A Szolnok a Szeged, a ZF-Eger pedig az OSC ellen izzadt meg nagyon az MK elődöntőiben.                                                                                              

Gigászi csatával indult szombat délben a Benu férfi Magyar Kupa első elődöntője, amelynek csak az utolsó perceiben dőlt el, hogy a címvédő Szolnok jut be elsőként a vasárnapi fináléba. Az ellenfél Szeged még az utolsó negyedben is csak egy góllal maradt le esélyesebb riválisa mögött, a továbbjutás pedig tényleg a végjátékban dőlt el.

Mindezek után egy még szorosabb csatára volt kilátás a nap második mérkőzésén. A házigazda ZF-Eger OSC elleni ütközetén pedig a tavalyi eredmények alapján nehéz lett volna egyértelmű esélyesnek nevezni a sárga-kékeket, de a hazai pálya mégis inkább egri sikert jósolt.

Ennek megfelelően, remek rajtot vett a sorsolás miatt ezúttal kék sapkában szereplő hazai csapat. Az első gólt Milos Csuk szerezte a kapás oldalról, méghozzá emberelőnyből, majd egy remek bemozgás után Erdélyi Balázs lőtt közelről a hálóba, amit Angyal Dániel centermegmozdulása követett. Ezzel rögtön 3-0 állt az eredményjelző táblán, dr. Vincze Balázs pedig időt is kért.

Más kérdés, hogy Biros Péter ötméteresével már plusz négyre duzzadt az egri előny, és csak ezt követően sikerült először betalálniuk a fővárosiaknak. Nyolc perc alatt így összesen öt gólt láthattunk, számunkra igen kedvező elosztásban, és gyorsan meg is állapíthattuk, erőtől duzzad a mai napon a csapat támadójátéka. Legalábbbis egy negyed után mindenképp ezt állapíthattuk meg, de természetesen három felvonás még hátra volt.

Hogy milyen érdekes játék ez a vízilabda, a folytatásban egyetlen gólt sem láthattunk. Mármint természetesen a félidőig. Az erőtől duzzadó támadójáték a második etapra a hátsó alakzat masszívságára korlátozódott, aminek azért még mindig örülhettünk, tekintve, hogy a nagyszünetig nem is változott a korábban kialakult magabiztos különbség.

Csakhogy a térfélcsere utáni első találat Salamon Ferenc nevéhez fűződött, amivel mindjárt szorosabbá vált a csata. Egy újabb hazai emberelőnyt követően aztán Bedő Krisztián szabálytalankodott, a kiállítást pedig nyomban vendég időkérés követte. Naná, mondhatták az orvosegyetemistákért szorítók, egy eredményes fórkihasználással ugyanis minimálisra csökkent volna a differencia.

Braniszlav Mitrovics azonban ezúttal is a helyén volt, az előny pedig kimaradt. Nem úgy egy támadással később, amikor Szivós Márton mindkét kezét felemelve akart blokkolni, a labda pedig hiába a mellkasát találta telibe, Csanádi játékvezető befúja a büntetőt. Ezt Bátori Bence értékesítette, és máris egy gólra olvadt az előny.

Ezzel pedig le is zárhattuk a játékrészt, azt pedig mindenképp megjegyezhettük ekkor, nagyon messze voltunk már a remek első etaptól, hiszen ennél a pontnál két és fel negyede (!) nem sikerült gólt szerezni. Négy találattal pedig borítékolható volt, hogy nem lehet továbbjutni, szóval ki kellett valamit találni a végére az előre játéknál.

Nyolc minutummal a befejezés előtt azt is megállapíthattuk, mindkét fél katasztrofálisan értékesíti emberelőnyeit (az OSC 9/0, az Eger 8/1), Hegedüs Gábornak pedig mikor máskor sikerült volna csapata első létszámfölényes szituációját gólra váltani, ha nem a záró felvonás nyitányán (4-4).

 Így érkeztünk el az utolsó két perchez, és Kovács Gábor harmadik kiállításához. Dabrowski Norbert rögtön időt is kért, hiszen a gólcsend alapján meccset befolyásoló emberfór következhetett volna. A nagy gólínség közepette pedig ki más is vállalhatta volna magára a befejezést, mint a kapitány Biros Péter, így pedig közel került a győzelem.

Két támadása maradt az OSC-nek, de több találat már nem született, így még, ha nyögvenyelősen is, de bejutott a vasárnap 16.30-kor kezdődő kupadöntőbe a ZF-Eger, ahol annyi bizonyos, a Szolnok ellenében ez a produkció kevés lesz…

Mestermérleg:

Dr. Vincze Balázs: - Mondhatnám azt, hogyha az első negyed nem úgy sikerül, ahogy sikerült, akkor nyerhettünk volna, de nem tudom, akkor a mi, vagy az Eger játéka mennyiben hozza azt a három negyedet, amit ezt követően játszottunk. Forgatókönyvnek szép volt, és a kezünkben volt legalább az ötméterespárbaj lehetősége, de az utolsó emberelőnyünk nem kihasználása eredményezte azt, hogy kikaptunk. Gratulálok mindkét csapatnak, mert egy nagyon kemény, de sportszerű meccset játszott, sok hibával, de remek megoldásokkal is.

Dabrowski Norbert: - Rettentően örülök, hogy ilyen pompás játékkal simán tudtunk nyerni, de viccet félretéve nehéz most értékelnem. Nyilván nagyon örülök neki, hogy itthon Magyar Kupa döntőt tudunk majd játszani, és igazából úgy érzem, hogy ezt nem kell megmagyarázni senkinek. Ez lesz a csapattal az első döntőnk, hogyha a Final Sixet nem nézem, szóval, hogyha honlap is ugyanígy nyernénk, akkor azt már most aláírnám. Azt kell ugyanakkor mondanom, a realitás fizikálisan Hárai Balázs és Zalánki Gergő nélkül az, hogy nulla az esélyünk, de a sport pont erről szól, hogy azoknak a feladatoknak is neki kell menni, ahol kevés eséllyel játszol. Ez a racionalitás, aztán persze nem fogunk feltett kézzel belemenni a fináléba.

Az első elődöntőben:

Szolnoki Dózsa-Közgép VSC – Szeged-Diapolo

9-5 (2-1, 4-2, 0-2, 3-0)

Gólszerzők: Younger, Varga Dénes 2-2, Gocics, Alekszics, Kis G., S. Mitrovics, Vámos 1-1. ill. Kiss Cs., Seman, Manhercz K., Manhercz Á., Chilkó 1-1.

(FOTO: Szántó György)