Folytatván megkezdett sorozatunkat, ezúttal a ZF-Eger férfi együttesének szezonját veséztük ki. A különböző versenyekben két harmadik és egy ötödik helyet szerzett társaság vezetőedzője, Dabrowski Norbert mindhárom eredményről elmondta véleményét úgy a negatív, mint a pozitív tanulságok tekintetében. Vigyázat, hosszú, ám de kötelező olvasmány következik…

                   

          

Egri szempontból mozgalmasan alakult az átigazolási piac egy évvel ezelőtt, amikor egy csapatnyian úgy döntöttek, nem akarnak többé Egerben vízilabdázni. Hogy a történet kerek legyen, természetesen akadtak olyanok is, akikre már nem tartott igényt az újjá alakuló együttes. Terveztetek egyáltalán ekkora jövés-menést az elmúlt nyáron?

     

- Ekkorát nyilvánvalóan nem, így azért elsőre nagyon újnak tűnt a szituáció – válaszolt portálunk kérdésére Dabrowski Norbert. – Számomra is ismeretlen helyzetet jelentett. Kilenc új játékos érkezett és ugyebár finoman fogalmazva sem ideálisan indult a szezonunk. Emlékezhetünk, Hárai Balázst megműtötték, Biros Pétert olyan betegség érte el, ami miatt hosszú kihagyás várt rá, ráadásul a szezon legelején Erdélyi Balázst is elveszítettük egy pár meccsre, amiért a bajnokság második fordulójában eltiltották.

     

Nem egy átlagos szezonkezdettel startolt tehát az új idény, de a meccsek sorra jöttek. Mivel lehetett gyorsítani az összeérési folyamatot?

      

- Teljesen fel kellett forgatni mindent, ami a fejemben összeállt. Maga a magyar bajnokság is másként kezdődött, mint máskor, de mi már ekkor is konkrét célokat fogalmaztunk meg magunknak. Év elején úgy gondoltuk, hogy a Bajnokok Ligája Final Sixbe mindenképpen szeretnénk bejutni. Ez azt jelentette, az egész évben szerdáról szombatra kellett tudnunk helytállni, hogy megfeleljünk a kitűzött céljainknak. Nyilván a felkészülést is ehhez kellett igazítani, ennek volt a következménye az, hogy a bajnokságban nem jött ki úgy a lépés. Valamire fókuszálni kellett és látható volt a BL-ben is, hogy hiába gyűjtögettük szépen a pontokat, a legutolsó mérkőzésig nem dőlhettünk hátra. Nagyon homogén csoportot kaptunk és látni lehetett, akár egy meccsen is megcsúszhat a mutatvány. Ez pedig nem csak szöveg, tényleg így volt. Hiába lett volna az egész éves jó teljesítményünk, hogyha a Barceloneta ellen a végén nem tudjuk elérni a továbbjutást érő eredményt.

     

Ez a fajta versenyhelyzet viszont nem mondhatni, hogy pozitív hatással bírt az OB I-es szereplésre…

     

- Pontosan emiatt érkeztünk meg úgy a bajnokság végjátékára, hogy már a Honvéd ellen, és azt követően az elődöntőben is nehézségekkel bajlódtunk. Hogyha az alapszakaszban legalább a második helyet meg tudtuk volna szerezni, akkor kicsit nyugodtabbak lehettünk volna. De való igaz, én magam is úgy voltam vele, a bajnokság úgy is a play-offban fog eldőlni, ezért nem igazán volt fókuszban a magyar bajnoki alapszakasz. Ősszel el is ment az UVSE-meccs, aztán tavasszal Szegeden váratlanul kaptunk ki. Ezt megelőzően szenvedtünk vereséget itthon az OSC-től. Utólag azt mondom, még az UVSE elleni pontveszetés is belefért volna, hogyha az itthoni OSC-meccset hozni tudjuk, hiszen akkor nyilvánvalóan Szegedre is máshogy mentünk volna. Úgyhogy én úgy érzem, ténylegesen beáldoztuk a magyar bajnoki eredményességet a Final Six elérése érdekében.

          

    

Említetted a szezon eleji nehézségeket, ettől függetlenül a Szolnok elleni hazai vereség ellenére kizárólag jó eredmények születtek ekkoriban.

      

- Tényleg jól kezdődött a szezon, mert a Magyar Kupa selejtezőjében simán vettük a legnehezebb akadályt, amit az OSC-t elleni csoportmeccs jelentett. Aztán Barcelonában a BL-t is döntetlennel kezdtük a címvédő otthonában.

     

Az a fajta kettősség, ami viszont előbb-utóbb egyre jobban jellemezte a csapatot, az mikor kezdett el jelentkezni?

     

- Már ősszel is látható volt ennek a jele, és való igaz, ez a megállapítás nagyon is jellemző volt ránk. Elég, ha csak megnézem az itthoni Szolnok-meccset, ahol a találkozón belül már jócskán elment az ellenfél. Itt aztán jött egy négyperces kiállítás, ami ugyan kellett a felzárkózásunkhoz, de azt mondom, három hiányzóval, az utolsó másodpercekben, egy emberfóron ment el a meccs. Vagyis komoly mélységből jöttünk vissza. Az alapszakasz visszavágóján aztán egy újabb fontos láncszem, Uros Csucskovics nélkül kellett játszani, és mégis döntetlent értünk el, ami ráadásul a Szolnok egyetlen pontvesztését jelentette a bajnokságban.

     

Hiányzók minden csapatban előfordulhatnak, még ha ez természetesen nem is okozott könnyedséget, magyarul benne kellett lenni abban a bizonyos pakliban, hogy előfordulhat ilyen szakasza az évnek.

     

- Nézd, ez gyakorlatban úgy néz ki, hogy van egy csapatod. Hiába van hozzá egy elképzelés a fejedben, hogy ki mire képes, ki mit fog játszani, posztonként kell összeállni a dolognak, hogy ezzel a kerettel a megálmodott dolgokat meg tudjuk-e valósítani. Hogyha ez azért nem jön össze, mert nem áll rendelkezésedre az összes játékos, vagy nincs olyan állapotban, akkor az egy nagyon nehéz munkát jelent. Én úgy érzem az idény tükrében, hogy körülbelül ötévnyi edzői tapasztalatot gyűjtöttem ez alatt az egy szezon alatt, ami majd később fizetni fog, de az említettek miatt most tényleg nehézségeket okozott. Amikor megtudtuk, hogy Biros Péter nem lesz három-négy hónapig, akkor a játékosok azt úgy kezelték, hogy egyszerűen nincs a Peti. Aztán amikor visszajött, ott is be kellett tudni őt építeni a csapatba, megtalálni a helyét, és bizony ezzel is elment két hónap. Látszódott, hogy szerdáról szombatra képesek vagyunk nagyon jó teljesítményre, de három nappal később újra elölről kell kezdeni mindent. Úgyhogy azt érzem, az a pozitívum, hogy nem sírtunk, csináltuk a dolgunkat. Az alapvető minimális elvárást magam felé pedig a csapat teljesítette, hiszen bejutottunk a Final Sixbe. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a bajnoki bronzzal meg van az indulási jog a jövő évi BL-re is, ahol ugyebár a szabad kártyának köszönhetően, megint Final Sixesek vagyunk.

       

     

A fentiekben már egyszer szóba hoztad a célokat. Ez úgy nézett ki, hogy a Magyar Kupában és a bajnokságban is döntőt kellene játszani, és ott van ugye a Bajnokok Ligája, ahol pedig mindenképp előre kell lépni.

     

- Lehet, furcsán hangzik, de azt gondolom, a Magyar Kupában lejátszottuk a finálét az elődöntőben. Az egy nagyon éles meccs volt és úgy emlékszem, akkor jöttünk haza Barcelonából, utána következett a négyes döntő Szentesen. Az egy egygólos meccs volt, kevés találattal, ahol jobb volt a Szolnok. Hogyha viszont az egész szezont nézzük, akkor ott lett volna a legnagyobb sanszunk legyőzni őket egyetlen mérkőzésen. Jövőre már eleve bent vagyunk a Final Sixben, emellett a bajnoki lebonyolítás is változik. Ráadásul ezek alapján az alapszakasz eredményei is beleszámítanak majd a folytatásba, ezért a rangadók mindenképp fontosak lesznek. Az, hogy a kupába milyen ágon és milyen csoportba megyünk bele, ez megint szerencse kérdése. Az volt idén a célkitűzés, hogy jussunk be a Final Sixbe, a kupa és a bajnoki döntőbe. Ez jövőre sem lesz másként, de a nemzetközi kupában már biztosan elérjük ezt. Azt gondolom, hogy az egész szezont ki lehet majd hegyezni a végére, mint, ahogyan idén tette azt a Barceloneta. Összegezve viszont azt mondom, az hazudik, aki a BL-ben, a bajnokságban, valamint a kupában is elindul és nem utóbbit teszi a harmadik helyre. De az is biztos, a leghamarabb megnyerhető dolog, és én pont a Szolnokon láttam azt, hogy amikor megnyerték azt és bejutottak a BL főtáblájára, akkor megnyugodtak és onnan kezdődött el számukra a szezon. Szóval biztos, hogy jó ugródeszka az év első felében.

     

A következő idényben ez azt jelenti, hogy rámegyünk a Magyar Kupa megnyerésére?

     

- Idén is szerettünk volna kupagyőzelmet ünnepelni, mint ahogyan jövőre is célunk lesz. Azt viszont előre nem tudom megmondani, hogy mikor állunk össze, mert bár a csapat összetétele nem változott, sokára leszünk megint együtt. A programunk úgy néz ki, hogy június elsején elengedtem a csapatot és legközelebb majd valamikor augusztus 31-én leszünk újra komplettek. Ugyanakkor nem a nulláról kell majd elindulni, mert idén onnan kellett. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan dolgok, amiket ne kellene átvennünk, mert én például egész évben rossznak éreztem az emberhátrányos védekezésünket. Lám milyen az élet, a Dubrovnik ellen pont ennél a résznél úszott el a dolog.

      

Hogyha tovább szemezgetünk a jövő évi feladatokból, mi élvez majd prioritást, az emberhátrány megszervezése, vagy a csapat kétarcúságának eltüntetése?

      

- Mindenre megvoltak az okok, amelyek nem kifogások, hanem inkább tanulságok. Száraz tények, jövőre viszont nem lehet már ezekről beszélni, meg kell oldanunk a nehézségeinket. Az egyik legfontosabb feladatot idén az jelentette, hogy a rettentő sok erős egyéniség, hogyan fog csapatként működni. Azt gondolom, erre a választ leginkább Barcelonában adták meg a fiúk, amikor egy nagy cél, egy nagy álom hiúsult meg. Nem egészen ugyanis huszonnégy órával a kudarc után a Szolnokkal kellett játszanunk és ezt úgy sikerült megvalósítanunk, hogy a mi társaságunk láthatóan erősebb volt. Nem a játékban, nem a vízilabdában, hanem csapatban. Egyébként, ha már itt tartunk, úgy kezdtük a szezont, ahogy zártuk. Milos Csuk megsérült a Dubrovnik ellen, ami miatt nem is tudott elutazni a szerb válogatottal Amerikába. Hárai Balázsnak végülis nem tört el az ujja, de zúzódás keletkezett benne, Hosnyánszky Norbert pedig a meccs előtt jelezte, nem tudja megfogni a labdát. Hosi ehhez képest nagyon jól játszott, és két fontos góllal gyakorlatilag eldöntötte a meccset. Ha tovább elmélkedek, egy csapatot két dolog kovácsolhat össze. Az egyik a siker, a másik a nehézség. Voltak szép sikereink, de azt hiszem, Barcelonában is abból főztünk, hogy nem estünk kétségbe a hiányzók tényétől, hanem ott is megoldottuk a problémát. Ilyen szempontból le a kalappal a csapat előtt, mert egész évben jól működött a koncentráció. Viszont, ha meg azt nézzük, hogy a BL-ben csak úgy tudsz bejutni a végjátékba, ha nyolc hónapon keresztül kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtasz, akkor is kijelenthetjük, megoldottuk a feladatot.

          

    

Hogyha azt kérdezném, mi volt a szezon legfájóbb pontja?

     

- Akkor az mondanám, a mi szívfájdalmunk az, hogy a Magyar Kupa elődöntőn kívül - ami ugyebár nagyon a szezon elején volt - nem tudtuk magunkat élesen megméretni a Szolnokkal. Legalábbis a BL ötödik helyéért zajló összecsapást én nem sorolnám ide. Ez a Szolnok pedig ezen kívül nem sokszor kapott ki ebben az évben.

     

Sok mindent megállapítottál tehát az évvel kapcsolatosan, azt azonban még nem, mennyi maradt benne a csapatban?

     

- Azzal kezdeném, hogy szakmailag négy alap tényezőre kell elosztani a játékot. Védekezés, támadás, fór, hátrány, ez mind huszonöt-huszonöt százalékot jelent. Azt mondom, hogy a védekezésünk egész évben jól működött, ezt a huszonöt százalékot tehát hozta a csapat. Az emberhátrányt ugyanakkor nem tudtuk stabilan hozni. Volt, hogy működött, volt, hogy nem. A támadójátékunkon látszott, hogy mivel elég sokat foglalkozunk a védekezéssel, mi egy olyan csapat vagyunk, amely a támadásoknál nyolc gól átlagot tud produkálni. Ez statisztikai adat. A védekezés nagyjából rendben működött, hiszen a felkészülésünk nyolcvan százalékát idén ez a rész tette ki, de emiatt a támadással nem is nagyon volt időnk foglalkozni. Tehát, amit én előzetesen elterveztem, annak nagyjából a hatvan százalékát láttam viszont, azt is csak azért, mert hátul meg voltunk, és a BL-ben továbbjutottunk. Az előrelépést a lőtt gólok számában kell majd elérnünk. A nyolcról előre kell mozdulni tízre, mert a Dubrovnikot például most is ezzel lehetett volna legyőzni. Sajnos vannak meccsek, amikor el kell tudni viselni, hogy egyszerűen nem tudsz kivédekezni több hátrányt, mert az ellenfélnél is jó játékosok vannak. Ilyenkor nincs mese, több gólt kel tudni vállalni.

     

A játékosoknál mindenkitől azt kaptad, amit vártál?

     

- A játékosokat is három csoportra kell osztani. Vannak a külföldi játékosaink, a válogatottak, illetve a többiek. Előbbi csoporttal kapcsolatosan, amit én az első évben elterveztem, azt megkaptam. Ne felejtsük el, hogy ezek a fiúk tejesen új közegbe csöppentek, Braniszlav Mitrovicsot leszámítva, aki ugyebár eddig is a magyar bajnokságban szerepelt. Azokra a válogatott játékosokra, akik a barcelonai világbajnokság óta gyakorlatilag végigdolgozták az elmúlt két évet, nagyon sok munka szakadt. Hárai Balázs például három világversenyen vett részt az elmúlt nyáron, de Hosnyánszky és Erdélyi is, Szivós kettőn, Bedő egyen. Ők sem ideális állapotban érkeztek meg fizikailag és őket sem sikerült olyan szintre hozni a betegségek, sérülések miatt, amire szerettem volna. Ha az egész évet nézem, akkor hasonló a helyzet, mint a külföldieknél, idén még el lehetett nézni a formaingadozást az új hely miatt, de jövőre már nem lehet erre fogni semmit.

        

     

A formaingadozást leginkább Milos Csuk játékában fedezhettük fel. A szerb pólós nagyon bíztatóan kezdte a szezont, hamar közönség kedvenccé vált, ám a végére teljesen eltűnt, sokszor még a kaput sem találta el…

     

- Sajnos Milos valóban elfogyott az év végére, fejben már nem igazán volt itt száz százalékban. Ő is sérülésekkel, betegségekkel bajlódott, és azt látni kellett, hogy ő is tagja volt azon játékosoknak, akiket infúzióval kellett kezelni. Ezek nem kifogások, és amikor ilyen nehézségekkel küszködtünk, ezért sem beszéltem róla senkinek. De egy játékos, aki három-négy naponta játszik, emellett edzenie is kell úgy, hogy még infúziós kezelést is kap, az elveszti az ideális fizikális képességét. Tényleg látszott rajta, hogy a végére nagyon elfáradt. A három külföldi közül rajta leginkább. Borisz Vapenszki a szezon elején erősen kezdett, nála inkább idény közben éreztem egy kis visszaesést, amit a végére megint kihevert. Meg hát azért esetében meg kell említeni, hogy mivel Zalánki Gergő szezonja nagyon balszerencsésen alakult, ezért egyedüli balkezesként túl volt terhelve. Ehhez képest a Final Sixben, ha volt valaki, akiről azt kellene mondanom, hogy mind a két mérkőzésen jól játszott, az ő lenne.

     

Ha már Zalánki Gergő, nagyon furcsa szezonon lehet túl, és akkor még finoman fogalmaztam…

     

- Hogy csak egy példát említsek itt, a Final Six előtti tíznapos felkészülés alapján jobb teljesítményt nyújtott, mint az a Lőrincz Bálint, akit végül helyette írtam be a tizenhármas névsorba. Ezt el is mondtam neki, de tudomásul kell venni, hogy ez egy háború volt ott. Az egész éves teljesítményt nézve pedig úgy éreztem, ő egy későn érő típus. Most úgy vélem, hogy Zalesznek a következő év lesz a vízválasztó abból a szempontból, hova is tart. Most még úgy érzetem, kisfiú volt ehhez, és azért nem tudott előrelépni ebből, mert nem volt meg rá a lehetősége. A junior világbajnokság utáni események miatt sem lelkileg, sem fizikálisan nem volt jó állapotban, aztán amikor utolérte magát, jött az orrtörése. Egyszóval, nem volt neki ez egy jó év. Én viszont bízom benne, mert én most is úgy gondolom, hogy a riói olimpia után át kell vennie Madaras Norbert helyét, mert a balkezes mezőnyben nem csak én, hanem a szakma is azt mondja, neki van a legtöbb esélye erre. Én ezt egyébként egy küldetésként fogom fel vele szemben, hogy sikerül-e a következő olimpiára odaérnie.

     

Egy másik fiatal viszont úgy tűnik, teljesen eltűnt. Hornyák Olivérre gondolok, aki a nyár elején még úgy lett beharangozva, mint tizenötödik tagja a keretnek. Mi történt vele?

     

- Így kezdtük az évet való igaz és kezdetben játszott is a csapatban Olivér. Aztán úgy éreztem, ami az előnyét jelentette, és amiért bekerült a válogatottba, hogy több poszton játszatható, a következő évben emiatt egyik posztra sem fog beférni az Egerbe. Ragozhatnám, hogy melyiken ki a jobb nála, de az igazság az, hogy semelyiken sem előzhette volna meg a versenytársait. Az, hogy őt itt tartjuk, azért mert egri, ráadásul a tanulmányait is erre teszi fel, ellenben nem jut játéklehetőséghez, az fölösleges dolog lett volna. Egy évben tíz-tizenkét olyan meccsünk van, ahol játszhatnak a fiatalok, ezeken pedig inkább azokat az ifistákat játszatom, akik viszont posztonként egy-két év múlva be tudnak majd kerülni az Egerbe. De én azt gondolom, hogy Olivérrel ezt mi meg tudtuk beszélni és azért prioritást élvezett nála az iskola, amit én elfogadok. Meglátásom szerint, belőle egy nagyon-nagyon jó OB I-es, de nem válogatott játékos lesz.

         

    

Úgy kell ezt elképzelni, mint atlétikában egy tízpróbást, aki minden számban jó, de mondjuk csak magasugrásban nem lenne az élen?

     

- Pontosan így. Egy ilyen csapatra, mint az Eger, ő akkor tudja rárakni az életét meg a karrierét, hogyha mondjuk a kapás oldalon megversenyeztethető egy Szivós Marcival. De én ezt nem éreztem, pontosan azért, mert ennyire sokoldalú. A szezon felénél tartottunk, amikor leültünk erről beszélgetni, hiszen az iskolai jelentkezését is le kellett adnia. Akkor megbeszéltük, és mivel olyan helyben gondolkozott, ahol jogot tud tanulni – Egerben nem -, megbeszéltük, hogy ez lesz az útja.

     

Visszakanyarodva a keretre, az egri vízilabda több mint százéves történetében sok minden előfordult már, az utóbbi esztendőkben viszont aligha emlékezhetünk olyanra, hogy két egymás utáni szezont ugyanazon keret alkot majd. Mi erről a véleményed, nem szerettél volna cserélni, más játékost idehozni?

     

- A válaszom röviden az, hogy nem. Az idei évünk miatt azt mondom, elégedett vagyok olyan szempontból, hogy a Final Six volt a hangsúlyos. Bejutottunk, és nyertünk egy meccset, amivel ötödikek lettünk. A bajnokságban nem sikerült döntőt játszanunk, amin nyilvánvalóan változtatni már nem tudok, és el kell ismerni, hogy azon a két mérkőzésen jobb volt az OSC. Visszatérve a felvetésre, nem abban látom a megoldást, hogy cserélünk egy, vagy két játékost. Vannak olyan utánpótlás játékosaink, akiket hosszabb távon szeretnénk beépíteni a keretbe, illetve nem hiszem, hogy például egy Szivós Marcit jelen pillanatban lecserélnék bárkire. A piac egyébként is beszűkült, pont az ellenkezője történt, mint egy éve. Ezen túl azt is látni kell, mi nem a Recco vagyunk, hogy bármikor tudunk még venni egy játékost. Igazolni szerintem, akkor kell, amikor egy csapatban lyuk van és azt be kell tömni. Véleményem szerint, viszont ebben a csapatban most nincs ilyen lyuk, amit ne tudnék betölteni jövőre akár egy Biros Barnabással.

     

Addig viszont még várnunk kell, hiszen még ez a nyár is hosszúnak ígérkezik…

     

Az én programomat illetően úgy néz ki a helyzet, hogy mivel a kazanyi világbajnokságnak augusztus 10-én lesz vége, addig én a válogatottnál tartózkodom. Utána nekem is lesz három hét pihenőm és ezek után kezdjük el az egri szezont. Ilyen szempontból nyilván az én helyzetem a legstabilabb, illetve Csoma Kristófé és Szivós Mártoné, akik egy válogatottban sem szerepelnek a nyáron. Ők saját, egyéni edzésterv alapján kezdik el a felkészülést, és hozzájuk csatlakoznak majd mindig azok a játékosok, akik épp hazatérnek egy világeseményről, vagy éppen lemaradnak róla. Végezetül még szeretnék egy valamit megemlíteni, amiről nem beszéltünk, ezek pedig a szurkolók. Amikor kint voltunk most Barcelonában és vége lett a szezonnak, akkor azt az ötödik helyet sikerként élte meg az ott lévő szurkolótábor. Nyilván más lett volna a hangulat a Dobó téren is, hogyha megnyerjük az első meccsünket és úgy megyünk tovább, de én úgy érzem, hogy amire igazán vágyott Eger és az egri vízilabda szurkolók közössége, és most lehet mellé, meg nem mellé beszélni, de az a nemzetközi szereplés volt. Nyert már a város kupákat, bajnokságokat, de ez mindig is hiányzott. Ez a csapat viszont megoldotta ezt az elvárást és az év végére egymásra is talált.

     

     

     

A 2014/2015-ös szezon számokban: 

Versenyszám	M	GY	D	V	GK
OB I., alapszakasz	26	21	2	3	336-159
OB I., rájátszás	7	4	-	3	72-60
Magyar Kupa	6	5	-	1	74-45
BL	12	6	1	5	98-96

    

    

    

    

    

   

(FOTO: Szántó György)