Nem sikerült javítani a rijekai katasztrófa után, így már a ZF-Eger sem veretlen.                                                       

A szolnoki első negyedben azt az Egert láthattuk, amelyik még mindig nem heverte ki a három nappal korábbi sokkot. Nyilvánvalóan az is összezavarta a fejeket, hogy az OB I-es rangadó előestéjén kiderült, már nem Gerendás György állítja össze a csapatot.

Akárhogy is, az első nyolc perc eredménytelen játékát követően (ebben a periódusban a kaput sem találta el a bajnok), valamit muszáj volt tenni, már amennyiben pontot, netán pontokat szeretett volna hazavinni a címvédő. Az első hevesi találat a második etap legelején meg is érkezett, Bátori Bence jóvoltából, aztán szerencsére a félidőig követte még kettő azt. Az egyenlítés mégsem akart összejönni, mert Vámos Márton mindig akkor vette elő szenzációs bal kezét, amikor a legjobban kellett.

Nem láttunk egy sok kiállításos meccset, ezért nagy jelentőséggel bírt az is, melyik fél él jobban a létszámfölényes lehetőségeivel. Nos, a Dózsa ebben is a mieink előtt járt, hiszen amíg Dabrowski Norbert legénysége sorra elpuskázta a mellesleg igencsak ritkán kapott esélyt, addig a házigazda első három fórjából hármat be is vágott.

A harmadik negyed sem hozta meg a fordulatot, sőt, a Szolnok ismét hárommal lépett meg. Nem nagyon volt benne ekkor a mérkőzésben, hogy a kék sapkás egriek fordíthatnak, de az utolsó játékrészhez érkezve mégis látszódott a fény az alagút végén. Kovács István együttese ugyanakkor rendkívül szigorúan és fegyelmezetten őrizte a vendég játékosokat, így azok nem sokszor jutottak el a stabilan védő Decker Attila portájáig.

Jobb volt ezen a meccsen a Szolnok és megérdemelten nyert, de azért arra is kíváncsiak lettünk volna, hogy milyen végjáték alakul ki, hogyha nem kapja sorozatban a labda nélküli kiállításokat a Tisza-parti alakulat. Így viszont az utolsó percben már csak a vereség aránya maradt kérdés, ami ugyan fele akkora lett, mint amennyire a Bitskeyben nyert a bajnok, ám ez még mindig elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a vesztett pontok tekintetében megelőzze ellenfelét a tavalyi ezüstérmes. A ZF-Eger nem mellékesen pedig elveszítse több mint egy éves veretlenségét.

Kovács István: - Mindenképpen szerettünk volna ebben az új uszodában, hazai pályán nyerni, mert nagyon rossz volt ugyanitt elveszíteni a Magyar Kupa döntőjét. Természetesen már két hete erre a meccsre készültünk, ami miatt az előző szombaton majdnem meg is égtünk a BVSC ellen. Ma azt hiszem, jobbak voltunk az Egernél. Számítottunk arra, hogy ellenfelünk nem azt fogja nyújtani, mint Rijekában, ég és föld volt a különbség. Nem hagytuk magunkat elaltatni és nem is foglalkoztunk az egri történésekkel, ez a klubnak abszolút a belügye. Nem ránk tartozik, más kérdés, hogy nekem meg van erről a személyes véleményem.

Dabrowski Norbert: - Azt gondolom, hogy most többet nem várhattam a szerdai után. Ma ez volt a realitás. Küzdöttünk, de ez most kevés volt. A gyors három bekapott gól sokat számított, kicsit bennmaradtunk még az öltözőben, de nem szidnám le a fiúkat, mert ezután a pofon után nem nagyon tudtunk felállni. Én ugyanakkor azt mondom, hogy az igazi fordulópont az volt, amikor felküzdöttük magunkat közte egyre, és kivédekeztünk egy emberhátrányt, majd Erikről szerencsétlenül bepattant a labda a saját kapunkba. Utána támadhattunk volna az ikszért. Nyilván nincsen ha, de ezért nagy kár.

A 17. forduló további eredményei:

A-HÍD Szeged VE – Debrecen 12-9

BVSC-Zugló – Racionet Honvéd 14-11

Lactiv-VasasPlaket – KSI SE 10-8

PVSK-Füszért – Ybl Water Polo Club 16-9

OSC-Újbuda – Kaposvár VK 7-9

Széchenyi Bank-FTC – Valdor Szentesi VK (március 18.)

(FOTO: Illyés Csaba, Új Néplap)