Zoufal Norberttel bővült az edzői stáb

Többször nyilatkozott arról Szécsi Zoltán klubelnök, hogy mennyire fontosnak tartja az utánpótlásképzést. Egyre többen akarnak az Egri Vízilabda Klubban sportolni, a nagy elődök, a példaképek nyomába lépni. A legkisebbektől az ifjúsági korosztályig bezárólag, az utánpótlás létszáma már jóval meghaladja a háromszáz főt. A törekvés pedig az, hogy olyan minőségi munkát kapjanak, olyan élményekkel gazdagodjanak a fiatalok, hogy közülük minél többen végig járják a különböző korosztályokat, s legyenek a magyar vízilabda értékes tagjai. Már így is alig van olyan csapat az OB-I-ben, amelyikben ne szerepelne egri kötődésű játékos. Ahhoz, hogy valójában eredményes legyen a kezdet, meghatározóak az első élmények, kellenek a szakavatott, jó szakemberek. Mindezen célokat megismerve Zoufal Norbert azonnal igent mondott Szécsi Zoltán hívó szavára és július elsejétől az Egri Vízilabda Klub utánpótlás edzője. Tőle kértünk bemutatkozást.


-A BVSC-ben kisgyerekként kezdtem én is a vízilabdát – mondta. Végig jártam én is a különböző korosztályokat, ami után Gerendás György edzőségének idején bemutatkozhattam az OB-I-ben. Ott ismertem meg többek között Szécsi Zoltánt is, akivel öt évig voltunk csapattársak. Utána két évet játszottam Görögországban, aztán több budapesti és vidéki csapatban is.

Mikortól edzősködsz?

-Az UVSE-ben játszottam 2005-ben, akkor voltam huszonhárom éves. Akkor már a nagy generációról, a háromszor egymást követően olimpiát nyert csapatról szólt minden. Be kellett látnom, hogy az én képességeimmel válogatott már nem leszek, ezért tudatosan, elég fiatalon elkezdtem az edzői karrieremet felépíteni. Most vagyok harminchét éves és már tizennégy éve edzősködöm is. Először a játék mellett, aztán főállásban ezt csinálom mindenek előtt.

-Egerben konkrétan mi lesz a feladatod?

-A 2009-es korosztály tartozik majd hozzám. Ez lesz a fő feladatom. A serdülő és ificsapatoknál pedig Tóth Kálmánnak fogok segíteni.

-Hogyan kerültél Egerbe?

-Még a télen keresett meg Szécsi Zoli, afelől érdeklődve, hogy lenne-e kedvem Egerben dolgozni. Tetszett amit felvázolt, így nem volt nehéz igent mondanom.

-Mit vázolt fel?

-Két évet dolgoztam OB-I-B-ben felnőttekkel. Előtte mindig utánpótlás korú, különböző korosztályokkal foglalkoztam. Örültem, hogy visszakerülhetek az utánpótlásba, mert ezt egy nagyon izgalmas feladatnak tartom. Szinte hétről, hétre lehet látni a fejlődést, a munkának az eredményét. Hálás dolognak tartom, és nagyon szeretem ezt a fajta munkát. Nekem is szinte azonnali visszajelzést jelent, hogy jól dolgozom- e.

-Ismered az egri vízilabda hagyományait, hogy értékeled ezt?

-Dolgoztam több helyen, vidéken és Pesten is. Sehol nem láttam azt ami Egerben azonnal feltűnt, hogy mekkora kultúrája van itt ennek a sportágnak. Látom, hogy nagyon komoly edzői stáb dolgozik itt, büszke vagyok rá, hogy hozzájuk csatlakozhattam. A körülmények pedig lenyűgözőek. Nyitott és fedett uszoda, a konditerem felszereltsége, maga az a tény, hogy már a legkisebbek is dolgozhatnak itt egy olyan kiváló szakember felügyelete mellet, mint Major Attila. Azért sok helyen ilyen nincs. Mondhatnám, hogy egyedülálló, amit eddig tapasztaltam. Persze a hagyományok megkövetelik ezeket a körülményeket. Kezdem érezni, hogy mit jelent egri vízilabdásnak lenni. Tudom már azt is és fantasztikusnak tartom, hogy egy-egy foglalkozásra a felnőtt csapat tagjai is eljönnek majd, és részt vesznek edzéseken. Ez megint olyan plusz, amivel a gyerekek kötődése megnő, s ráéreznek a klubéletre, arra, hogy mit is jelent maga a szó: klub. Bár még csak két hete álltam munkába, de már most nagyon élvezem, kiváló a hagnulat, jól érzem magam.

-Dabrowski Norbert vezetőedző munkájához hozzátartozik az utánpótlás felügyelete is. Beszéltél már vele, hogy neki milyen elvárásai vannak?

-Eddig öt percet sikerült vele beszélnem. Vizsgázott az egyetemen, majd egy pár napot pihent a gyerekeivel, a családdal. Abban maradtunk, hogy úgyis hamarosan elkezdődik a felnőttek felkészülése is, s akkor majd egyeztetünk. Különösebben bemutatkoznom nem kellett, hiszen egykor ő is csapattársam volt a BVSC-ben, ha mondhatom, akkor baráti a kapcsolatunk. Laktunk egy helyen, sőt két éven keresztül, naponta többször ő fuvarozott edzésre a BVSC uszodába. Felnézek rá szakmailag, emberileg pedig nagyon sokra tartom. Biztos, hogy sokat fogunk beszélgetni az utánpótlásról, megnézem majd az edzéseit, a mérkőzéseit, mert tanulni akarok tőle.

/Fotó: Lénárt Márton/

Kövess minket Instagramon

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez