyerte a külön párharcot, a harmadik hazai büntetőt Varga Dénes lőtte bele „Bánéba”. Ezzel együtt sem örülhettünk túlzottan, egy negyeddel a befejezés előtt legalábbis mínusz négyről kellett volna valahogyan visszajönni, ami cseppet sem tűnt könnyű feladatnak.

Ezzel együtt bíztatóan kezdte a negyedik játékrészt az Eger. Először Zalánki lőtt megint messziről, majd Hárainak is összejött egy akciógól. Sőt, mi több! A házigazda megint kihagyott egy ötöst, az ezt követő vendég támadásánál pedig emberelőnyös lehetőség jöhetett. Erdélyi azonban most nem járt sikerrel, de ezzel együtt is nyílttá vált a csata.

Vagyis válhatott volna, hogyha Varga Dénes nem lő szédületesen nagy kapufás gólt. Így viszont tovább csökkentek a lehetőségek, és már idő is egyre kevesebb maradt. Dabrowski Norbert 3.13-nál kérte ki utolsó idejét, a tanács pedig, amit mondhatott, nyilvánvalóan az lehetett, mostantól minden akcióból gólt kell szerezni.

Az eszmecserét követő első támadás végén Hosnyánszky Norbert talált be a bal kapufa segítségével, vagyis maradt még valamennyi remény. De megint csak egy percig, Vámos Márton ugyanis addig lóbált, amíg megtalálta a helyet a hálóba, és ezzel gyakorlatilag el is dőlt a találkozó.

A végére egy kis Nagy Viktor-show miatt még hangosabbak lehettek a hazai drukkerek, de ez összességében már nem osztott, nem is szorzott a dolgon, a finálé első felvonását a Szolnok nyerte és már csak két sikerre van szüksége a címvédéshez. Folytatás jövő vasárnap a Bitskey-uszodában…

Mestermérleg:

Cseh Sándor: - Tudtuk, hogy nagyon kemény mérkőzés lesz, és meg is kaptuk ezt, mert bár végig két-három-négy góllal vezetni tudtunk, de csak a legvégén dőlt el a találkozó sorsa. Büntetőt ki lehet hagyni, de azt hiszem, hogyha nincs ez a két hiba, akkor már korábban is eldönthettük volna a mérkőzést.

Dabrowski Norbert: - Egy igazi döntős mérkőzést láthattunk, amelyen felmérte egymást a két csapat, hogy mire számíthat majd a továbbiakban. Nyilván most otthon kötelező nyerni, ilyen egyszerű a történet, aztán majd megint megpróbáljuk elvenni a pályaelőnyt.

(FOTO: Fehér Kálmán, archív)